Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-62

°Äz országgyűlés képviselőházának 62. arányokban is nem hozna áldozatokat? Pedig komoly eredmény az, hogy nagy utat tettünk meg akkor, amikor a 15 évvel ezelőtti 12%-os arányról a hadsereg költségvetésének arányszámát körülbelül 22%-ra emeltük. Amikor azonban a kormánynak a javára kell írnunk ezeket a gyönyörű eredménveket, más oldalról egy pillanatig meg kell állnom számításaimnak azoknál az eredményeinél, amelyek szerint a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem érdekében álló hitelkeretek vésrső összege a folyó évben sem lesz több százmillió pengőnél. Ez az összeg a költségvetésnek mintegy 6%-át teszi. Sőt a minden magyar ember által egyformán szeretett magyar mezőgazdaság előirányzata osak 44 millió penerő. — az egész költségvetésnek nem egészen 2'5%-a. Hiba volna ebből arra következtetni, mintha a kormány nem ismerné fel teljességében és nem méltányolná érdeme szerint a mezőgazdaság érdekeit, hiszen jól tudja, hogy ezzel nemcsak ennek a termelési ágazatnak a közgazdaság érdekeiben való jó szolgálatát jutalmazza és ismeri el, hanem mindig gondol arra is, hogy a mezőgazdaság változatlanul a lakosság nagy tömegeinek ad kenyeret. A mezőgazdasági népesség lelki békéjének és egyensúlyának megőrzése, a népességnek a magyar sorshoz még erősebb szálakkal való kötése, t. Ház, nyilván olyan értékek, amelyeknek a megközelítése nem csupán államháztartási eszközökkel történhetik. Az agrárpolitika eszközei alkalmasak arra, hogy ezeket a célokat el tudjuk érni. De mégsem lehet elsiklanunk amellett, hogy a tulajdonképpeni költségvetésben a mezőgazdaság érdekében álló hitelkereteken kívül az állami gazdálkodásnak számos más olyan része is van, amelyek a mezőgazdaság ügyét szolgálják. Talán elegendő hivatkoznom a mezőgazdaság megsegítését célzó alapra, a tagosítási és a telepítési alapokra és sok más lehetőségre, amelyek nagyon vastag erezetben vihetnek és visznek' is tényleg támogatást a mezőgazdaság felé. A mezőgazdasági népesség és különösen a földnélküli népesség, a cselédség és nanszámosság, valamint a kisebb birtokosság lelki megnyugvását jelenti az a parlamentünk által már hosszú hetek óta tárgyalt javaslat, amely a birtokváltoztatási politika körébe tartozva, remélhetőleg hamar bele fog kerülni a Corpus Jurisba. Aki ismeri a magyar nép föld utáni vágyát és ahhoz való ragaszkodását, az tudja azt, hogy ez a nép milyen mértékben munkaszerető, annak nem lehet abban a tekintetben sem semmi kétsége, hogy^ mezőgazdaságunk azokat az átmeneti veszteségeket, amelveket a földreformmal összefüggően el kell majd szenvednie, hamar ki fogja heverni és mielőtt olyan napokat fogunk élni, amikor dúsabb termés és több jövedelem fogja az átmenet idejét e^eledtetni. Mégis úgy gondolom, hogy bizonyos tekintetben talán kissé optimisztikus az a felfogás, mintha ezek iaz elkerülhetetlen veszteségek mezőgazdaságunk szempontjából nem tennének ki többet, mint az összes földbirtokállományunk évenként egy százalékban mozgósított területén jelentkező 25 százalékos veszteséget — valamint az is, (hogy ezt a veszteséget esetleg egy jó májusi eső ki tudná egyenlíteni. Legyünk tisztában t. Ház azzal, hogy a magyar mezőgazdaság vesztesége eleinte jóval nagyobb lesz. A kormányhoz hű párt tagjai közt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. ülése 1939 december 4-én, Jiétfön. 675 egyetlenegy plyan ember sincs, akinek a legcsekélyebb véleményeltérése volna abban a tekintetben, bogy azt a földet, amelyet a legközelebbi években kishaszonbérbe, vagy tulaj

T donba kell átengedni a földnélküli vagy kisbirtokos embereknek, — ha törik, ha szakad — a haladó idő parancsa folvtán tényleg át kell az érdekelteknek adnunk. Nyilvánvaló azonban, hogv a kieső jövedelmek közt szerepelnek olyan tételek is

% amelyek a korábban nagyobb üzemeknek kényszerűségből kisebb üzemi típusra való átállításából származnak. A mezőgazdasági politikának tehát résen kell lennie és irányító, segítő kézzel kell mindenekelőtt a kisemberek munkáia felett virrasztania, hogy az első berendezkedés után gyorsan indulhasson meg olyan munkamenet, p mellyel akisüzemek jövedelmeit fokozni lehet. En nem habozom azonban kijelenteni, hogy ép ilyen mértékben kell támogatnia a kormányzatnak azt a birtokosságot is. melynek legfőbb termelő java, a föld fogyatkozott meg és ezzel kapcsolatban iWemí be^nidez^seinek értéke is lényegesen alábbszállt. Ha talán paradoxonnak látszik is, a tapasztalat szerint kétségtelen, hoerv ezeknek az üzemeknek előálló veszteségeik pótlására nem nyílik más módjnk, mint az. hogy intenzívebben dolgoznak, több tőkeerőt alkalmaznak és a mezőgazdasági termelés legmodernebb eszközeit veszik igénybe. Szinte elkopott frázisszámba megy az. hogy többet és jobbat, mi""őségile£r lobba t kell. termelni. De lm ezt a célt nem érjük el, akkor az a nagy átalakulás, amely a magyarországi földbirtokviszonyoknak a gazdaságok szempontjából ^ való megoszlásában történik, céliát el nem éri és a több boldnc-saar 'helyett »! több boldogtalanság" katasztrófáját idézheti elő számos gazdaságban.^ En meg vagyok arról győződve, hogy nem így fog történni. Az intenzívebb gazdálkodás fog módot adni arra, hogy hozzányúljunk a mfurvar mezőgazdfisáíH szociálpolitika esrvik legfáióbb. legsebezhetőbb pontjának orvoslásához. A munkabérkérdésre célzok. Ha nem is várhatjuk azt, hogy a mezőgazdasági munkabérek rendelésénél egyelőre azt az ontimumot tndiuk elérni, amelyet az ipari munkásság már élvez a minimális munkabérek formájában, mée^em tartom vitásnak, hogv a többet kereső és jobban értékesítő gazdaságok nagyobb karéi kenyeret tudnak adni munkásságuknak, mint az ia srazdaság. amelyben akár a termelé-s elégtelensége folvtán. akár más okok következtében magának a munkaadónak is csak kevesebb marad. Megtörténhetik, hogy a mezőgaz dasáffi bérszínvonal oly esetekben sem változik kedvezően, amikor arra az üzemi lehetőségek módot adnak. Az ilyen esetek valók arra, hogy azoknak az intézkedéseknek a keretében orvosoltassanak, (amelyek a kormány által tervezett új mezőgazdasági munkabérmegállapításra várnak. A régi törvény alapján működő munkabérmegállapító bizottságokat valóban új rendszerbe kell állítani. A teendp az. hogy amikor az újabb bizottságoknak a munkásságára kerül a sor, a munkának vidékenként, sőt gazdaságonként kell lefolynia. így kell megvizsgálni mindazokat a szempontokat, amelyeknek figyelembevételével a kérdést dűlőre lehet juttatni. "' _ . , Felmerül a kérdés, vájjon amikor megszűnnek a földbirtokreform átmeneti gyengítő hatásai, tud-e gondoskodni a magyar közgáz91