Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-62
676 Az országgyűlés képviselőházának 62. daság arról, hogy a termelési többletet el tudja helyezni, vájjon nem lesznek-e piaci nehézségei 1 ? Ebben a tekintetben semmi aggályom nincs. Hiszen egyfelől a közeljövőben gondolni sem kell arra, hogy a külföld irányában bármi tekintetben nehézségeink támadnának agrár term el vényeinknek értékesítése körül. Másfelöl pedig mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy a belső fogyasztást növeljük és növeljük azt az átlagos kalóriamennyiséget, amelyet a magyar ember táplálék formájában magához vesz, növeljük azt a zsiradék-, fehérje- és szénhidrátmennyiséget, amely biztosítja a nép számára, hogy többet tudjon dolgozni és munkaképességét tovább őrizheti teljes erejében. Különböző számítások vannak arra vonatkozólag, hogy mekkora az a kalóriamennyiség, amelyet egy embernek naponként magához kell Vennie, hogy munkáját zökkenő nélkül tudja végezni. Ezek a számítások nem egyformák. Nem is lehetnek azok, hiszen különböző alapokból indulnak ki, de mégsem veti el a sulykot az, aki azt gondolja, hogy a munkásembernek átlagosan naponként legalább is körülbelül 3500 kalóriát kell fogyasztania. Mi a helyzet Magyarországon ezen a téren, t. Ház? Ebben a tekintetben nem könnyű megbízható számokat idézni, de mégis hivatkozhatom a Magyar Gazdaságkutató Intézet kutatásaira, amelyeknek eredménye az, hogy bár a legutóbbi 15 évben egyre .több és több kalóriát, több zsiradékot, fehérjét és r szénhidrátot fogyasztott a magyar nén, az átlagos kalóriafogyasztás naponként csak 2700^—2800 kalória, ami messze távol van attól az átlagtól, amelyet a tudomány és a gyakorlat egyaránt előír. Ennek folytán nem lehet vitás az, hogy a magyar nép lelki és fizikai erejét hatalmasan növelni tudnók, ha a népélelmezés ügyét előbbre vinnők. Az idei évre vonatkozólag nincsenek számítási eredmények, amelyekre hivatkozni tudnék. Mégis nyilvánvaló, hogy az egyik oldalon az ipari munkásság jobb keresete^ a másik oldalon a mezőgazdasági munkásság jobb munkabérei, a jövőben pedig a földbirtok^ reform hatásai minden 'bizonnyal lehetővé fogják tenni, hogy népünk táplálkozása olyan mértékben változzék meg, hogy annak nem csupán élettani hatásai mutatkozzanak meg, hanem ezen a réven a mezőgazdasági termelés javainak belső piacát is meg tudjuk erősíteni. Itt jutottam el beszédemnek ahhoz a részéhez, amelyben rá kívánok mutatni bizonyos gazdasági összefüggésekre, amelyek megvannak annak ellenére, hogy nagyon gyakran háttérbe kerülnek és nem eléggé ismertetnek el. A modern közgazdaság keretében a falu nem élhet meg a város nélkül. De a város sem élhet meg a falu nélkül. A mezőgazdaság élete vegetálássá satnyul, amikor nem_ áll mellette erőteljes ipar. De az iparnak is a mezőgazdaság segítő munkájára kell támaszkodnia. Elsősorban a mezőgazdasági munkásság fogyasztását kell növelnünk, mégpedig növelnünk kell nem csupán a miszta létfenntartás céljából szükséges javak fogyasztását, hanem olyan javak igénybevételét is, amelyeknek termelése a hazai ipar munkástömegét juttatja munkaalkalomhoz és kenyérhez, aminek révén az ipari munkástömegeknek a mezőgazdaság termel vényeire vonatkozó vásárlókénessége is emelkedik. Annak az Örökös körforülése 1939 december U-én, hétfőn. * gásnak egy mozaik darabja ez, amely a közgazdasági életben minduntalan mutatkozik. Az az állam tehát, amely már az agráripari állam korszakába került el, amelyben Magyarország is van jelenleg, tulajdonképpen egyetlen lépést sem tehet anélkül, hogy ne igyekeznék legalább azt a státusát megőrizni, amelyet ténylegesen már elért. Az ipar jelentőségét ez alkalommal csak mellesleg érintve, nem mulaszthatom el, hogy néhány nagyon meleg szóval meg ne emlékezzem a magyar ipari munkásságról, — elsősorban arról a körülbelül 300.000 főnyi munkásságról, amely a gyáriparban dolgozik. De mellettük meg kell emlékeznem arról a félmillió munkásról is, aikik egyéb ipari üzemekbe (bekapcsolódva Magyarország munkástömegének kétségkívül szintén a legértékesebb rétegei közé tartósnak. Kiváltképpen a szakmunkásokra áll ez, akiknek a számát, tömegét minden lehető eszközzel szaporítanunk kellene és másoldalról őket fokról-fokra jobb és jobb életlehetőséghez is kellene juttatnunk. A magyar ipari munkásságot a múltban nem egyszer érte az a vád, hogy nem áll egységesen a nemzeti gondolat alapján. A múltban talán voltak is olyan idők, amikor látszólag volt jogosultsága ennek a szemrehányásnak.^ Az ipari munkásság azóta súlyos megpróbáltatásokon ment keresztül s az elmúlt 25 esztendőnek sokszor keserves tanulságai kiábrándították sok mindenből. Azt hiszem, hogy a munkásságnak higgadt, világos judieiuma, tiszta fejű tagjai ma már hajlandók arra, hogy zárt sorokban és fenntartás nélkül legyenek a nemzeti élet fejlődésének hűséges katonái ési aligha tévedek, ha úffy gondolom, hogy ennek a munkásságnak, amely ma válaszúton van és a lelki harc napjait éli, jólesik, ha feléjük azt mondom meleg szívvel, hogy a magyar hazának ők is szeretett fiai és leányai. (Éljenzés és taps.) Sok szó esett tárgyalásaink kapcsán arról a kedvező helyzetről, amelyben ma az inari munkásság van s arról, hogy ez a lehetőséghez mérten tartassák fenn. későbbre is mentessék át, akkorra, amidőn a beruházási programra végrehajtása után esetleg a depresszió na/piaival kellene számolni. Valóban mindent el kell követnünk abból a célból, hogy az iparnak a békegazdálkodásra való átmenete simán, zökkenő nélkül történjék meg akkor, amidőn az iparnak a hadfelszereléssel összefüggő foglalkoztatása már alább fog hagvni. Tudom azt, hogy a kormánynak e tekintetben máris megvannak a kész tervei, vagy pedig most vannak kidolgozás Rlatt. Ennek következtében a magam rés7éről nem tartok attól, mintha számolnunk kellene a közeljövőben néne<=ségünk átlagos színvonalának csökkenésével De ne is kelljen számolni ezzel, mert úgv vélem, ez súlvos katasztrófa volna ; amely ellen minden erővel küzdenünk kell. hiszen ez a színvonal még ma sem olyan, amilyen mértékű kívánatos lenne. Az okosan gazdálkodó, takarékoskodó munkásságnak a gyengébb formában esetleg mégis jelentkező depresszió idejére is tartalékokat kell gyűjtenie. Meg kell állapítanom, hoffy erőknek a tartalékoknak a gyüitésére a mai idők gazdaságpolitikája — amelv szinte drákói eszközökkel sújt le minden olyan kísérletre, amely megbontani próbálná az árszínvonal eervségét — igen jó utat mutat neki. Magasabb munkabér, a nagyjában változatlan árszínvonal mellett az országnak je-
