Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-62
/ Az országgyűlés képviselőházának 62. ülése 1939 december h-én, hétfőn. 677 lentős nagy tömegei, tehát munkásrétegei is többet fogyaszthatnak és emellett a népünk lelkében kiolthatatlanul meglévő takarékossági ösztönükre is többet tudnak áldozni, semmint arra egyébként meg volna a mód. A félretett tőkéknek összegyűjtése és a termelés szolgálatába való beállítása fontos közcél, amelynek érdekében kifejtendő propaganda minden fáradságot megérő munka volna. Mert amint szaporodnak ezek a megtakarított tőkék, idővel mindenfelé fel fognak majd épülni a magyar munkásságnak is a családi lakóházai. Budapestnek határszélein járva, t. Ház, mélységes megilletődéssel láthatjuk ezeket a kis házakat, amelyek szintén mind kisemberek fáradságának, lemondásának gyönyörű szép gyümölcsei. Ez a példa lebeg ma előttem, amikor a falut és a várost egyaránt érintő házhelyakcióból és a munkásság jobb anyagi helyzetéből származó előnyökre gondolok. Ügy vélem, hogy a kormány mindent elkövet abban az irányban is, hogy népünk rátermett rétegei minél számosabban sorakozhassanak a kereskedelem körébe. Ez az a terület, ahol a dolgozni kívánó új generációk számára szinte korlátlan lehetőségek nyílnak meg abban az új berendezkedésben, amelynek határát immár átléptük. Tudjuk azt. hogy sokan készültek már fel s talán még^ többen készülnek fel arra, hogy kereskedői pályára menjenek. S ha időt és fáradságot nem sajnálnak arra, hoey a kereskedői munkának titkait ellessék, amelynek lényeges Vonása az, hogy mindenben üzletileg kell gondolkodni, szilárdan hiszem, hogy magyar népünknek sok kitűnő kvalitása újra meg fogja teremteni azt a kereskedőyilágot, amelynek kitűnő képviselőit 1400 előtt már messze nyugaton tisztelték s amelynek képviselői 200 évvel később észak felé oly eredményes munkát fejtettek ki. De nem tudnám elegendő mértékben hangsúlyozni, t. Ház, hogy csupán átképzőtanfolyamoktól hiába várnók, — bármilyen gondosan vannak is azok előkészítve — azt, hogy ez az új magyar kereskedőgeneráció megteremtődjék. A kereskedelem szellemével való átitatódás, a fokról fokra növekvő tőkekészenlétkényszer, az egyéni vállalkozóknak támogatása más elgondolásokkal szemben — ezek azok az utak, amelyeknek segítségével a kereskedelmet arra a fokra tudjuk emelni, hogy magyar szelleme mellett értékes támasza legyen az államnak és a hazai gazdasási életnek. Az önálló Vállalkozóknak nagyobb tömegére alapozott magyar mezőgazdasági termelés s annak az önként vállalkozó birtokoselemek vagy pedig a szövetkezetek^ által való ellenőrzése; más oldalról a működési körében megvédett, sőt a lehetőséghez mérten még feilesztett gyáripar s benne jól kereső, megelégedett munkásság, harmadsorban a fokról fokra inkább fejlesztett és magyarrá tett kereskedelem azok az ideálok, amelyek érdekében úgy látom a magyar kormány minden lehetőt megtesz. Reménykedéssel várom az időpontot, amikor gazdasági életünknek ez az átalakulása valósággá lett és amikor a gazdasági életnek beszédemben nem érintett területei közül a hitéletben is ugyanannak a megértésnek és a kölcsönös segélynyújtásnak a szelleme fog érvényesülni, amelynek ereje a mezőgazdaságból, az iparból és a kereskedelemből kell hogy sugározzák feléje. Soha el nem múló emlékem az, amelyet egy Norvégiában megtett utam alkalmával szereztem. Egy alkalommal, amikor a fjordok mellett barangoltam, láttam, hogy egy kicsi kordé lovát, amelyben utaztam, egy nagyon intelligens arcú, komoly, bár szerény, kopott ruhájú fiatalember hajtotta; megtudtam tőle, hogy Oslóban egyetemet járt és meglehetősen tiszta képe volt Magyarország politikai és gazdasági helyzetéről is. Amikor megkérdeztem tőle, nem átallja-e ő azt. hogy egyetemi tanulmányai után a maga foglalkozását folytatja, azt a választ kaptam: én, uram, nagyvállalkozó vagyok, apámnak még csak öt ilyen kordéja volt, nekem már 25 van és ha minden jól megy, fiaimnak 100 is lesz. A norvég közfelfogás, t. Ház Valóban nem ismer semmi néven nevezendő válaszfalat a dolgozók között. Ügy gondolom, hogy ha mi is megszabadulunk egyszer annak mérgétől, hogy régen elintézett nroblémák újra meg újra megbolygatásával akadályozzuk meg egy egészséges közszellem kialakulását, és felülhetünk egyszer azokra a szekerekre, amelyek népünket más ösvényeken bár, de az emberi méltóságot egVaránt méltányló és elismerő munkahelyek felé fogják: vinni, akkor egy csapásra el foe-nak tűnni a magyar közéletből azok a súrlódási felületek, amelvek ott feleslegesen csak sok kárt okoznak. Teljes bizalommal a kormány működése iránt, az aopropriáció s javaslatot elfogadom. (Elénk éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) j '• Elnök: A napirend tárgyalására megállapított idő letelt, ezért a vitát félbeszakítom. Javaslatot eszek arra, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt tíz órakor tartsuk és annak nanirendjére tűzzük ki a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat vitájának folytatását. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát magáévá tette. ^ Hátra van még az ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jegyzőkönyvet felblvasni. Kovách Gyula jegyző: (felolvassa az ülés jegyzőkönyvét.) Elnök: Kérdem, van-e valakinek észrevétele a jegyzőkönyvre nézve? (Nincs!) Ha nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződött délután 6 óra 3 perckor.) Hitelesiteitéh : Vitéz Attila s. h. Muhi Henrik s. k. naplóbírálő*HzottságÍ tagok* 91*
