Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-63

Az országgyűlés képviselőházának 63. a mellett szüleit is eltartotta és amikor feljött Budapestre az egyetemre, ez a szegény kisdiák 2000 pengő megtakarított pénzt hozott magával, hogy az egyetemet elvégezhesse. Harmadvagy negyedéves orvostanhallgató korában már olyan értékes, tudományos szakdolgozatot készített, amelyet a lipcsei egyetem orvosprofesszorai német tudományos lapban örömmel közöltek, és az egyik német egyetemi orvostanár saját tudományos orvosi könyvében szintén közölte ennek a magyar kisdiáknak a tanulmányait. Ez a szegény sorsból kikerült magyar gyermek ma mint fiatal orvos Newyork egyik nagy kórházában megbecsült orvos. Vagy beszéljek arról, mint aki egyetemi hallgatók között töltöttem másfél évtizedet, hogy milyen kiváló tehetségűek voltak és vannak közöttük? Volt egy magyar diák, aki itthon is végezte az egyetemi tanulmányokat, de ugyanakkor — lehet, hogy formailag talán szabálytalannak minősíthető — egyidejűleg külföldi egyetemet is végzett. Ez itthon is kiválóan, kitűnő eredménnyel tette le vizsgáit, kint pedig francia nyelven ugyanabban az évben összes vizsgáit kitüntetéssel tette le. A maga erejéből és szorgalmából tanult meg több nyelvet, három-négy-Öt idegen nyelvet sajátított el, néhányéves szorgalom árán. Németül, franciául, angolul, olaszul és egy szláv nyelvet beszél. Ezek közül a fiatalemberek közül ma nem egy aktív államférfiak mellett van s mint intelligens magyar fiatalemberek, külföldi útjaikon elsőrendű szolgálatokat teljesítenek. Éppen ezért azokkal a sötéten festett beszédekkel, amelyek folyton csak sirámokat hangoztatnak a magyar fiatal nemzedékről és annak ténykedéseiről, örömmel kell szembeállítanom a magyar fiatalságnak, a magyar fiatal nemzedéknek értékét, kiválóságát. (Helyeslés.) S ha még az az eset állana is fenn, hogy ez a fiatal magyar nemzedék gyönge vagy elesett volna, akkor is meg kellene őket értenünk, mert olyan korban születtek és éltek, amikor nekik kevés öröm jutott és az életnek sokszor csak árnyas oldalait ismerhették meg. Akkor is segítenünk kellene, hogy felemeljük, hiszen ez a magyar jövő egyedüli reménysége. Elítélem azt a hangot, amely folyton a pesszimizmust hirdeti, a lemondást és az elesettséget hangoztatja. A magyar ifjúság nevelésében elsőrendű tényező az optimizmusnak, a bizakodásnak lelkülete, amely ha az ifjúság temperamentumával egybefűződik, ezt az értékes elemet igenis, alkalmas felemelni arra a színvonalra, hogy a feladatoknak, amelyeknek elébe néz, megfeleljen, kötelességét teljesíteni tudja s ez a dolgozó mai magyar nemzedék is bizakodással nézhessen az ifjúságnak jövője elé. Ha az ifjúság neveléséről szólok, meg kell említenem, hogy e szellemi kiválóságok mellett elsőrendű fontosságú az ifjúságnak erkölcsi nevelése. Ha nem él egy nemzetben az erkölcsiség, a szellemi és lelki emelkedettség, akor a nemzet hamar elesik, elesettségéből pedig nehezen tud feltámadni. Az erkölcsi értékek azok, amelyek ifjúságunkat is, de magát a nemzetet is fölemelik és értékessé teszik. Ennek az erkölcsi nevelésnek során rá kell mutatnom arra, hogy az ifjúság nevelésében a magyar kormányzatnak és elsősorban a kultuszkormánynak őszinte és nagy gondot kell fordítania arra, hogy az ifjúságot mindenkor vallásos szellemben erkölcsi érzésre neveljék KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. ülése 19S9 december 5~én, kedden, 711 és a hitoktatás fontosságát az iskolákban igenis necsak elismerjük, hanem meg is becsüljük. E helyről is szólni kívánok azokról és elismeréssel adózom azoknak, akik ezekben az elmúlt nehéz időkben az ifjúság vallási és erkölcsi nevelésével foglalkoztak; a hitoktatói karnak. Nekem az lenne a tiszteletteljes kérésem a kultuszkormányhoz, hogy ennek a társadalmi rétegnek, a hitoktatók karának nehézségein könnyítsen, azokat a kívánságait, amelyekkel úgy tudom, nem régen fordultak a kultuszkormányhoz, teljesítse. Ez a tőkebefektetés a nemzetnek hozza meg a gyümölcsét, ez a tőke a nemzet kincse és értéke lesz. (Palló Imre: Nagyon helyes!) Azt kértem a múltkor, hogy az iskoláinkban neveléssel foglalkozó tanerőket is a kellő elismerés és megbecsülés kísérje. Kezdem az elemi iskolai tanítóknál, akik a magyar kultúra első frontján álló katonái, s különösen a középiskolai tanárokkal kapcsolatban kérem a kultuszkormányt, törekedjék arra, hogy a nemzetnek ezek a kiváló munkásai olyan anyagi körülmények közé kerüljenek, hogy gondtalanul teljesíthessék ezt a nagy feladatot és hivatást, hiszen az ő munkájúk nélkül a nemzet minden kultúrmunkája hiábavaló lenne. Lehetetlen állapot, hogy a tanárok hosszú ideig olyan minimális fizetéssel küszködjenek, amellyel sem létüket gondtalanul fenntartani, sem hivatásukat jól betölteni nem tudják. Én hiszem azt, hogy ezek az állapotok mielőbb megszűnnek és mind a néptanítók, mind a középiskolák tanári kara eléri azt, hogy munkájuk megfelelő megbecsülést és fizetést élvezhet, hogy hivatását méltóan tudja betölteni. Ha a neveléssel kapcsolatban a hit- és valláserkölcsi alapon álló tanítás és oktatás kérdéséről szólok, rá kell mutatnom ennek fontosságára abból a szempontból is, hogy csak olyan nemzedék lesz lelkileg erős és ellenálló minden kísérlettel és viharral szemben, amely lelkében az Istenhitet őrzi és hordozza, erkölcseiben erős és töretlen, jellemében is tiszta, erős nemzedék. Legyen szabad itt rámutatnom arra

% hogy milyen komoly tényező az erkölcsi nevelés egy nép, egy nemzet életében. A spanyol példára hivatkozom. Sok ember lelke előtt kérdésként mered, hogy egy ilyen nagy és gazdag ország, mint Spanyolország, amely tisztára katolikus ország, hogyan eshetett a bolsevizmus áldozatául. Sokan gazdasági és szociális okokat hoztak fel, de nem láttak meg valamit, ami pedig egyik tényezője volt összeroppanásuknak: lelkileg nem voltak erősek, nem volt lelki ellenálló erejük. Nem volt pedig azért, mert nemzedékek egymásután úgy nevelkedtek és nőttek fel, hogy huzamos ideig iskoláikban hitoktatás sem volt. Azt mondta nekem egy spanyol pap, akivel ezt a kérdést megvitattam: Mi tiszta katolikus ország vagyunk, nekünk nincs szükségünk arra, hogy az iskolában a hittant, mint tantárgyat tanítsunk. Nálunk a családokban magukba szívják a vallásos szellemet, a szentbeszédek pedig a nép lelkében fenntartják a hitet. — Hogy mennyire nem volt igaza, mutatják az események. (Ügy van! a jobboldalon.) Az ifjú nemzedék lelkében, érzületben katolikus volt, de felkészültsége és lelkiereje nem volt meg ennek a néphez ahhoz, hoey a bolsevizmus veszélyével szembenézzen, az ellen küzdeni tudjon, s a nemzet elbukott, sok ember és sok művészeti érték, kincs esett áldozatául ennek a könnyelműségnek. S akkor is, amikor a bolsevizmust leküzdötte, idegen fizikai és erkölcsi 96