Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-63

Az országgyűlés képviselőházának 63. ülése 1939 december 5-én, kedden. 715 értékelését kívánom, arra kérem a kormányt, hogy e tekintetben járjon elől jó példával. Az állam az, amelynek a legtöbb munkása van, ahol a legtöbb ember dolgozik. Mi, akik szintén az állam kenyerét ettük hosszú éveken keresztül, tudjuk, hogy különösen a kistisztviselők, és azok az alkalmazottak, akik az alsóbb kategóriákban dolgoznak, igen kis fizetést kapnak. Idős emberek 100—150 pengőből kénytelenek nagyszámú családjukat eltartani, ami sajnos, a mai időkben nehezen lehetséges. Éppen ezért, ha ez a kormány, mint ahogy teszi is, elismeri a munka jogát és népi politika,! folytat, kérem, mérlegelje azt, — s ha a mostani költségvetés során és az elkövetkezendő költségvetési évben nem is történhetik meg, de a következő költségvetési évben, amire vonatkozó előmunkálatok, tudom, már tavasszal megkezdődnek, tegye megfontolás tárgyává — hogy a jövő költségvetésben magasabb fizetést adjon különösen a kisembereknek. (Helyeslés. — Taps.) Csak így tudjuk elérni, hogy az életnívó emelkedjék s ezek az emberek ne éljenek jóformán rabszolgaságban. Azt a kérdést vetheti fel valaki, hogy miből adjon a kormány? Éppen az új gazdaságpolitikai elgondolás alapján, ha az állami alkalmazottakon keresztül nagyobb összeget bocsátunk a, gazdasági életbe, akkor feltétlenül a termelés jár a legjobban, mert a tisztviselőosztály mint .a legjobb szűrő, mint fogyasztó a termelés rendelkezésére bocsátja ezeket az összegeket és az a fizetéstöbblet, amit a tisztviselők részére adunk, a gazdasági vérkeringésbe kikerülve, maga is mint forgótőke szerepel, erősíti az ipart, az őstermelést, a kereskedelmet és miután ez a pénz hosszú utat tesz meg, sok kézben fordul meg, az adózásnak és a különböző kincstári illetékeknek igen sok szűrőjén keresztül sokat a.d le a kincstár számára. Hiszem, hogy ez az összeg, amennyivel a magyar állam felemelné a tisztviselők fizetését, haszonnal kerülne vissza. És mi történnék"? Az adóalanyok erősödnének meg és az az ország, amelynek a polgárai gazdagok, maga is gazdag. Ha már a munkánál tartok, méltóztassanak megengedni, hogy a munkáskérdésről is elmondjak egyet-mást. Az az érzésem és úgy látom, hogy & munkáskérdés nálunk nincs szabályozva azért, mert nem mernek hozzányúlni. Azt látjuk, hogy a munkásságot igen sokan próbálják megszervezni, az igen sok táborba oszlik meg és az így megosztott munkásság nem képes a maga érdekeit igazán érvényesíteni. E helyről tisztelettel a kormány figyelmébe ajánlom a Nemzeti Munkaközpontot, amelynek működését volt szerencsém megismerni. A Nemzeti Munkaközpont nem foglalkozik politikával és felekezetektől független. Azzal, hogy azt mondom, politikával nem foglalkozik és felekezetektől független, f azt akaTom mondani, hogy nem lehet más tényező állal kritika tárgyává tenni, mert egyrészt egyetlen politikai párt sem sajátíthatja ki, másrészt mert nem tartozik felekezetekhez, nem lehet vetélkedés tárgya» úgy, amint értesültem, hogy mind a római katolikus egyház tagjai, mind a protestáns egyházak tagjai maguk is igyekeznek megszervezni a munkásságot és áldatlan versenyfutás folyik a munkásokért. Hogv ez ne történhessék meg, hogy a felekezeti békét ezen a fronton se bontsák meg,- helyesnek tartanám, ha ezektől független szerv, a Ne.ni-zeti Munkaközpont bizatnék meg a munkásság megszervezésével. {Helyeslés jobb felől. — Keck Antal: Politika nélkül!) Szüksége van a munkásságnak arra, hogy legyen egv hely, ahol autonóm alapon szerveződhetik, (Mester,Miklós: Nemzeti szellemben!) — igen, nemzeti szellemben, erre mindjárt rá fogok térni — ahol a maga kívánságait, óhajait az állami igazgatással es az egyes munkaadókkal megfelelően közölheti. Mi történik ugyanis most? Nem veheti komolyan egyetlen nagyobb munkaadó sem, ha egy-egy csoport munkásnak három-négy képviselője is jelentkezik, akiknek mindegyike képviselni akarja őket. Előfordult az utóbbi időben, hogy egy-egy nagy gyár sztrájkjával kapcsolatban, vagy egyéb felmerült munkáskérdésében, amikor a munkásság nem tudott megegyezni, egyszerre három-négy intézmény is bejelentette, hogy a munkásságot képviselni akarja. Nagyon jól tudom, hogy ez tökéletesen erejét veszi a munkásságnak, éppen ezért szükségesnek tartanám, hogy országosan rendezzük ezt a kérdést. (Mester Miklós: Munkáskamarát kell létesíteni!) A munkásságot arra kell biztatni és olyan értelemben kellene intézkedni, hogy belépjen a Nemzeti Munkaközpontba. Egy második lépés lenne azután természetesen a munkáskamarák létesítése, (Helyeslés jobbfelől.) amely forma tulajdonképpen leginkább felel meg a munkások érdekképviseletének. (Keck Antal: Miért nem számolják fel a szakszervezeteket?) Ezzel egyidejűleg, vagy pedig ezután munkaügyi minisztériumot kellene felállítani, vagy pedig, ha a minisztériumok számának szaporítását nem tartja a kormányzat helyesnek, akkor akár a miniszterelnökség, akár az iparügyi minisztérium vagy a belügyminisztérium kebelében munkaügyi csoportot kellene felállítani egy államtikárral az élén. A Nemzeti Munkaközpontot azért tartom ideális helynek a munkásság megszervezésére, mert ott többször megfordulva azt tapasztaltam, hogy hazafias és azt mondhatnám, valláserkölcsi alapon igyekeznek megszervezni a munkásságot, így tehát a munkaközpont még ebből a szempontból is feleslegessé teszi, hogy a felekezetek sajátítsák ki ezt a munkát. A Nemzeti Munkaközpont a munkásnak megadhatja azt az önbizalmat, amelyre szüksége van, hiszen csak a nemzeti, a faji önbizalom az, amely igazán előbbre viheti az embereket és ezt kapják ott meg. A Nemzeti Munkaközpont működését azért is helyesnek tartom, mert ott láttam a leg'ideálisabban megvalósítva a munkásság szórakozásának megszervezését, az úgynevezett szabadidőmozgalmat. A munkásság munkahelyén nem szervezhető meg, szellemi vezetése ott nem történhetik, ellenben igen helyesnek tartom, amit külföldön is lát az ember, hogy a szabadidőmozgalom során a munkás hazafias nevelést és önbizalmat kap és mindazokkal a nemzeti. célokkal és eszközökkel megismertetik, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy nemzet erős és nagy legyen. _ ; A kormányzat figyelmébe ajánlom, hogy a szövetkezeti mozgalmat jobban, erőteljesebben támogassa, mint most. Ezt a mozgalmat magam is erősíteni kívánom. A Hangya-szövet; kezet meghívására szerencsém volt jelen lenni Tbrdason a szövetkezeti napon, ahol az úgynevezett szövetkezeti mintafalut mutatták be. Ott azt láttam, hogy ha Magyarország legtöbb községének ilyen támogatást nyújtanának, amelynek révén a szövetkezetben termelésük eredményét összegyűjtenék s onnan azok már megfelelően osztályozva kerülhetnének a