Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-63

692 Az országgyűlés képviselőházának 63 hozási intézkedés is volt ebben az irányban, ezeknek végrehajtása azonban nem történt meg, úgy hogy nálunk bizonyos tanszékek, főleg a gépészeti tanszékek és a vegyészeti tanszékek ilyen tekintetben nagyon hiányosak. Hála a mi nagyiparunknak, ez — amennyire tőle telhetett — kisegítette a Műegyetemet, gépek és végy; szerek stb. ajándékozásával — amiért hálásaknak kell lennünk irántuk — az összes szükségleteiket azonban így sem tudták kielégíteni. így bizony harmincéves motorokat is mutatnak be. Vannak természetesen újabb motorjaink is, de nincsenek elegendő számmal. Egy évfolyamban van 210 gépészmérnök hallgató, tehát ugyanabból a motorból kellene több példány, hogy mindegyik hallgató tudjon velük foglalkozni, tudja azokat szétszedni, összeállítani stb. Ilyen kevés eszközzel nem lehet alaposan dolgozni, tanítani, csak vegetálni, így a mérnökképzés adja meg ennek az árát. Nálunk a vegyészeti ipar azelőtt meglehetősen gyenge lábon állt és éppen ezért a vegyészmérnöki szakosztály eléggé kis létszámmal bírt. Éveken keresztül csak 20, majd 25 elsőéves hallgatót vettek fel, (Egy hang jobb felől: Borzasztóan kevés!) ami nagyon kevés, a mai viszonyok között, amikor a hadiipar és egyéb iparok is a kémia fejlődésével előrehaladtak, és így a kémiai fejlődéssel lépést tartó, megfelelő vegyészmérnököket kellene ezekbe az üzemekbe beállítani. Ez nemcsak nekünk, mííegytemi tanároknak a kérésünk, akik ehhez közelebb állunk, hanem ez országos érdek is, mert például hadiüzemekben, ahol vegyészeti mérnököket kell alkalmazni, nagyon felelősségteljes dolog idegen embereket, külföldi állampolgárokat alkalmazni; az ilyen helyekre igazán magyar embereket kellene elhelyezni. ( Ügy van! Ügy van! a középen.) Tavaly és az idén már 45-^48—50 vegyészmérnökhallgatót tudtunk felvenni, az idén azonban az emelkedő konjunktúrával nagyon nagy volt a jelentkezők száma, — 200on felül volt a számuk, ha jól tudom, 220, vagy 230 — azonkívül lehetetlen volt annyit visszautasítani, amennyit kellett volna, mert a visszautasítottak háromnegyedrésze is kitüntetéssel tette le az érettségit, úgyhogy legalább ezeket fel kellett venni, felemelték tehát az elsőéves kémikusok számát 80 fölé. Ezeket tehát felvették, megfelelő helyet azonban nem tudnak nekik biztosítani. Tessék elképzelni, mit jelent az, hogy ketten dolgoznak egy laboratóriumi asztalnál. Ha az egyiknek nem is fejeződött be a munkája, gyakran le kell rakodnia az asztalról és a másikat odaengednie az asztalhoz, ami a tanítás és a tanulás rovására megy. Ez a. helyzet még inkább el fog mérgesedni a felsőbb évfolyamokban, amikor ezek az elsőéves hallgatók tovább mennek, mert ott olyan folyamatos munkát és folyamatos kísérleteket végeznek, amelyeket nem lehet megszakítani. Az első évben valahogyan még el lehet képzelni ennek a mai helyzetnek fenntartását, a többi évfolyamban azonban a munka folytatása ilyen körülmények között teljesen lehetetlen, úgyhogy a kémiai szakosztály kereteinek kibővítése^ feltétlenül szükséges és kell, hogy már a jövő évben, már 1940-ben gondoskodjanak arról, hogy 1940 őszén megfelelő számú asztal várja a kémiára beiratkozott hallgatókat. A kémiai rész tehát a legfontosabb, a kémia tanítását — mint mondottam — nemzeti szempontból is a legfontosabbnak tartom, mert ezekre az emberekre most valóban szükség lesz. ülése 1939 december 5-én, kedden. Én nem hiszem azt, —* hogy a mai szükséglet csúcsszükséglet volna, mert kémiai iparunk folytonosan fejlődik és így ezekből a kémiai szakot végző műegyetemi hallgatókból továbbra is szüksége lesz utánpótlásra. A gépészmérnöki szakosztálynál is és egyéb fakultásokon is bajok vannak. Tudniillik a gépészet is annyira fejlődött és annyira tagozódik, hogy nem lehetséges az, hogy ugyanaz a tanár, aki például a textilmechanikát adja elő, adja elő a vasipart, adja elő a malomipart stb., úgyhogy például olyan tanszéket, ahol a mechanikí technológiát adják elő, tulajdonképpen hármat kellene felállítani. Ugyanez a helyzet a mérnöki szakosztálynál is, ahol a vízépítészetet előadó tanszckak számát kellene emelni. Az egyik tanár lenne, aki a nagy csatornázási, öntuzesi, gatmunkákat, vízszabályozási munkákat tanítaná, és egy másik tanár lenne, aki a városi csatornázásnak, a városi vízvezeték-építésnek és^ az ezzel kapcsolatos berendezéseknek előadását vállalná. Restellem, talán nem is lene szaüad itt elmondanom és bevallom azt, — mert voltaképpen szegyen Magyarországra — hogy a Műegyetemen például a központi fűtésnek és az ezzel kapcsolatos szerelőiparnak rendes előadója nincs is, ezt egyik vagy másik tanár vállalja, vagy egy megnryott előadó foglalkozik a központi fűtéssel és a csatornázással, vagy pedig az egyik szerkesztési tanszék tanára tartja meg ezeket az előadásokat. Pedig ez ma már olyan nagy iparág hogy ez nyugodtan el tudna tartani egy csomó embert, mégis ma mindig más és más szakosztálybeli mérnökök, részint gép észmér nökök mennek a praxisban ebbe az üzletágiba, ós egy-két év alatt künn a praxisban tanulják meg az azzel az iparral kapcsolatos dolgokat, nem pedig benn a műegyetemen, ahogyan lennie kellene. Ugyancsak fontos kérdés a repülőgéptechnika tanításának bevezetése. Nálunk aerodinamikai intézet van és most alakul meg majd az aero technikai intézet, amely a honvédelmi minisztérium segítségével épül. f Ez is rendkívül fontos hadászati szempontból, mert minálunk történik a propellerek kipróbálása. Rendkívül fontos volna és okvetlenül szükséges tehát, hogy egy repülőgépkonstrukciós tanszék is létesüljön. Ahogyan ugyanis én látom a technika fejlődését és a világ folyását, egészen bizonyos, hogy a repülőgépieknek óriási szerepük lesz a nemzet védelme és t a nemzet biztonsága szempontjaiból. Éppen ezért kellene egy magyar repülőgépgyár is, amelyben részben maguk kísérleteznének, nagyrészt azonban a külíöldi

1 bevált eredmények alapján dolgoznának, mert hiszen az eddig elért eredményeket nem szégyen átvenni és kár volna újból ' kezdeni az ilyen kísérleteket. (Ügy van! Ügy van!) Nagy büszkeséggel tölt el bennünket nagy teljesítményei alapján a Műegyetemi Aero Club munkássága,^ amely a maga szerény eszközeivel épít repülőgépeket és szép teljesítmény éket produkál. Ha bátran számíthatna azokra az anyagi eszközökre, amelyek meg is illethetnék, akkor nemzetközi vonatkozásban is igazán fényes eredményeket érne el. (Éljenzés és taps. — Homonnay Tivadar: Több elismerést és több támogatást!) T. Ház! Én azt szeretném, h képviselőház is és a kultuszminisztérium is szívügyévé tenné a Műegyetem fejlesztésének kérdését, amely intézmény eddig is sok hasznot