Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-63
Ô82 Az országgyűlés képviselőházának 63. (Keck Antal: Havi 80 pengőt! — Somogyi Ferenc: Amelyik é'rtemiség ezt elhiszi, az máinem éirteïmiség!) Jön a 'karácsonyi segély, a borítéksegély. Mi ez, kérdezem? Miért kell minősítés, esetleg függés alapján bizonyos segélyeket adni! Azért, hogy bizonyos függő viszont teremtsenek a kormánnyal. (Ellentmondások a jobboldalon.) Ezzel nem érik el ezt a célkitűzést, amely valószínűleg a kormánypárt oldalán is kívánatosnak mutatkozik, hogy önálló, független, öntudatos magyarságot neveljenek, amely öntudatos magyarság dolgozik és munkája után nern kegy elemkenyeret akar, hanem a megérdemelt és neki kijáró jutalmat. En nem akkor örülök, amikor a hatóság előtt reszketőtérdű magyarokat látok, hanem akkor, amikor látom az Öntudatos' magyar embert, aki tisztelettudó fölfelé, de megmondja a maga véleményét és igazságát mindenkinek. Ez az igazi, gerinces és öntudatos magyarság- és - ezt nem látjuk a kormány oldaláról; a kormány oldaláról a könyörgő magyar kinevelését látjuk. Nincs egységes elgondolás a kormány részéről, ezért vagyunk mi a kormánnyal éles ellentétben. Nem mentsége a kormánynak, hogy az egyik oldaltól a másik oldalig lavirozik, s hol az egyik bajra vet foltot, hol a másikra. Követeljük, hogy a kormány bizonyos világnézet alapján a mai kornak megfelelő egységes tervvel jöjjön, a kormány tagjai ne valljanak ellentétes elveket ós ne akarják a szociális jelszó palástjába burkolózva kifelé rokonszenvessé tenni a kormány munkáját. T. Ház! Szóvá kell tennem a nevelésünk rendszerét is. Muilt interpellációmban rámutattam arra, hogy a materiális világnézet és az önző individualizmus következtében egész magyar közéletünk homlokegyenest ellenkező nevelő példát mutat, mint amit mi az iskolában gyermekeinkbe csepegtetünk. Mi ideális világszemlélet alapján egyenességre, becsületességre, jóságra, gerincességre neveljük gyermekeinket s amikor kimennek az életbe, az élet pofoncsapja őket, mert ott az önzés, a haszonlesés, az egyéni érdekek szolgálatát látják mindenütt. Itt válik ketté a nevelésünk, itt semmisíti meg az élet a magyar tanár működését és öli ki az örök ideált az emberből. (Ügy van! Úgy van! a szélsőjobboldalon.) Nem akarom mindazt felsorolni, amit már egyszer elmondtam, a rádiót, a miniszterelnök úr debreceni gyamisítását, a pártunkkal és mozgalmunkkal szemben felhozott olyan érveket, amelyekről mindenki tudja, hogy nem felelnek meg a valóságnak. Nem akarom azt sem felhozni, hogy a miniszterelnök úr most elhangzott beszédében azt mondta, hogy a szélsőségek hullámai megtörtek. Ha igazságos lenne, akkor el kellene ismernie, hogy nekünk, mint a parlament második legnagyobb pártjának» napilap járna. Ha igazságos érzület lenne a túloldalon, nem tűrnék azt, hogy ránk 10—12 napilap ontja rágalmait, mi pedig nem tudunk ellenük védekezni. (Pongrátz La T 'os: Méltán!) A szélsőségek hullámai nem törtek meg, csak azt hiszik az urak, hogy megtörtek és álltatják magukat ezzel. Az új korszellem igenis kopogtat mindenkinek a lelkén és hála Istennek, látjuk, hogy a kormánypárt oldalán is dolgozik a korszellem, olyan megnyilatkozásokat hallunk innen is, onnan is, amelyekből azt látjuk, hogy nagyon szépen dolgozik a korszellem. Itt csak rámutatok vitéz Várady László képviselő úrnak Alsódörgicsén elmondott beszédére, amikor azt mondta az ottani ülése 1939 december 5-én, kedden, választópolgároknak, hogy a pénzt, az aranyat letaszítjuk trónjárói és helyébe állítjuk az embert nemesítő munkát. Kérdezem, vájjon ez nem az új korszellem-e, vagy pedig osak kortesfogás, a szél kifogása a vitorlából 1 ? (Keck Antal: vitéz Várady László megkontrázta az előadó urat, mert az előadó ezt nem mondta!) Elnök: Kérem Keck képviselő urat, hogy ne tartson magyarázatot a szónok beszéde mellett. (Derültség.) Orosz Mihály: Nem akarom felsorolni azokat a kormánypárti képviselőket, akiktől már hallottam az új korszelem megnyilatkozását, csak utalok vitéz Imrédy Béla volt miniszterelnök úr beszédére, akinek beszédéből, azt hiszem, mindannyian kiérezték, hogy az új korszellem kopogtat az ő lelkületén is, pedig nem is olyan régen a volt miniszterelnök úr bennünket ködfejlesztőknek és fantáziátlan fantasztáknak nevezett. (Egy hang a jobboldalon: Ügy is van!) Igen, de ez a ködfejlesztés majd átfordul és később mellüket döngetve mondják ma : d a másik oldalról, mintha mindazt, amit mi hirdetünk, ők találták volna ki, pedig sem mi, sem ők nem találták ki, hanem maga a korszellem végzi a lelkeken a mnnkát és az átfordítást. Akkor találkozunk majd össze, amikor ez az átalakító munka végbement a másik oldalon. (Rapcsányi László: Majd felébrednek egyszer ott is! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, engedjék saját szónokukat szóhoz jutni. Orosz Mihály: T- Ház! A költségvetés számadataival nem akarok foglalkozni, mert ezt feleslegesnek tartom. Feleslegesnek már csak azért is, mert hiszen tapasztalat szerint hiába emelünk mi kifogást valamely törvényjavaslat ellen, hiába utasítunk vissza valamely törvényjavaslatot, soha azon különösebb változás nem történik. Ezért üresek itt a padok, ezért vész el a parlament iránt az érdeklődés, hiszen mindenki tudja, hogy egy törvény már megszületett, mielőtt még a parlamentbe került volna és itt legfeljebb apró kis simításokon megy keresztül. A kormánypárt képviselőtagjainak nagy része is tudja, hogy nem is ők döntenek, hanem közülük is csak egy kisebb csoport (Rapcsányi László: Alkotmányos játék!) és ezért az ember szinte érzi magában, hogy úgy sem tud változást előidézni. Az ember felszólalása tisztán formai jellegű és csak azért él ezzel a jogával, mert hiszen azért van itt, hogy beszéljen. Az az érzés azonban megvan bennünk, hogy úgy sem változik semmi. Éppe.i ezért a részletekkel nem is foglalkozom, de szükségesnek tartottam, hogy általános, elméleti szempontból tegyem szóvá a kormány politikáját és rámutassak arra, miért állunk annyira éles ellentétben a kormánnyal. Teljesen bizalmatlanok vagyunk ez iránt a kormányprogramm iránt, amely talán nem is programm, hanem csak sodródás egyik oldalról a másikra és lavirozás. Miután a kormánynak nincs tervszerű, kiépített programmja, a költségvetés végrehajtására való felhatalmazáshoz hozzájárasunkat nem adjuk meg. (É.énk éljenzés és taps a szélsőbal oldalon.) Elnök: Szólásra következik! Kovách Gyula jegyző: Horváth Ferenc! Elnök: Horváth Ferenc képviselő urat illeti a szó. Horváth Ferenc: T. Ház! Előttem szólott képviselőtársam szemrehányást tett nekünk,
