Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-62

Az országgyűlés képviselőházának 62. badságuktól megfosztottak, őrizetesek, toloncházban lévők, apjuknak és anyjuknak és adassanak vissza az apák és az anyák, gyermekeiknek. (Eitner Ákos: Ezt jogosan követeljük, nem kérjük! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Vajna Gábor: Történjék komoly intézkedés a 3400-as rendelet visszovonására, hogy a magyar intelligens társadalom, a tisztviselők társadalma, akik, amint a miniszterelnök úr, illetőleg a belügyminiszter úr is egyszer már kijelentette, amúgy is bent vannak ezekben a pártokban, nyiltan odaállhassanak, és ha odaál Ihatnak és ha ezért nem történik bántódásuk, akkor sokkal hamarább meg fogjuk magunkat értetni at. túloldallal. Adassék meg a gyülekezés lehetősége, hogy gyűléseken, tanfolyamokon a megtévedt magyar testvéreket, akik egyszer már odajöttek hozzánk, becsületes szívvel és lélekkel, a keresztény nemzeti szocialista, krisztusi tanok mellé és akik most megint eltévelyedtek és húzódnak balra és megint balra a bolsevista tanítás mellé, hogy ezeket a testvéreket újból vissza tudjuk hozni a magyar haza és a magyar lélek gondolatához. Az ország második nagy pártjának pedig, t. Ház, sajtót kérünk. A miniszterelnök úr egy ízben megígérte, azután nem tudjuk miért, ezt az ígéretét visszavonta. Így tömegeink egy része a rádióból és az irányított sajtóból értesül a politikai eseményekről. Ezért igen sokan ma már újságot sem akarnak olvasni. Minden magyar legyen egyenlő jogú állampolgár és a politikai pártállása senkinek se szolgálhasson okot üldözésre, sem pedig állásának vagy kenyerének elvételére. Ha ez rövidesen be fog következni, akkor az a nagy lelki kettéhasadás, amely itt áll előttünk, még megmenthető. A magyar a magyarban testvért, legfeljebb lovagias ellenfelet lásson, de ne lásson a magyar a másik magyarban utálatnak, megvetésnek kitett, gyűlölt ellenséget. Ezt kívánja a magyar feltámadás és ezt kívánja a magyar nemzeti szocializmus. Amíg ezeknek megvalósítását nem látom, nem tudok a rendszerrel, a kormánnyal és a hatalommal egyetérteni. A javaslatot nem szavazom meg. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Kovách Gyula jegyző: Laky Dezső! Laky Dezső: T. Képviselőház! A költségvetés másfélévi előirányzata , 2 és Vs milliárd pengő. Egy évre tehát 1 és 3

A milliárd pengő esik. Akkora költségvetés ez, amelyhez hasonlót korábban nem láttunk, amióta CsonkaMagyarország történelmét írjuk. Még az 1930—31-es költségvetés emlékezetesen nagy, 1*6 milliárd tpengős, büdzséje is elmarad attól. Hosszú idő óta először azonban olyan költségvetés, amelynek egyenlege komoly hiánnyal zárul. Bár meg vagyok arról győződve, hogy a kormány könnyűszerrel meg fogja találni az eszközöket, amelyekkel a hiányt kiegyenlíti, mégis úgylátszik, hogy a kormány a lakosságadózó erejének teljes igénybevételével sem tudta megtalálni egyelőre az anyagi eszközöket, amelyekkel az összes állami célokat biztosítani tudja. Nem kívánok azzal a kérdéssel bővebben foglalkozni, hogy vájjon az állami költségvetés alkalmas-e arra, hogy belőle teljes mértékben tájékozódhassunk az állami gazdálkodás költségeiről. De röviden mégis érintenem lése 1939 december 4,-én, hétfőn. 673 kell ezt a kérdést és ezért hivatkozom arra, hogy a nyár folyamán a t. Ház elé került 1937/38. évi zárószámadásból kitűnik az, hogy ebben az évben az állami alapok és alapítványok keretében is hozzávetőlegesen 180 millió pengő kiadás merült fel. Éppenséggel nem valószínű, hogy a közeljövőben az alapszerű gazdálkodással összefüggő kiadások csökkenni fognak. Ilyenformán azonban az állami gazdálkodásnak közel kétmilliárd pengős összegéhez jutottam. De ott van az önkormányzatoknak, a vármegyéknek, a törvényhatósági és megyei városoknak, valamint a nagy- és kisközségeknek háztartási szükséglete is; ezek globális öszszege legalább 500 millió pengő. Bámulatosan nagy, 2-5 milliárd pengős összeg kerekedik ki tehát ilyenformán a szemeink előtt, amelynek Jelentőségét nem az emeli igazán ki, hogy ebben a nagy összegben hatalmas részük van az állam és más közületek magángazdaságából eredő bevételeknek, hanem sokkal inkább az, hogy közöttük a közteherjellegű bevételek részesedése legalább másfélmilliárd pengő. Olyan összeg ez, amelynek különböző megszerzési formái az egyéneknek, a magánembereknek gazdálkodásába is minden vonalon behatolnak, ott sokszor súlyos gondokat okoznak és nem egyszer a gazdasági lét és nemlét problémáját vetik fel. Csoda-e, ha ilyenformán önkéntelenül is az a kérdés merül fel az objektív bíráló előtt, hogy vájjon azok a költségek, amelyek az államháztartásból folynak s elvonatnak az állompolgároktól, milyen állami céloknak érdekében használtatnak fel. Valóban egymás mellett, arányosan helyezkednek-e el különböző állami célok dotációi? Vájjon elegendő mértékben dotáltattak-e az állam biztonságának, fennmaradásának kötelezettségei? Vájjon — továbbmenőleg — a termelés különböző ágai miképpen támogattatnak? Vájjon a szociális igazgatás megértő munkájának céljaira mekkora hitelkeretek állanak rendelkezésre*? T. Ház! Megkíséreltem arra vonatkozólag számításokat végezni, hogy miként alakul a kép, ha az állami kiadásokat a megszokott rendszertől eltérően vesszük vizsgálat alá. A megszokott rendszer az állami kiadásokat tárcánkint csoportosítja. Az én eljárásom a kiadásokat államcélok szerint foglalta egybe. (Halljuk! Halljuk!) Ebből következik azonban az, hogy bármennyire is nem szívesen teszem, — sa lehetőséghez mérten szűkre is fogom szabni idézésüket — nem kerülhetem el azt, hogy számokra is ne hivatkozzam. A számok általában ridegeik és sok embert visszariasztanak attól, hogy azokkal bővebben, behatóbban foglalkozzék. De nekem az a .hitem, hogy csupán a számok révén tudunk olyan hűvös, józan légkörbe kerülni, ahol nem bukhatunk bele az illúziók és fantáziák világába, ahol egyébként a legjobb szándékú ember is megbotolhatik még akkor is, ha különben nemzetének javát viseli a szívén. Azokat az államcélokat, amelyek szerint az állami költségvetés tételeit csoportokba foglaltam, nyolcfelé tagoltam. A kormányzó úr és a kormányzóság hitelkeretén túl az igazságszolgáltatás; a biztonság; a belső rend érdekében álló igazgatás, továbbá a termelés és a forgalom céljait szolgáló kiadásokat és >a szociális igazgatás kiadásait is külön összevontam, s külön csoportokat alakítót-