Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-63
Az országgyűlés képviselőházának 63. a 21C0 milliós költségvetésben 350 millió volt az akkori államadóság kamatterhe a nyolcmilliárdos államadósság- után. így állt Magyarország a világháború előtti pénzügyi téren. A mai helyzetben egy 1700 millió pengős költségvetés mellett cirka 120 milliós a kamatteher és 2*5 milliárdos az államadóssági teher, tehát lényegesen kedvezőbb az. 1914. évi helyzetnél. Nézzük a külföldet, Anglia pénzügyi helyzetét. Anglia költségvetése 800—1000 millió fontsterling körül van, az államadósság kamatterhe 250 millió fontsterling körül van, az államadósság tŐketerhe pedig 8 milliárd fontsterling, ami a költségvetésnek tízszerese, szemben Magyarországgal, ahol az államadósság a költségvetés másfélszeresét teszi ki. Mindebből azt a következtetést vonom le, hogy nálunk az ország pénzügyi helyzete biztos alapokon nyugszik és hogy ezeken a biztos alapokon nyugodtan finanszírozhatjuk — természetesen kellő hozzáértéssel és a részletkérdések pontos kidolgozásával — az országgazdasági szükségleteinek és hadi felszerelésének a pénzügyi fedezetét. Mik legyenek ennek a finanszírozásnak a módjai 1 ? A múlt időkben, a világháború idején a hadikölcsönök rendszere nagyszerűen bevált. Az országok áldozatkészsége itt is, más országokban is bőségesen bocsátotta a kormányzat rendelkezésére a megtakarított tőkéjét. Ha ezzel szemben a mai helyzetet nézem és elolvasom az egyik újságnak múlt szombati cikkét, abban azt látom, hogy Angliában a kibocsátott nemzetvédelmi kölcsön az első héten 9,125.000 fontot eredményezett. T. Ház! Sok ez a? összeg vagy kevésT Az angol kincstár 2 milliárdos háborús költségvetéséből 10C0 millió fontot a rendes bevételek útján, a másik 1000 milliót pedig hitelműveletek, kölcsönök útján kívánják fedezni. Ez heti 20 millió kölcsönt tesz ki. Ezzel szemben az angol nemzetvédelmi kölcsönjegyzések eredménye az első héten ennek alig a felét teszi, Ebből látszik, hogy ma már a rendkívüli szükségletek fedezése rendkívüli nehézségekbe ütközik. Az a nézetem, hogy e téren bizonyos fokig a pénzügyi rendszer stabilitásába, értékállandóságába vetett hit hiánya is igen jelentős szerepet játszik. Itt Magyarországon — én igenis hiszem és vallom az előttem szóló képviselőtársammal szemben — az orszásc népében az áldozatkészség ma is él és élt mind is: a századok során a nehéz időkben. Ezt az áldozatkészséget az ország népében mindig megtaláltuk, erre hivatkozni, appellálni mindi°- lehetett, és ma is meg fogja tenni kötelességét! De egyet kíván és joggal kívánja, hogy befektetésének, megtakarított tőkéjének stabilitását biztosítsuk. Egy gyakorlati kérdést is vetek fel. Az elmúlt idők pénzügyi eseményeinek alakulása közben megtaláltuk a takarék-korona, az aranypengő, stb. formáját; a mai rendkívüli időkben, ha ilyen kölesönök kibocsátásának szüksége felmerül, esetleg a búza értékállandóságához való kaocsolódás útián lehetne a befektetett tőke értékállan dósáé át, stabilitását megteremteni. Meg vagyok róla győződve, hogy ilyen feltételek mellett rendkívüli célokra az ország a mai rendkívüli időkben is fokozott mértékben fog rendelkezésre állni. T. Ház! E mellett a centrális kérdés mellett, amellyel nem kívánok tovább foglalkozni, a magyar kormányzatnak gazdasági téren kétülése 1939 december 5-én, kedden. 685 ségtelenül a feladatoknak egész sorával kell megbirkóznia. A földkérdést már hetek óta tárgyaljuk és áll itt az érdeklődés előterében; én a magam felfogását és nézetét erről a kérdésről elmondottam. A tegnapi nap folyamán Laky Dezső képviselőtársam megállapította azt, hogy az élelmiszerekben való fogyasztás a normális 3600 kalóriával szemben nálunk a dolgozó munkásembernél átlag alig 2700 kalóriát tesz ki és hozzátette, hogy reméli, hogy ez a kalóriafogyasztás növekedni fog éppen a kisbirtokrendszerre való áttérés folytán, amely az ország széles nép rétegeinek fogyasztóképességét fogja növelni. Én a szakembernek ebből a megállapításából levonom azt a következtetést, hogy a szakember sem fél hosszabb időre nyúló terméscsökkentéstől, sőt a fo«-vasztás s ezzel kapcsolatban a termelés emelkedésével számol. Én a gyakorlatból tudom ezt és örömömre szol : gál, hogy a szakember ugyanerre az eredményre jutott. Ennek a kérdésnek fontosságában azonban a > termelési szempont csak egy kis részlet, a biztonsági rész, az önálló exisztenciák megteremtésének fontossága e'bben a rendkívüli időkben a másik olyan szempont, amely önmagában, minden termelési szemponttól eltekintve is, bőségesen elegendő ok arra, hogy ennek a kérdésnek megoldását elodázni ma már nem lehet. De itt van a mezőgazdasági termelés átállításának a szempontja is, amivel a kormány programmja szerint is számolnunk kell. Számolnunk kell, ha szembenézünk az elkövetkező évek mezőgazdasági termelésének és nemzetközi forgalmának alakulásával. Gondolok arra, hogy Oroszország előbb-utóbb a mezőgazdasági termelés terén, Európa hiányainak ellátása terén igenis lényeges szerepet fog játszani; különösen a búza és a hasonló termények kivitelében. Azt hiszem, éppen a huszonnegyedik órában vagyunk, hogy ezeknek az elkövetkező tényeknek és eseményeknek a következményeit . már ma levonjuk (Ügy van! a jobboldalon.) és a termelés átalakítását mezőgazdasági téren minél előbb és minél céltudatosabban végrehajtsuk. (Taps a jobboldalon és a középen.) Mi lehet vájjon e termelés átállításnak leglogikusabb útja? A kisemberek gazdálkodása, a kisemberek baromfitermelése, állattenyésztése, szarvasmarha- és sertéstenyésztése, zöldség- és gyümölcstermelése stb. (Ügy van! Ügy van!) Ha ezeket a szempontokat nézzük, a független kisemberek számának szaporítását, a termelés átállításának szükségességét, akkor nem lehet itt ember, aki józanul és elfogulatlanul szembenézve ezzel a kérdéssel, ennek a kérdésnek becsületes megoldását megakadályozni akarná ; aki a magyar nép lelkében megingatni merné azt a hitet, hogy ezt a kérdést el akarjuk intézni, el akarjuk becsületesen intézni, nem akarunk alkudni, lecsipegetni belőle. (Ügy Van! Ügy van! a középen.) Az a lecsipegetés vagy lényegtelen és akkor nincs semmi értelme, (Ügy van! Ügy van!) hogy a magyar népnek azt a hitét, hogy itt becsületes reform készül, érintsük; ha pe- . dig lényeges, ha érintenék az alapelvet, akkor, azt hiszem, a mi hozzájárulásunkkal nem találkozhatna. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen. — Rapcsányi László: A gyakorlatban egészen máskép fest!) Méltóztassék a gyakorlatot reánk bízni! (Rapcsányi László közbeszól.)
