Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-51
Az országgyűlés képviselőházának 51. ülése 1939 november lo^én, szerdán. 61 hátralék maradt, a többi gyermekei adószámláira vitetett át. A tartozás rendezése céljából nevezett házingatlanának: bérjövedelme Letiltatott és a befolyt bér a közadótartozásra szabályszerűen elszámoltatott. Ugyanaikkor intézkedés történt az ingatlauvégrehajtási eljárás megindítása iránt is. Az eljárás folyamatban van. Steiner Salamon zalaegerszegi mészáros és hentes adóshátraléka 7588.49 pengő, raiely a,z 1934. évre nyúlik vissza. A városi adóhivatal -ezidő óta állandó végrehajtásokat foganatosított nevezett ellen, azonban lefoglalható ingósága nem volt. Nevezett ellen a, (magánjogi hitelezők kérésére, a telekkönyvi hatóság már tűzött (ki ingatlanárverést, azonban az — vevő hiányában — eredménytelen irmaradt, az újabb eljárás pedig a befejezésihez közeledik. Reményi-Schneller Lajos s. k., m. kir. pénzügyminiszter.« liiinöK: Méltóztatnak az írásban adott miniszteri választ tudomásul venni 1 ? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a pénzügyminiszter úrnak Pröhle Sándor képviselő úr interpellációjára adott írásbeli válasza. Kérem a válasz felolvasását. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »T. Házi Pröhle Sándor országgyűlési képviselő úrnak az 1939 évi augusztus hó 9-én elmondott interpellációjára a miniszterelnök úr nevében. is válaszolva, mindenekelőtt rámutatni kívánok a kormány ismételten kifejezett ama törekvésére, hogy — amilyen mértékben azt az ország pénzügyi helyzete megengedi — a kényszerűségből elrendelt illetménycsökkentéseket fokozatosan megszüntesse. Ennek a törekvésnek a kormány bizonyítékát is adta, mert amikor az ország pénzügyi helyzete a múlttal szemben némi javulást mutatott, első intézkedései közé tartozott a legutolsó fizetéscsökkentő rendeletnek hatályon kívül helyezése, valamint a közszolgálati alkalmazóiak családi pótlékának a családvédelmet szolgáló jelentős felemelése. Itt külön rámutatni kívánok a közszolgálati alkalmazottak alacsonyabb kategóriáira, inert amíg ezeknél a háború után az 1927. évig terjedő időben foganatosított fizetés javítások a háború előtti fizetésekhez arányítva a leghatékonyabbak voltak, addig a végrehajtott fizetéscsökkentések az említett kategóriáknál a legmérsékeltebbek voltak. A legutolsó illetménycsökkentési rendeletnek hatályon kívül helyezése ezt a kategóriát érintette a legelőnyösebben, mert még azok a legalacsonyabb kategóriák is részesültek illetményjavításban, amelyeknél a legutolsó alkalommal nem történt csökkentés. A legutolsó fizetéscsökkentő rendeletnek hatályon kívül helyezése mellett a kormány a közszolgálati alkalmazottak családi pótlékait is újból szabályozta és a családvédelmi szempontok figyelembe vételével éppen az alacsonyabb kategóriákba tartozó alkalmazottak helyzetén kívánt segíteni akkor, amikor a családi pótlékok összegeit az illetménycsökkentések előtti mérv fölé emelte. Ezekre a körülményekre egyébként már az 1939/40. évi számadási időszakra szóló költségvetési előirányzatnak a képviselőház elé terjesztése során rámutattam, ugyanakkor hangsúlyoztam azt is, hogy a kormány e téren a fentieket nem tekinti utolsó lépésnek a tisztviselői kar sorsának javítása irányában. Annái is inkább meg kell ezt most ismételnünk, mert az általános gazdasági javulás erre a társadalmi osztályra egyáltalán nem hat ki és nem hathat ki. Ennek következtében már kijelentettem a költségvetés beterjesztése alkalmával, hogy a költségvetés letárgyalása után egy további lépés tekintetében fogunk a Háznak javaslatot tenni. Végül ami az alacsonyabb alkalmazotti kategóriákba tartozóknál a téliesített munkaidőnek a javadalmazással való összhangba hozatalát illeti. Tnegiegyezni kívánom, hogy a rendkívüli körülmények és az egyre fokozódó állami feladatok ellátása nem teszi lehetővé a hivatalos munkaidő esökkentését. Az elmondottakra való tekintettel tisztelettel kérem a t. Képviselőházat, hogy a niiniszterelnök úr nevében is előterjesztett válaA képviselő úrnak Fürst Sándor gabonakereskedő és söibizományos adóztatása tekintetében emelt kifogása azt mondja, hogy nevezett adóalapja feltűnően alacsony. Fürst Sándor 71 éves eimlber, akinek valamikor jól : menő gabonaüzlete volt, tekintélyes vagyonnal rendelkezett, azonban üzleti vagyona teljesen elveszett. Jelenlegi vagyontárgyadnak jövedelme megélhetését sem biztosítja. Jórészt gyermekei tartják s így az 1939. évre .megállapított 800 pengő kereseti adóalap,, nevezett kereseti vizsonyainak megfelelően van megállapítva. Az eddigiekben részletesen ismertettem a képviselő úr interpellációjában felemlített adózók adókivetéseit és az adó behajtásával kapcsolatos intézkedéseket. Ezek végeredményben igazolják, hogy mulasztásoknak, legkevésbé visszaéléseknek még nyomai sincsenek. A képviselő úrnak a kérdésére tehát az a válaszom, hogy nincs tudomásom a kincstár károsodását előidéző aránytalan adókivetésekről. Ellenkezőleg, arról van tudomásom,* hogy a zalaegerszegi pénzügyigazgatóság — helyszíni adatgyűjtés útján — nagy fáradsággal igyekszik évek óta arányos, igazságos és a valóságos jövedelmeket megközelítő kivetéseket eszközölni. A kivetési munkálatokat 1935. és 1937. években központi kiküldöttemmel a helyszínen is megvizsgáltattam, amelynek során a képviselő úr áltail panasz tárgyává tett visszásságok megállapíthatók nem voltak. Amennyiben pedig kisebb jelentőségű hibák előfordultak, ezek megszüntetése iránt az igazgatóság már akkor intézkedett. A képviselő úr azt a kérdést is intézte hozzám, hajlandó vagyok-e az ügyek kivizsgálására, miután súlyos szabálytalanságok esete forog fenn, a legszigorúbb vizsgálatot az ügyészség bevonásával megindítani. Minthogy az interpelláló képviselő úr állításai nem voltak bizonyíthatók, kérését nem áll módomban teljesíteni. Végül tisztelettel bejelentem a t. képviselőháznak, tudomásomra jutott, hogy a képviselő úr, interpellációjának tartalmát anélkül, hogy az abban foglalt adatok helyességéről meggyőződést szerzett volna, párthelyiségében kifüggesztette és röpíveken terjesztette. A képviselő úrnak ez az elj alkalmas arra, hogy a közvélemény előtt az adóhatóságokat minden alap hélkül gyanúsításoknak tegye ki, a képviselő úr eljárását és interpellációját kénytelen vagyok a leghatározottabban visszautasítani. Budapest, 1939. évi október hó 23-án.
