Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-63
Az országgyűlés képviselőházának 63. reformpolitikában hinni tudtak. Hittek benne, holott tudták, hogy nehézségeket hoz az országra. De Rákóczi szabadságharca nélkül, az 1848 után következett Világos nélkül, anélkül az áldozatkészség vállalása nélkül, amely bennünk, ebben az országban mindig megvolt, sohasem tudtuk volna megtartani magunkat függetlenül a népeknek ebben az ütközőpontjában, ahova a sors letett bennünket. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Az élet nehéz forgatagában, amelyben a magam szerény privátéletében is sokszor éreztem magamat, a diákkoromban tanult versfoszlány sokszor jut eszembe, az Aeneis egy versfoszlánya azt mondja: »Arma virumque cano«, fegyvert és vitézt éneklek és hozzáteszi, hogy azt a férfit, aki »sub pondere ereseit«, a teher alatt növekszik. Ez az ország és ez a nép számtalanszor került megterhelés alá. Ez a nemzet azonban az a férfi, akinek erejét a ráuehezedő siíly, a megpróbáltatás és csapás sohasem törte meg. Erős volt, alkalmas a maga történelmi hivatásának teljesítésére. Ma is itt van, ma is viseli a terhet, ma is vállalni akarja a feladatokat, haladni akar, készen áll a rendkívüli idők rendkívüli feladataival szemben. Hiszi, bizalommal várja kormányától, hogy ezen az úton vezeti s ezen az úton követni,is fogja a feltámadás felé. A javaslatot elfoga doni. (Élénk éljenzés és taps a jobb- és baloldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Tóth János. Elnök: Tóth János képviselő urat illeti a szó. (Zaj.) Tessék megkezdeni beszédét! Tóth János: T. Ház! A megajánlási törvényjavaslat tárgyalásánál a magyar falu népe, a magyar parasztság érdekében óhajtok felszólalni. Teszem ezt azért, hogy itt a képviselőházban fajtámról, a magyar parasztságról életjelt adjak. Túloldali képviselőtársaim majdnem mindegyike a honvédelem elsőrendű fontosságát tartotta szem előtt, amit mi is teljes egészében elismerünk. De mégis van köztünk véleménykülönbség. Túloldali t. képviselőtársaim a honvédelmet a technika előrehaladásával akarják fokozni. A legszebb, legjobb gép is csak ócska vasdarab, ha nincs mögötte az élet, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) a szellem, az ember, aki helytálljon, és irányítsa, tehát ezt az embert kell felkarolnunk és erősítenünk, mert ezáltal lesz erős a mi honvédelmünk. A magyar falu népe adja a katonaság zömét; ezt a népet kell nevelnünk, ápolnunk, mint a fát, hogy terebélyes árnyékában enyhülést találjunk. Ha már most azt nézem, hogy ez hogyan történt, akkor sajnálkozásomat kell kifejeznem amiatt, hogy a kormány nem tesz meg mindent, amit meg kellene tennie és amit megtehetne. Gondolok itt a helyes földreformra, amelyet a magyar falu népe, a magyar parasztság a legnagyobb epedéssel várt a kormányzattól, hogy a magyar falu népének ez a kérdése végre nyugvópontra jusson. A földreformról jártunknak az volt az állásfoglalása a földreform-törvényjavaslat tárgyalásakor, hogy minél több kisexisztenciát kell a földhöz kötni és a földet nem kishaszonbérletbe, hanem, amennyit csak lehet, örök tulajdonba kell adni a magyar parasztságnak. {Egy hana jobbfelől: És amit nem lehet? — Paezolay György: Lehet!) Ezzel kapcsolatban a legfontosabb kérdés, amely a magyar falu népét érdekli, a mezőgazdasági munkáskér dés. A napokban olvastam az újságban, hogy a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. lése 1939 december 5-én, kedden. 687 földmívelésügyi miniszter úr foglalkozik ezzel a kérdéssel és rövid időn belül a Ház elé hozza. Nagyon helyes és kívánatos volna, ha ez még az új év előtt megtörténne, mert a mezőgazdasági munkásszerződések nagyobb részét az uradalmak és az egyes vállalkozók január hónapban meg fogják kötni és nagy baj következik be, Iha ez a nagyfontosságú kérdés még akkor sem fog törvényerőre emelkedni, mert akkor ismét egy egész évre bizonytalan lesz a munkásság helyzete és be fog következni újból a gazda és a munkás között a meg nem értés. Ezzel a kérdéssel nem óhajtok hosszasabban foglalkozni, mert ezzel a kérdéssel volt alkalmam a múlt év folyamán és az év folyamán is a nagykátai járás mezőgazdasági bizottságának elnöki székében foglalkozni. Tudom, hogy a helyzet csak akkor lesz teljesen kielégítő ha itt, a magyar parlamentben kivétel nélkül minden protekciót eltörölve, megoldják a mezőgazdasági munkások munkabérmegállapításának irányelveit. Ezért a magyar mezőgazdasági termelésről óhajtok szólni néhány szót, amelynek kihatásait újabban a kisebb exisztenciák is érzik. Ez a kérdés egy ú ; abb iföldreforni életbeléptetésénél is szerepelni fog és ezért nagyon szükségesnek tartom, t hogy minden faluban, ahol csak lehet, létesítsünk mezőgazdasági tanfolyamokat, amelyek legalább 5—6 naposak lennének és ezek a tanfolyamok a jószágtenyésztés, a sertésnevelés, a baromfitenyésztés, a tejtermelés, a zöldségtermelés, a gyümölcstermelés é3 az értékesítés problémáival foglalkozzanak. Nagyon szükségesnek tartom, hogy ezek a tanfolyamok, ahol csak lehet, mindenütt meglegyenek és minél nagyobb réteg tanítására terjedjenek ki. Én a mezőgazdasági kamarai ülésen ugyanezt indítványoztam. A mezőgazdasági kamara igazgatója, akivel beszéltem, azt mondotta, hogy erre csak nagyon kevés óra áll rendelkezésre. Kérném a földmívelésügyi miniszter urat, hogy inkább szüntesse meg a háromhónapos mezőgazdasági tanfolyamot, mert az nagyon leköti a mezőgazdasággal foglalkozó egyéneket és tegye lehetővé azt, hogy 5—6 napos tanfolyamokat tartsanak, amelyek terwészetesen más és más témával foglalkoznának, hogy ezeken a rövid tanfolyamokon mentől több ember szerezzen ismereteket. T. Ház! Amikor arról beszélek, 'hoery meg kell adni a termeléshez szükséges felvilágosításokat, amelyeknek — ezt én tapasztalatból mordom — nagy hatásuk van, az értékesítés kérdéséről is kell pár szót szólnom. A búza értékesítését nálunk a Futura bonyolítja le, aminek hasznát nagyobb részben a nagybirtokosság élvezi. Nayyon helyesen mutatott rá Horváth Ferenc képviselőtársam, hogy a termelés rendszeresítésének és fokozatos beállításának kérdésébe bele kell szólnia a kormánynak, mert lehetetlen dolog az, hogy egyes nagybirtokosok birtokaiknak nagyobb részét búzával vetik be, tehát teljesen a búzatermelésre rendezkednek be. Azért lehetetlen ez, mert a búzaárnál mutatkozó kormánysegítség révén adójuk legnagyobb részét ott megkapják. Ezek a nagybirtokosok más terményeknek a termelésével, amelyek nagyon fontosak volnának nemzetgazdasági szempontból is, nem foglalkoznak. T. Ház! A kisgazdaságokban folyó baromfitenyésztéssel, tejtermeléssel, sertésneve3
