Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-63
698 Az országgyűlés képviselőházának 63 vert ipedig, ha tíz körmünkkel kell a földből kikaparni és ha szánktól kell elvennünk a falatot, akkor is juttatnunk kell a magyar hadseregnek, (Ügy van! Ügy van! — Hosszantartó taps.) mert a nemzet biztonságának és szilárdságának alapja a magyar hadsereg. Szükséges továbbá egy széles távlatú és mélvretekintő. bátor, okos, józan és átfogó szociális politika, azt mondhatnám, egy radikális szociális politika, bár a radikális szónak talán munkabér. (Ügy van! Ügy van!) A magvar nemzet nem forradalmi náció, a magyar konstruktív nemzet. Nem akar forradalmat, — kenyeret akar (Ügy van! balfelől.) 0=4 ehhez mindenesetre joga van. (Üan van! Üay van!) Ennek a nagyszabású szociális politikának az egyes feladatai a következők: az egészségééi és szerves birtokreform, am el vet meg kellett valósítani (Eny kann a szélsőbaloldalon: Kellenp f ) nemzeti érdekből. A történelmi Vatasztrófák tüze világított rá e kérdés megoldásának sürgősségére és szükségességére. A kiegve/nHtettebb hirtokelos^.lá 1-*, az egyes birtokkategóriáknak eeréR^qé^sebb és arányosabb megoszlása és mentől több magvar exiszteneiá^k szerves összekapesolása ezzel a magvar földdel — még gazdasági kár árán is, mert tudiuk naervon jól, hogv átmenetileg igenis gazdasági kára lesz ennek a nemzetnek a nemzeti termelés és ennek következtében a nemzeti jövedelem csökkenése terén; de hogy megtömön'tsük. hogy masszívabbá tegyük a nemzeti társadalmat, azért kellett ezt megvalósítani. Azután szükség van — ez is ennek a szociális politikának feladata — az igazságos munkabér kérdésének helyes megoldására. A földbirtokreform kérdését úgy exponálták, mintha ez volna az a csodaszer, amsly minden szociális problémát megölel. Ezzel a felfogással határozottan szembe kell szállni, nehogy kiábrándulás és »Katzer jammer« legyen a következmény. A szociális kérdéseknek ez egy szektorát érinti. E mellett még tömérdek más kérdés van és ebből következőiéig is felmerülnek majd szociális kérdések amelyeket meg kell oldani. Erre van valami kellemetlen mellékzöngéi e. {Ügy van! Ügy van! — Homonnay Tivadar: Rossz íze van!) De miért legyen mindig a rossz a radikális, miért ne legyen egyszer a jó is radikális? (Ügy van! Ügy van!) Végeredményben a radikális szó nem annyit jelent, hogy valamit gyökerestől fel kell forgatni, hanem annyit, hogy valamit gyökerében meg kell változtatni, vagy meg kell teremteni, (Homonnay Tivadar: Meg kell javítani.) tehát nem kompromisszumokkal, amelvek végeredménvben a kérdésnek nem megoldásai, hanem megkerülései; hidak a szakadékok felett, amikor azonban a szakadékok megmaradnak; megtorpanás, amivel senki sincs megelégedve és mindenki annak megváltoztatására törekszik. Tehát radikális szociálpolitikára van szükség, mert csak ilyen radikális szociálpolitika viszi közelebb a magyar életet az igazsághoz és csendesíti le a magyar lelkeket. Mert ne gondoljuk, hogy mindaz a nyugtalanság, az a rengés es az a talán sokszor észre sem vehető háborgás, am elv valóban megvan sok magyar l» 51 ékben, mindig az izgatás következménve. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az a csongrádi kubikos azt mondotta: Uram, nincs nagyobb izgató, mint az éhes gyomor, a kenyérért síró gyermek és az igazságosé 19S9 december 5-én, kedden, szolgál az igazságos munkabér kérdésének megoldása, amit én sokkal átfogóbbnak és sokkal nagyobb fontosságúnak tartok, mint a fölclbirtokreform kérdéseinek megoldását, (Reibel Mihály: Ügy is van!) mert a nemzet dolsozó társadalmának egy hatalmas kontingensét érdekli és azonkívül ez alkalmas arra, hogy levezesse az elkeseredést, amely ott izzik és ég az eanberek lelkében. Egy új, igazságos és méltányos kapcsolatra van szükség a tőke és a munka között. Mi nem vagyunk antikapitalisták, mi akarjuk, hogy minden embernek lehetőleg legyen kapitálisa, azonban a kapitalizmus elhatalmasodását, zsarnokságát mi kereszténytelennek, embertelennek és szörnyű veszedelemnek tartunk (Reibel Mihály: De mennyire!) Amint a tőkének szüksége van munkára a gazdasági termelés érdekében, éppen úgy szüksége van a munkának is tökére. (Rassay Károly: Mind a kettőnek vállalkozási kedvre!) Mind a kettő 1 gazdasági hasznot produkál és ennek a haszonnak egy részéről a tőkének a munka iavára le kell mondania és pedig az eddiginél lényegeden nagvnbh részéről, (Helyeslés baVeVfl.) hogy ígv megoldódjék a munkabérnek olvan formájú kérdése, bogy abból a munkabérből az a mun-. kás ne csak az elvesztett eaiergiát tudja pótolni, hanem tudjon emberségesen is élni. tudja a osaládiát eltartani s tudjon szorgalommal és takarékossággal tőkére szert tenni, tehát a magántulajdon mély emberi örömére szert tenni. Miért került a magántulajdon válságba 1 ? Azért, mert igen kevés ember van már érdekelve a magántulajdonnál. Nem a magántulajdont gyűlölik ezek a kirekesztettek, hanem az hevíti izzóvá az ő elkeseredésüket, hogy rekik «nhasem lehet magántulajdonuk. (Űgv van! bálfelöl.) Ez a kilátástalanság, ez a reménvtelenség, ez eiti őket kétségbe. Tegyük egy igazságos munkabérmegoldással a vagyonszerzés szabadsága m°llett a vaervonszerzés! reális lehetőségét is valósággá, akkor levezetődik ez az elkeseredés, akkor megindul az a nagv szociális folyamat és annak a nagy szociális feladatnak a teljesítése, amelyet mi a proletariátus megváltásának nevezünk. További feladata ennek a szociális politikának az adóreform, amelyről már annyit hallottunk és amelyre vonatkozólag most ígéreteket kaptunk a pénzügyminiszter úrtól. Remélem, hogy ez elkalommal ezek az ígéretek tényleg valóra is fognak majd váltatni. Szükség van azután egy egészséges falupolitikára. Ez végre a magyar életnek, a magyar erőnek és a magyar honvédelemnek nagy rezeryoárja. Szükség van a, falu higiéniájának emelésére, a falu kultúrájának és egészen különösen' gazdasági kultúrájának emelésére, ami rendkívül fontos éppen a földbirtokreform következtében, és azután szükség y an a falu gazdasági és szoe~ális megsegítésére. Feladata ennek a szociális politikának a tisztviselőtársadalom anyagi helyzetének javít&sa.JÜgy van! balfelől.) A magyar életnek ez a rétege rengeteg áldozatot hozott és megérdemli, hogy most végre a kormányzat szeretete és jóindulata feléje irányuljon. Van az igen t. Ház előtt, legalább is úgy hallom, egy rendkívül szellemes megoldása a tisztviselői adósságrendezésnek. Nagyon melegen ajánlom ennek a kérdésnek rendezését és megoldását^ a kormányzat figyelmébe. Szükség van azután az adminisztráció egyszerűsítésére (Vfty van! balfelől.) és ennek következtében olcsóbbá té-
