Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-63
68e Az országgyűlés képviselőházának 63. ülése 1939 december 5-én, kedden. A niunka oldalán az, első lépés, amelyet más államokban tettek, a jelentkező nehézségeknek az útból való elhárítása volt, ami azt jelenti, hogy Németországban, de Olaszországban és r más államokban isi a 48 órás munkahétről áttértek a 60 órás munkahétre. Ez nem munkáskérdés, nem szociális kérdés, mert én is elismerem a 48 órás munkahét elvi jelentőségét és fontosságát, de rendkívüli időkben rendkívüli áldozatot kell kívánnunk a munkásság részéről is, mert hiszen áldozatok nélkül megfelelő eredményeket elérni nem tudunk. A másik a nyersanyagkérdés. A nyersanyagutánpótlás terén ma kétségtelenül rendkívüli körülmények k"zött vagyunk. A devizakérdés és bizonyos fokig ma már a politikai szempont előrenyomulása önmagában is éppen elég nehézséget okoz. Utalni akarok arra, amit külföldön már követnek, — és amit szintén követhetnénk — amikor az ipari és egyéb exportnak még prémiumok által való fokozásával is iparkodtak az ország- nyersanyagszükségletét biztosítani. Németországban 20—25%-os, sőt magasabb prémiumot is adtak és adnak ma is, hogy az ipar exportját fokozzák és ezen keresztül biztosítsák nyersanyag-importszükségletüket. A következő kérdés a külföldi behozatal fokozása. Éppen ma még az ipar oldaláról sem látom ennek hátrányát, sőt a kereskedelmi mérleg oldaláról is lehetőnek tartom egyes országokkal való kapcsolatban ennek fokozását. Itt van Németország, amely országból ipari szükségletünk túlnyomó részét fedeztük és ahová mezőgazdasági exportunk túlnyomó, része megy: sokszor bizonyos zavarok és nehézségek vannak, éppen a behozatal és a kivitel eltolódása és a clearing-követelések felhalmozódása miatt, miután köztudomású, hogy kerekedeimi mérlegünk és forgalmunk Németországgal Magyarország szempontjából erősen aktív. Ennek az aktívumnak megszüntetéséről akarok egypár szót szólni. T. Ház! Amikor 1933-ban és 1934-ben a nemzetközi pénzügyi és gazdasági forgalomban előállottak különböző valutáris nehézségek, akkor az egves országok között a szabadforgalom megszűnt, s a különböző Stillhalte- és egyéb megállapodások létesültek. Magyarország is rendezte a maga külföldi kötelezettségeit és kapc°olatait a külföldi országokkal, szemben, íery Németországgal szemben is és ebben az időben. ^M-beu, egy' megállapodás jött létre, amelv sz°rint az 19?4 áorilisa e^őtt keletkezett kereskedelmi és árutartozások Németországgal szemben is a Stülhalte-egvezmény alá esnek és nem egyenlíthetők ki. Tudtommal ez a megállapodás ma is fennáll, az értelmét azonban nem lá+om A^kor, amikor nekünk ma Németországgal szemben i^en jelentős az aktívumunk és igen ielentős követelésünk van. vajion miért ne lehessen ezt a tartozást rendezni, miért ne lehetne ezen keresztül a mi követelésünket Németországgal szemben csökkenteni 1 ? Ez az egyik szemoont. A másik szemoont pedig az, hogy bevezettük ebben az időben az ország devizális helyzetének biztosítása szeniDontiából a behozatali engedélyek rendszerét. Ennek a rendszernek a célja az volt, bofry csak- annyi árut engednünk be az országán, amennyit meg tudunk fizetni a no^máUs kivitel útján. Ha ma Némefors7ns-gal szemben kivitelünk jóval nagvobb, mint behozatalunk, — de úía^ban Olaszországgal szemben is igen tekintélyes aktívum alakult ki — vájjon mi akadálya lehet annak, hogy erről az oldalról az iparcikkek behozatalát, a nyersanyagok behozatalát és az ipari félgyártmányok behozatalát továbbra is akadályozzuk. Nekem az a nézetem, hogy az iparnak sincs szüksége erre a védelemre Magyarországon, mert hiszen a behozatali rendszer nem lehet a magyar ipar létjogosultságának alapja, a magyar iparnak meg kell állania helyét a normális védettséget nyújtó vámrendszer mellett is, úgyhogy a behozatalnak a behozatali engedélyekkel való irányítása valutáris szempontból indokolt lehet, de a termelési szempontból nem. Németországgal kapcsolatban az a nézetem és ajánlom a kormányzat figyelmébe, hogy Németország felől iparcikkek és nyersanyagok behozatalát engedjük meg egészen addig a határig, ameddig exportköveteléseink kiegyenlítést nem nyernek. De ugyanezt tegyük más országokkal szemben is, ahol kereskedelemi aktwum áll fenn; tegyük a forgalmat szabaddá, biztosítuk az országnak iparcikkekkel való zavartalan ellátását, amely téren kétségtelenül némi zavarok jelentkeznek. T. Ház! Beszédemnek ebben a részében —azt mondhatnám — tisztán a termelés technikai oldalával foglalkoztam, abból a felfogásból indulva ki, hogy a gazdasági életben tényleg a munkának, a termelési kapacitásnak, a nyersanyagnak, az iparcikknek, az árunak van elsőrendű fontossága és a pénz csak másodrendű fontosságú, amint azt Imrédy Béla volt miniszterelnök úr is említette beszédében. A pénznek és pénzügyi fedezetnek tulajdonképpen csak az a célja, hogy a gazdasági tényezőknek zavartalan működését és egybekapcsolódását biztosítsa. Mindamellett, ha egy ország hadifelszereléséről beszélek s ha egy ország rendkívüli időkben mutatkozó gazdasági teljesítőképességét vizsgálom, nem szabad teljesen megfeledkeznem a pénzügyi szempontokról sem, mert hiszen a stabil pénzügyi rendszer alapfeltétele minden gazdasási 'tevékenységnek, viszont egy stabil pénzügyi rendszernek alapfeltétele a kiegyensúlyozott költségvetés. A 'pénzügyi stabilitást rendszerint nem a termelési oldalon szokták megbontani, jóllehet, ha a múlt gazdasági történetét tanulmányozzuk, ilyen esetek is előfordultak. Például a 70-es évek túlságosan lázas ipari és kereskedelmi tevékenysége volt az oka a későbbi óriási depressziónak és katasztrófának mint akkor mondták: krachnak. A mai időkben, amikor a múltnak ezek a tanulságai igen élénken pmlékezetünkben vannak, ettől nem ke 1 ! félnünk; ma rendszerint c«ak az államháztartás és a költségvetés oldaláról szokta vesz^lv fenyegetni a pénzügyi egyensúlyt, a stabilitást. Hogyan áll e tekintetben a r helyzet nálunk? Az állam pénzügyi teljesítőképessége, a mai rendkívüli időket véve alapul, azt mondhatnám, egészséges helyzetben vagvnrik. Magyarország államadóssága 2-5 milliárd pengő körül mozog*. Ennek az államadósságnak az összege a háború előtti Magyarországon nvolc milliárd volt. Magyarország: egy évi költségvetése ma — ha azt a másfél évi költségvetést, amely előttünk áll, egy esztendőre redukálom. hogy az összehasonlításra pontosiaibb akipot kapjak —körülbelül 1700 millió pengő körül mozog. A háború előtti Magyarország 1 költségvetése, az, 1914-es esztendő költségvetése 2100 millió korona Volt. Ebben
