Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-63
688 Az országgyűlés képviselőházának 63. ülése 1939 december 5-én, kedden. léssel és jószágtenyésztéssel kapcsolatban óhajtok még pár szót szólni. Hála Istennek, szarvasmarhatenyésztésünk elég jól áll, de nincs értéke a megjavított és exportra kész hízott szarvasmarháknak. Az a 30—40 filléres ár, amelyet a vásáron adnak érte, teljesen alacsony és elégtelen ár. Az a csekély összeg, amelyet a nagyobb szarvasmarháért kap az ember, számba sem jön akkor, ha pótolni akarja a fejés alá való vagy jól tejelő tehenét, mert egy ilyenért három nagyobb jószágot is el keïl adni, ha ilyen jobb tehenet akar az ember vásárolni. A Hangyával kapcsolatban is akarok még pár szót szólani. Falun a Hangyát be kellene kapcsolni a keresztény értékesítésbe, mert a falun gyakran előadódik az a szomorú dolog, hogy a keresztény kiskereskedők egy másik faluban vagy abban a faluban lévő nagyzsidótól kénytelenek vásárolni, mert csak onnan lehet árucikket vásárolni. A Hangyát meg kell erősíteni és oda erőteljes, fiatal és keresztény üzleti szellemmel dolgozó üzletembereket kell állítani, akik értenek a baromfi, a toiás és minden ilyen értékesítés lebonyolításához. Nagyon sújtja még a mezőgazdaságot a mezőgazdasági felszerelés beszerzésének nehézsége. Gondolok itt az ekék, a gépek és a traktorok kérdésére. Szomorú dolog nagyon, hogy a mezőgazdasági ár és a gvári ár között még ma is óriási nagy a differencia és az árucikkek közötti különbözetet még ma is a zsidó ügynökök teszik zsebre. T. Ház! Amikor a nagykátai járási mezőgazdasági bizottság ülésén résztvettem, egyik barátom, aki cséplőgéptulajdonos és amellett kisgazda, megígérte, hogy küld hozzám egy, az ő tapasztalataiból összeállított levelet, amely a gazdasági és bércséplési kérdésekkel foglalkozik, hogy olvassam fel azt a képviselőházban és felhívjam arra a kormány figyelmét (olvassa): »A bércséplotársa dalomtól és a kisgazdáktól több panaszt hallottam. A bércséplők rámutatnak arra, hogy 1927. évtől traktort behozni, de sem alkatrészt nem szabad, Magyarországon a fprsralómban lévő traktoroknak a 80 százaléka külföldi, ezeknek már nagyrésze teljesen lerongyolódott, ezeket már hiába tákolják, hiába fodozzák. ezekből már tökéletes gép sohasem lesz. tehát íe-y a kisgazdák és bércséolők ki vannak szolgáltatva a Höfherr és Schrantz gépgyár forgalombahozott traktorainak a megvételére, amit a 'gvár igen olcsón hoz forgalomba, mert a legkisebb traktornak az előállítása 3000 pengő körül van, azt a gyár készpénzfizetés ellenében hajlandó kiadni ?800 pengőért, egy középminőségű traktort nedig ugyancsak készpénz ellenében 9800 pengőért. Egy 40 lóerős lánctalpas 15.000 pengőbe kerül, ezt egy kisgazda, vagy egy kis bére«pn]ős nem tudja megvenni, tphát így ne csodálkozzunk azon, hogy a cséplésnél sok a szemyeszteség, mert minden adott esetben a cséplőben van a hiba, mert ha a cséplőt a rossz,._ kikopott traktor hajtani nem bírja, akkor hiába az új cséplő, nem dolgozik jól, mert nincs meg a dobnak a fordulatszáma. Tehát arra kérem az ' iparügyi miniszter urat, hogy hasson oda. hogy az árkormánybiztossáo- vizsgálja felöl a Hofherr-gyár ál+al forgalomba hozott traktoroknak az előállítási árát és azokat a rémmagas árakat redukálni kegyeskedjék, mert ezt nem tudom megérteni, mivel az amerikai Ford-gyár egy 40 lóerős traktort hajlandó Magyarországra szállítani 5000 pengőért, ezzel szemben a Hofherr-gyári 40 lóerős traktor, ami itthon készül, belekerül 13.OS0 pengőbe, tehát ilyen horribilis összeget egy k's bércséplős megfizetni képtelen. Két évvel ezelőtt olyan hírek keringtek, hogy a Hofherr-gyár ki fog jönni egy G030 pengős gazdatraktorral, ezt azonban még a mai napig sem tapasztaljuk, hanem sajnos, ahelyett mást kell tapasztalnunk. Ezelőtt két évvel még a rémmagas ár mellett még csak adtak egy-kétévi hitelt, ma csak készpénz mellett adnak, tehát, ha az árkormánybiztosság nem segít, kénytelenek leszünk nemzetgazdaságilag továbbrongyolódni, mert háború esetén a lovainkat elvisz'k és így nem lesz mivel művelni a földet, f mert a nagybirtoknak van gőzekéje, traktorja, de a kisgazdáknak sem lova, sem traktorja nem lesz, mert azokhoz a külföldi traktorokhoz, amelyek ma forgalomban vannak, nagy reményt fűzni nem lehet, mert azokhoz raktáron ma már egy darab alkatrész sincsen. Én ezzel nem azt akarom, hogy külföldről hozzunk be traktorokat...« Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ilyen, túlhosszú felolvasásokat rendezni a házszabályok értelmében nem lehet. Méltóztassék a felolvasást befejezni és beszédét folytatni. Tóth János: Itt tehát azt látjuk, hogy a béreséplő- és k'sgazdatársadalom nem azt óhajtja, hogy külföldről traktort hozzunk be, hanem azt, hogy lehetővé kell tenni, hogy a magyar gyártmányokat bizonyos olcsóbb áron juttassuk a kisgazdáknak és a mezőgazdasággal foglalkozó egyéneknek. Hogy ezek a kérdések mind megoldást nyerjenek, ahhoz szükségesnek tartjuk, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó magyar parasztság közül többen vegyenek részt a magyar törvényhozásban, hogy ezeket a dolgokat fel tudják tárni és orvoslat nyerjünk. Ez csak úgy lehetséges, ha általános titkos választójogot biztosítunk, amely szerint minden önálló kis magyar paraszt szavazati joggal bír s ne fordulhasson elő az, hogy a választók felét töröljék a választói névjegyzékből. Ügy pártom, mint több kisg'azdatársam részéről megállapítom, hogy a vezetés és az irányítás munkáját nem jól végzik, tehát a felhatalmazási törvényjavaslathoz nem járulok hozzá. Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Wälder Gyula! Wälder Gyula: Igen t. Ház! Amikor a képviselőválasztások eredménye köztudomásúvá lett % akkor az egész közvélemény nagy megelégedéssel fogadta azt, hogy a képviselőházba szakemberek nagy tömege került be. (Helyeslés a jobboldalon.) Ettől ugyanis egyes ügyek mélyebbreható megbeszélését, szakszerűbb tárgyalásokat vártak, valamint a közgazdasági kérdések megtárgyalásában a színvonal emelkedéséi Magam mint építész tanár, aki magamat művésznek is tartom, mérnök és tanár is vagyok, bizonyos mulasztásban érezném magam vétkesnek, ha most a felhatalmazási törvényjavaslat során fel nem vetnék olyan művészeti és művéiszetpolitikai kérdéseket, amelyekről eddig itt nem hallottunk. Eddig ugyanis a kormány iránti bizalmukat, főleg a mi oldalunkon, a_ kormánypárti oldalon nagyon sokan megindokolták. Én mindazt aláírom, de nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni és éppen ezért, mint mondtam, néhány művészeti kérdésről akarok beszélni. A képviselőház tagjai talán azt gondolják, hogy a kor.
