Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-62

674 Az országgyűlés képviselőházának 62. tain az államadósságok, valamint az állami üzemek adataiból. Talán mondanom sem kell, t. Ház, hogy a biztonság csoportja magában foglalja, a hadsereg hitelkeretén kívül a rendőrség és csendőrség kiadásait is. A belső rend közigazgatásába összevontam a parlament, a miniszterelnökség, a legfőbb állami számvevőszék, a jánzügyminisztérium, valamint a külügymijjdsztérmm költségvetését, — utóbbit azért, mert jobb helyet rendszeremben nem tudtam annak juttatni. A termelés és forgalom érdekeit célzó kiadások közé iktattam a közlekedési kiadások közül is azokat, amelyek nem sajátlagosan üzemi formáiban merülnek fel. A szociális igazgatás, kiadásainak körét az általános oktatásügy, a közegészségügy, a szociális biztosítás, a hadigondozás és a gyermekvédelem tételei szolgáltatták. Az üzemek csoportjába kerültek azok a vállalkozások, amelyek a költségvetésben ilyenekként soroltatnak fel. T. Ház! Tizenöt évre visszamenőleg végeztem el ezeket a számításokat és noha kétségtelen az, hogy az időközben történt költségvetéstechnikai változtatások néha bizonyos zavart okozhatnak e számításaim vizsgálatánál, úgy gondolom, az ügynek szolgálok akkor, amikor kiragadom vizsgálataim néhány adatát, — jobbára olyan számokat közölve, amelyek talán a t. Ház tagjai előtt ismeretesek, mert az a felfogásom, hogy sokszor szükség yan arra, hogy a köztudomásban élő számok is újra felsoroltassanak, mivel egyébként könnyűszerrel feledésbe mennek. T. Ház! Az államháztartás kiadásai között lígy a 20-as, mint a 30-as években egyaránt kiemelkedő szerepe volt a két költségcsoportnak, éspedig az állami üzemeknek és a szociális igazgatás érdekében álló kiadásoknak. Egymás között időnkint eltérő erőviszonylatban, de a valóságban mégis egymás mellett futva ennek a két csoportnak a kiadásai mindenkor 55, sőt 60%-át is tették a magyar államháztartás Összes kiadásainak. Ha már most ebből a két csoportból, azt hiszem, valamennyi sink véleménye szerint, a fontosabb csoportra fogom irányítani elsősorban a figyelmet, akkor nem kétséges az, hogy az úgynevezett szanálást követő időkben a szociális ügyek közigazgatására a magyar államháztartás viszonylag is egyre többet áldozott s még 1924/25-ben ennek a csoportnak az arányszáma 22% körül mozgott, 3930/31-ben, amely évben pedig- — említettem már — az állami kiadások a másfélmilliárd pengőt meghaladták, 30%-nál is magasabbra ugrott. A magyar költségvetések adatai tehát hiteles tanúbizonyságot szolgáltattak arra vonatkozólag, hogy Csonka-Magyarország parlamentjei — szíves készséggel szavaztak meg olyan költségvetéseket, amelyekben a szélesebb néprétegek érdekében álló kiadások előtérben voltak. Hogy mennyire hivatásuknak és az emberbaráti szempontoknak magaslatán állottak a Házak, mutatja, hogy még a harmincas évek válságos időszakában is, midőn az állami bevételek 1-2 milliárd pengőre csökkentek, a szociális kiadások aránya egyre emelkedő volt. Ennek a ténynek, — úgy gondolom — aligha kell bővebb magyarázatát adnom. És ha a háborút megelőző idők Magyarországát és Magyaroszág kormányát nem egyszer,— talán joggal — érte az a vád, hogy a szociális kérdések iránt nem volt elegendő fogékonysága, az i\ nagy rzcrrncsétlenség, amely a világháború . ülése 1939 december U-én, hétfőn. elvesztésével reánk zúdult, majd azt követőleg a forradalmakkal, valamint az országnak gazdasági javaiból az ellenséges megszálló csapatok által való szinte " teljes kiforgatásával; a társadalmi szolidaritásnak, a szegényebb, az inkább rászorult néprétegek támogatásának olyan légkörét alakították ki, aminek letagadhatatlan bizonyságai a költségvetés tételei. Nyugodtan és büszkén hivatkozhatunk arra, hogy a szociális gondoskodás tekintetében Magyarországnak ma már a külföld egy országával szemben sem kell restelkednie. A folyó költségvetési évben százalékszerint talál) valamivel kisebb a szociális igények javadalmazása, mint az ezt közvetlenül megelőző évben. Ez azonban korántsem jelenti azt, mintha a kormány ebben a költségvetésben bármilyen tekintetben mostohábban kívánta volna kezelni a szociális élet igényeit. Ez csak annak az eredménye, hogy ebben az évben szinte tüneményes mértékben léptek előre a magyar államháztartás kiadásai között olyan tételek, amelyekkel nem tudtak a versenyfutásban lépést tartani a költségvetésnek egyébként szintén bőkezűbben dotált tételei. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! A szociális kiadások két főágazata: az általános oktatásügy, valamint a közegészségügy érdekeinek szolgálata. Én különösképpen az utóbbiról kívánok néhány szót szólni. Aki ismeri azt a végtelenül nagy fontosságot, amelyet egyfelől a kórházügy, másfelől pedig a fertőző népbetegségek ellen való védekezés, népességünk munkaképességének fokozása és népességünk szaporításának biztosítása szempontjából jelent, az végtelen örömmel és megnyugvással veheti tudomásul azt, hogy ezekre a célokra most a folyó költségvetésben egy évre átszámítva 19 millió helyett 27 milliót irányoztunk elő. De a legnagyobb változás, jól tudjuk az, hogy a költségvetésben a biztonságra s ennek keretében a hadseregre, az ország honvédelmével összefüggő szükségletek kielégítésére fordított összegek a korábbi büdzsékben ismeretlen irányokban fokozódtak. A hadsereg kiadásaira a legutóbbi számadási évben körülbelül 115 millió pengőt irányoztunk elő, amely összeg jó kétszerese t volt annak az összegnek, amelyet Trianon gúzsbakötöttségünk idején, a húszas évek második felében hadseregünk céljaira tudtunk áldozni. De az elől említett összegnek is a többszörösére, 332 millióra szökött fel a folyó évben a hadsereg hitelkerete, akkora összegre tehát, amely már közeledik a normális viszonyok mellett elegendőnek gondolható határok felé, — ha nem tudnók azt, hogy korunk minden, csak nem a normális viszonyok kora. Kormányzatunk, az államvezetés készsége azonban a költségvetésen kívül is hatalmas, sok száz millió pengőre menő összeggel siet a hadsereg segítségére, ilyenformán akarván pótolni annak a sok mulasztásnak vétkét, amelyet önhibánkon kívül kellett elkövetnünk húsz esztendő alatt. Azoknak a rendkívüli erőfeszítéseknek, amelyeket a nemzet ebben^ a tekintetben megtesz, valamennyiünk előtt látható jele és bizonysága, mindannyiunk büszkesége, a szinte semmiből megteremtett, átütőképes nagy felkészültségű és tekintélyes magyar nemzeti hadsereg. T. Ház! Ki kételkednék abban, hogy a nemzeti élet létének és függetlenségének anynyira elemi érdekeit szolgáló hadseregünk fejlesztése érdekében a nemzet még nagyobb