Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-63

Az országgyűlés képviselőházának 63. (Rapcsányi László: Joggal!) hogy a Ház ezen az oldalán jobbára anyagi természetű kérdésekkel foglalkozunk és elhanyagoljuk a szellemi vonatkozásokat. Nincs igaza igen t. képviselőtársamnak, mert hiszen mi a szellemi életnetk és a lelki tulajdonságoknak igenis éppen olyan fontosságot tulajdonítunk, mint az anyagiaknakTudjuk, hogy éppen a léleknek ezek az erői azok, amelyek a nemzetet a történelem legsúlyosabb óráiban segítik, felemelik a porból és keresztülviszik a nehézségeken. (Zaj a szélsőbaloldalcn — Fapcsányi László közbeszól.) Elnök: Rapcíányi képviselő urat kérem, méltóztassék hallgatni. Horváth Ferenc: Ha én mégis elsősorban anyagi kérdésekkel foglalkozom, teszem ezt azért, mert a kormányzatnak kötelessége az anyagiakról, az anyagi megélhetés javairól is gondoskodni. Nem könnyű a feladatom, mert hiszen Imrédy Béla volt miniszterelnök úr éppen ezeknek a gazdasági kérdéseknek olyan tiszta és átfogó képét adta, amelyhez alig lehet hozzátenni valamit. A magam részéről inkább részletkérdésekkel kívánok foglalkozni, h"igy azokról bizonyos gyakorlati konzekvenciákat vonjak le. Az egész mai gazdasági élet központjában kétségtelenül az egyes országok hadi felszerelésének kérdése áll. Évekkel ezelőtt foglalkozott ezzel a kérdéssel itt nálunk egy előadásában Willy Prioni, a berlini közgazdasági egyetem tanára. A kérdés vizsgálata során azt az elméleti megállapítást tette, hogy: közgazdasági és ipari oldalról tekintve egy ország hadi felszerelésének természetes határa termelési kapacitásának az a része, amely a normális polgári és állami élet szükségleteinek kielégítése után fennmarad. A szellemi tényezőkkel majd beszédem második részében foglalkozom; ezúttal amint jeleztem, az anyagi szempontokkal fogok foglalkozni. Ennek az elméleti megállapításnak a gyakorlati konzekvenciáit vonták le Európa sok országában, így Németországban is akkor, amikor a ki nem használt kapacitás nagy ré-, szét a hadi felszerelés szolgálatába állították. Ez Németországban a munkanélküli milliók munkába állítását jelentette; jelentette azt, hogy az ország termelésének 20-^25 százalékát tudták hadi felszerelésekre fordítani, még pedig úgy, hogy békés időben céltudatos gazdasági politika útján nemcsak a munkáskezeket tudták foglalkoztatni, hanem a nyersanyagokat is elő tudták teremteni ennek a magasabb, nemzeti és állami célnak megvalósítására. Prioni megállapítása azonban inkább a rendes, normális időkre vonatkozik, mert rendkívüli időkben a hadi felszerelés kérdése kerül az első sorba, ennek lesz a legnagyobb fontossága és a polgári és az egyéb szükségletek kielégítése szorul második sorba. T. Ház! Ebből a tényből következik rendkívüli időkben a gazdasági életben az a sok zavar és rendellenesség, amelynek tanúi vagyunk a különféle országokban és amelynek jelei többé-kevésbbé nálunk Magyarországon is mutatkoznak. T. Ház! Magyarország e célok megvalósí

: tására való törekvésében az úgynevezett győri programmal tette meg az első határozott lépést. Azt hiszem, ma még nem tudjuk kellően felbecsülni ennek a programmnak és ennek a lépésnek történelmi fontosságát, Meggyőződélése 1939 december 5-én, kedden. 683 sem, hogy ha azt a körülbelül két esztendőt, amely a Programm megindításától máig elmúlt, nem használtuk volna fel, úgy, ahogyan felhasználtuk; ha nem teremtettük volna meg a programm megvalósításának gazdasági és pénzügyi feltételeit: akkor Magyarország a maga nemzeti erejének kifejtésében sokkal hátrább lenne, mint ahol ma van. Ennek a tervnek elméleti megtervezői és a kormány, amely a terv végrehajtását vállalta,' nemcsak a mai idők szemüvegén keresztül nézve, de történelmi mértékkel mérve is nagy érdemet szereztek maguknak. (Rátz Kálmán: Darányi Kálmán volt az! — Vágó Pál: Csakhogy a Nemzeti Front két hónappal előbb követelte!) T. Ház! Mi volt ennek a tervnek gyakorlati következménye az ország közgazdasági életében? Az első az volt, hogy az ipari foglalkoztatottak száma lényegesen emelkedett. Magyarországon ezidőszerint körülbelül 60— 70.000-rel több munkáskezet foglalkoztat az ipar, mint^ a győri programm előtti időkben. (Vágó Pál: Ugyanakkor az építkezés pang.) Ne vegye rossz néven :

gen tisztelt képviselőtársam,^ ha nem térek el gondolatmenetemtől. Ezekről a részletproblémákról sokat lehetne küiön-külön beszélni. (Rátz Kálmán: Halljuk!) Az építkezés pangásának különféle okai vannak. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nyersanyagok! — Elnök csenget.) Az első az, hogy olyan zsidó tőkések, akik azelőtt az építkezésbe is invesztáltak tőkéket, az utóbbi időben már nem invesztálnak. Ezzel szemben azonban ott van a másik oldalon az ipari és gazdasági életnek az a feszült, rendkívül gyors üteme, amelynek tanúi vagyunk az utóbbi időben s épp ezért a tőkék más oldalról is a nemzetgazdaságnak ebbe a szektorába tolódtak. A kormány a maga részéről ebben az irányban is megtett mindent, amit meg lehet tenni: többet fordított erre a célra az elmúlt évben mint azelőtt, éppen azért, mert a gazdaság' élet ezen szektorának fontosságát teljes mértékben felismerte. T. Ház! Hogy visszatérjek előző gondolatmenetemhez, a hadfelszerelés hatása, amely a közgazdasági életben jelentkezett, elsősorban a munkáslétszám gyarapodása volt; jelentkezett azonban abban is, hogy a termelési kapacitásnak a polgári szükségletek kielégítésére fennmaradó része Magyarországon is szűknek bizonyult. Azelőtt a termelési kapacitás bőven elégvolt az ország szükségletének k'elégítésére; az utóbbi időben a helyzet e téren feszültté vált. Hogy mi ennek az oka? Nemcsak az ország hadifelszerelésére fordított munka. Hozzájött — és erről sohasem szabad megfeledkeznünk — az ország megnagyobbodott területével kapcsolatos szükségletek fokozódása is; hozzájött az utóbbi időben bizonyos pszichológiai momentum, a valutáris oldalról, amit nem szükséges bővebben fejtegetnem. Tény az, hogy ezek a szempontok együttvéve Magyarország gazdasági életét, különtöísen az ipar oldaláról nézve, kétségtelenül igen erősen feszült helyzetbe hozták. Ezt a megállapítást nem azért teszem, hogy egy elméleti megállapítást tegyek, hanem azért, mert szeretném ennek a megállapításnak gyakorlati konzekvenciáit is levonni. Keresnünk kell tehát azt, hogy termelésünket, elsősorban főleg ipari termelésünket, hogyan tudnók fokozna Az első kérdés kétségtelenül a munka oldalán jelentkezik; a második a nyersanyagbeszerzés és az utánpótlás oldalán; a harmadik pedig a külföldi behozatal fokozásából áll.