Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-62

668 Az országgyűlés képviselőházának 62. sét és előbb vázolt magyarságával együtt az ő főjellemvonását is alkotják. Mindezek teszik őt a mai magyar politikai élet olyan messze kimagasló vezérévé, akinek kezében teljes bizalommal láthatjuk e vészes időkben a magyar sors irányítását. Szerintem ma csakis az ő kezében. A törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk éljenzés és taps jobb félők — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Vajna Gábor! Elnök: Vajna Gábor képviselő urat illeti a szó. Vajna Gábor: T. Ház! Magyarország a népek országútján van, mondhatnám, a népek országútjainak csomópontján fekszik. Cholnoky professzor oknyomozó földrajzkönyvében megállapítja, hogy ha a Keleti-Kárpátok egyik magas ormára, például a Csilányosra felmegyünk és onnan kelet felé nézünk, és ha a levegő átlátszó lenne és a föld nem lenne gömbölyű, tisztán ki lehetne venni a keletázsiai hatalmas hegyóriások kimagasló tömbjét, a Pamirt. Ezen a hosszú útvonalon jöttek Ázsiából Attila vérzivatarokat hozó büszke lovasai, végigpusztítva fél Európát. Ezen a hosszú útvonalon jöttek Európába őseink, de ezen az útvonalon söpört végig Batu kán lovas hadserege is, fölperzselve Magyarországot, f árváinkat, városainkat. Ezen az óriási területen ma a 180 milliós Szovjetbirodalom terjeszkedik. Másrészről rajtunk át vezetett az az út, amely a feltörő Ozmán birodalomnak észak felé törekvését ós a kereszténység elleni támadását mutatta. De rajtunk vezetett keresztül a keresztes hadjáratok útja is. Ennek folyományaképpen ezer esztendő óta Magyarországot minden évszázadban több véres háború pusztította végig. Ezek a hadjáratok részint saját, részint idiegen érdekek szolgálatában, vagy pedig a nyugati kultúra vagy a kereszténység érdekében vívattak meg. E hadjáratok alatt a magyarság tíz- és százezrei ontották nemes és drága vérüket. Ezer esztendő alatt sok mindenféle áramlat sepert végig hazánkon, elpusztítva díszes várainkat, templomainkat, városainkat, felperzselve falvainkat. Hogy nekünk ma nincsenek nyugati mintájú, antik levegőt árasztó városaink, hanem csak egyszerű kis fehérházú falvaink és tanyáink vannak, ez nem jelenti azt, hogy a magyar nem értett a városiasodáshoz, ez nem jelenti azt, hogy a magyar nem értett a kultúrához, hanem jelenti éppen azt az évezredes harcot, amelyet itt végigharcoltunk. Minden egyes hadjárat után építenünk kellett, újból ^ kellett kezdenünk Árpád honalapító munkáját. Ne szégyeljük tehát azokat az egyszerű kis^ falusi (házakat, tanyákat, mert azok a házak és tanyák voltak magyarságunknak, vérünknek, nyelvünknek és büszkeségünknek ezeréves megőrzői. A trianoni igazságtalanság második évtizedének végén itt állunk egy új világégés, esetleg talán a magyar feltámadás kapujában. Ma, amikor Európa egyik 35 milliós nemzetet a fegyverek ereje 18 nap alatt letörölte Európa térképéről, amikor nyugaton a 80 milliós hatalmas német nemzet a lét vagy nem lét háborúját vívja, szívünk minden dobbanása fenn északon, finn testvéreinknél van, akik az ő kis hadseregükkel, de sorba állítva asszonyaikat . ülése 1939 december U-én, hétfőn. és leányaikat is, kimentek az orosz határra, hogy az északi kolosszus ellen megvédjék hazájuk szabadságát. Távol áll tőlem, hogy a parlament nyilvánossága elé nem való akár bel-, akár külpolitikai kérdéseket említsek vagy azokat bírálat tárgyává tegyem, nem hallgathatom el azonban azokat a súlyos problémákat, amelyek ebben a nehéz pillanatban reánk nehezedik. Éhben a nehéz időben ugyanis csak akkor tudjuk megállani a helyünket a küzdelemben, ha minden magyar összefog és egymást megérti. A világszabadkőművesség, amely néhai Wichtel Frigyes dr. egyetemi professzor meghatározása szerint a keresztény nemzeti gondolat, az államok és egyházak lerombolására törekszik, hogy ezek romjain felépíthesse a zsidó világhatalmat, 1904/5-ben az orosz-japán háborúben Csuzimánál és Port Arthurnál elhintette az új nagy világháború magvát. 1906-ban Kramarz cseh politikus megalapította a nagy pánszláv mozgalmat. Ennek a pánszláv mozgalomnak a célja az volt, hogy nagy Oroszországtól le egészen a görög félsziget csúcsáig egy hatalmas szláv birodalom legyen. 1906-ban megkötötték a nagy orosz birodalom és' a monarchia szláv népei a szövetséget. Ennek a szövetkezésnek rövidesen a máramarosi schismapör, szokolista tüntetések és gyűlések, a hajdúdorogi görögkatolikus püspök elleni bombamerénylet és az erdélyi románság megmozdulása lett az eredménye. Ennek célj volt, hogy Nagy-Oroszországban ügyes szabadkőműves propagandával felébresszék a nacionalista gondolatot. Azt mondták: keleten messze, a japáni vizeken elveszíted majd a vizi, a tengeri hatalmat, északon a Balti-tengerben a kikötők az. év nagy részében hasznavehetetlenek, melegvizi kikötőkre van szükséged és ez adva van a Feketetengerben és a Dardanelláknál. Ugyanez a szabadkőműves világhatalom szembeállította egymással azt a két baráti nemzetet: a magyart és a szerbet, melyek hosszú évszázadokon át együtt küzdöttek, Nándorfehérvár tövében il együtt harcoltak a kereszténység megmentéséért és amely két nemzet összeházasodás, közös mentalitás és más okok folytán lélekben és gondolkozásban nagyon hasonlított egymáshoz. De így kellett történni a dolgoknak. A szabadelvű kormány szabadkőműves nyomásra létrehozta azt a szerencsétlen vámszerződést, amely Szerbiának saját zsírjában való megfő jtását célozta. T. Ház! A Szovjet abban a pillanatban, amikor visszatért az úgynevezett nacionalista gondolathoz, megkötötte Cseh-Szlovák iával a szerződést. Ennek a szerződésnek útjában egyedül boldogult Sándor szerb király állt, aki kijelenette, hogy bolsevikiekkel és szabadkőművesekkel nem akar szóbaállrn, az a Sándor király, akinek országában szovjet követség még ma sjncs. Ma a Szovjet üt áll határunkon. Sztalmék földet osztottak, mégpedig 24 óra alatt. (Beniczky Elemér: Dehogy! Elvették, ami volt!) Pozsonyba bevonult egy 79 tagú szovjet követség, amelynek 75 tagja zsidó vallású. (Zaj.) Mindenesetre tudomásul kell vennünk, hogy a vámhatárok a bolsevizmus bomlasztó tanai ellen sem bennünket, sem más országokat nem tudnak megvédeni. Mi, nemzeti szocialisták, mindenféle nemzetközi gondolatnak

% különösen azonban a bolsevizmusnak ellenségei vagyunk. Mi prohászkai boldog NagyMagyarországot akarunk, egy nemzeti szocia-