Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-63

mmmBmmçmm^mmmmmm Az országgyűlés képviselőházának 63. másik családban mind a 'hét tag a közös családi érdekeket szolgálja; kérdezem a t. Házat, a kettő közül melyik család az, amely nagyobb erőkifejtésre képese Nem kétséges tehát, hogy a sok önző egyén egy közösségben gátolja a maximális erőknejtést és ha megnézzük a magyar életet és a mai magyar berendezkedést, akkor azt látjuk, tHáz, hogy önzők az egyének, önző a család, önző a község, Önző a járás, önző a megye és erre az önzésre van berendezkedve az egész életünk. Amikor képviselőválasztás van, akkor a magyar már ágy nézi, az egyik része, amelyet még nem fogott meg a kor szelleme, már úgy nézi a választást, hogy mi hasznom van nekem ebből. A község azt nézi, hogy kapok-e kultúrházat; ha kormánypárti képviselőt választok, akkor kultúrházat kapok; a járás azt nézi, vájjon megépítik-e nekem azt az utamat, honnan várhatom s azt mondják: a kormánytól. A megye is azt mondja: kitől várhatok valamit? — a kormánytól. Tehát az önzés egész halmazát teremtették meg és hogy ez mennyire káros a magyar közösegre nézve, arra csak egy példát említek meg a legutóbbi választásról. Azt mondta nekem az egyik község bírája, hogy milyen jó is volt nekünk, amikor kormánypárti képviselőnk volt, írtunk neki egy levelet, mert az ürge veszedelmesen elszaporodott a határban és menten megkaptup az ürgeirtáshoz szükséges mérget. Hát kérdezem, t. Ház, hogy ha a magyar kormány annak a községnek nem adja meg a kártékony állatok pusztításának megakadályozására az ellenszert, csak azért, mert mondmk ott ellenzéki képviselő van, vájjon kinek árt ezzel a magyar kormány, vájjon nem a termelést rövidíti-e meg és flia nem építteti meg azt az utat, azért, mert ott ellenzéki képviselő van, vájjon kinek árt a magyar kormány, vájjon nem a magyar közösségnek-e? (Hokky Károly: Mindenütt így van ez az egész világon! — vitéz Faragó Fde: De az ígéretekben is az önzés vezet! — Elnök csenget.) T. Ház! Legyen szabad feolvasnom a miniszterelnök úrnak június 19-éu itt a Házban tett kijelentését, amely engem mélységesen megdöbbentett, annál inkább, mere a miniszterelnök úr véletlenül nem bankigazgató, aki anyagi szemüvegen nézné a magyar életet, hanem tanárember, akinek éppen ezeket a szellemi javakat kellene mérlegelnie. A miniszterelnök úr a következő kijelentéseket tette (olvassa): »Magyarországon az egyéni bánásmód még fontosabb, mert mi magyarok egyéni emberek vagyunk, erős berniünk az egyéniség, — hogy közhasználatú idegen kifejezéssel éljek — az individualizmus ... Ez nemzetünk karaktere, " amint nem is lehet, nem is akarom, s amennyire rajtam múlik, nem is engedem a magyarságot e jótulajdonságaiból kivetkőztetni.« Amikor a miniszterelnök úr pedagógus létére ilyen irányelveket tüz ki maga elé, akkor ez kell, hogy mindannyiunkat mélységesen megdöbbentsen. (Somogyi Ferenc: Tökéletesen igaza van a miniszterelnök úrnak! Nem vagyunk nyájnépí) Avégből pedig, hogy rámutassak arra az ellentétre, amely a kormányban ilyen kardinális kérdésiben mutatkozik, felolvasom Ra V j csay miniszter úr legutóbbi^ kijelentését, amiért — mondom -- Rassay képviselő úr részéről szintén megdorgálás^an részesült. A miniszter úr azt mondja (olvassa): »Azokat a jogalkotásokat, amelyek magrkon viselik a múlt század végé és a jelen század eleje indi•wsw*- •-:- -mmmmmrülése 1939 december 5-én, kedden. 681 vidualista korszellemének képét, revízió alá kell venni. Akkor az egyén szabadsága volt a vezető^gondolat, most a közösség gondolata lépett előtérbe. Ez a gondolat sokáig heves ellenézésre talált, bevallóim, ha nem is...« stb. Tehát mit mutat ez, t. ±iáz? (Tornyos György: Azt mutatja,

( hogy nem magyarázza helyesen!) Igen t. képviselőtársam, én szószerint idéztem a miniszterelnök úr beszédét ós szószerint idéztem a miniszter úr beszédét. Nem idézhetek, nem mondhatok mást, csak amit tőlük hallottam és csak azt mondhatom, hogy ilyen kardinális kérdésben magában a kormányban homlokegyenest ellenkező nézetek vaunak. Természetesen nem hallgatom el, hogy mi melyik oldalon állunk. Mi igenis a közösségi lélek kialakítását tartjuk fontosnak éppen azok miatt az okok miatt, amelyeket beszédem elején már elmondottam. E miatt vagyunk mi túlságosan ellenzékiek a kormánnyal szemben, mert a kormány oldaláról nem látunk egységes célkitűzést, nem látjuk a tervet, a kormány oldaláról csak a szociális jelszó palástja alá burkolt toldozó és íoldozó politikát látjuk. (Egy hang a jobboldalon: Talán az ellenzéken van a nagy egység?) Erre is felelek, t. képviselőtársam. Felolvasom most Tegzes képviselő úr beszédének azt a részét, ahol rámutat arra, hogy nincs kialakult vélemény és tervszerűség a kormányban. Azt mondja Tegzes képviselő úr beszédében (olvassa): »Ez a rendszer, amely sem nem liberális, sem nem totális, csak^a fejlődésnek első részében állja meg helyét, sokáig nem tartható fenn. Hivatása tehát a mostani parlamentnek, hogy megkeressük azokat az utakat, amely utakon ismét a keresztény morál és nemzeti eszme jegyében a társadalmi és állami feladatokat össze tudjuk hangolni valamilyen egészséges érdekképviseleti rendszerben. (Keck Antal: Na látja!) Arról az oldalról mondják, hogy valamilyen egészséges érdekképviseleti rendszerben«. Kérdezem, hol van a terv, hol van az elgondolás? Amikor a másik oldalról minket megvádolnak, illetőleg felénk dobják azt a vádat, hogy mi csak kritizálni tudunk, akkor joggal elvárhatnók, hogy ezek a beszédek, amelyeket a kormány oldaláról elmondottak, > mutatják a legvilágosabban, hogy nincs célkitűzés. T. Ház! Nem mondjuk mi azt, hogy a kormány által megindított szociálpolitika nem valami' változás, de állítjuk, hogy nem az igazi, mert a szociális gondoskodással nem az önálló, öntudatos, független magyarságot termeli ki a kormány, hanem kitermeli a hajlékony, gerinctelen és könyöradomány után áhítozó magyarságot. (Keck Antal: A szolgalelküséget!) Tessék megnézni, hogy a kormány mostanig szociális gondoskodási politikája a munkásságnál az ingyentej-, ingyencukor- stb. akciókkal függő viszonyt teremt az uralkodó rendszer ^és a munkásság közt. A választásnál és a petíciók viszszavonásánál azután ki is használta a kormányzati rendszer ezt a függő viszonyt. A gazdatarsadalomnál a védettség ugyancsak függő viszonyt teremt a gazdatársadalom m az uralmon levő rendszer között. A választásnál ugyancsak kihasználták ezt, amikor a

/ vé; ' detteket megfenyegették. A kormány továbbá azt az értelmiséget, amely politikailag a legképzettebb, szollemi tékíyóval fékezi és úgy állítja be a. dolgot, mintha. a magyar tisztviselői t'vsa dalomnak meg kellene köszönnie, hogy munkásságáért a kormánytól kapja -a • fizetését. 92*