Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-62

Az országgyűlés képviselöház^ának 62. A birtokpolitika nagy műtéte után egész kétségtelenül mutatkozni fognak olyan utóhatások, lázas állapot, nyugtalanság, amiket szintén a decentralizációval bevitt ifrissebb vér keringésével lehetne gyógyítani. Én ettől a decentralizációtól remélem az ország keleti részének, a Tiszántúlnak is kártalanítását azért a fokozottabb, — bár hazafias készséggel viselt — áldozatáért, amelyet helyzeténél fogva más országrészekhez képest már hosszabb idő óta hoznia kell. (Helyeslés.) Gazdaságilag is meg kell erősíteni ezt a keleti határvidéket. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen.) mert keletről soha jót nem várhatott a magyar és a j.övőben, sem várhat, ha csak nem Isten napjának mindennapi felkeltét. A Tiszántúl tekintetében különben az iparügyi és a kereskedelemügyi miniszter úr megnyugtató kijelentést tett, amit köszönettel nyugtázva tudomásul veszünk. A törvényhozásnak újabb, legjelentősebb, igazán korszakos alkotása az itt ebben a Házban már megszavazott földbirtokpolitikai törvényjavaslat, amelyet Teleki Mihály gróf földmívelésügyi miniszter úr hozott a ' képviselőház elé, annak a magyar főúri osztálynak egy tagja, amelynek nagybirtokos részét ez a reform bizony, igen érzékenyen fogja érinteni. Ezek a felszólalásomban általam felhozott nevek fényesen cáfolják azt az ostoba vagy rosszhiszemű állítást, mintha a magyar történelmi osztályok kiélték volna magukat, rájuk többé építeni^ nem ]ehetne és ezért nem jelentenének többé értéket a nemzet életében. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Egyébként akinek szeme van és látni akar és ha csak e teremben is körülnéz, az nem tagadhatja, hogy éppen ennek az osztálynak milyen kiváló, sőt a legmagasabb közéleti munkát végző, ennek minden terhét és felelősségét önként és bátran viselő, igazán közbecsülésben álló tagjaival van itt képviselve. Selejtes elem elvégre minden társadalmi osztályban akad, de célzatosan általánosítani és ezzel a gyűlölet magvát elhinteni, eervenesen bűn és árulás a nemzet épsége ellen. (Ügy van! jobbfelől) A miniszterelnök úr az ő magyar vérségéből és lelkiségéből eredő egyenességével mondotta egvízben ezeket a jelentőségteljes r szavakat: »Nem szégyellem azt, hogy gróf vagyok, sőt... 1« Kisebb súlyú szavammal bár, legyen szabad nekem is közölnöm, erről való nézetemet. En soha nem tudtam haragudni, vagy neheztelni valakire azért, mert mondjuk, az illető gróf. Ezért soha nem igyekeztem lebecsülni, leértékelni. Legfeljebb nagyobb követelményeket támasztottam vele szemben, (Helyeslés a jobboldalon.) ha a nagyobb műveltség, tanultság megszerzésére képessé tevő anyagi helyzete^ is megvolt. Szerintem egyes családok kiváló őseiknek rangemeléssel való kitüntetése, kiemelése, még a mai demokratikus világban is legalább is történelmi érték és dísz, ha annak viselője, mint ember is megállja a helyét. (Ügy van! jobbfelől.) Egyébként csak súlyos teher, mert erősebb bírálatot hív ki az egyén ellen. Osztálygyűlöletnek igazán nincs helye közöttünk, húsz évvel a forradalmak után. Sokkal kisebb nemzet vagyunk létszámra, mintsem bármelyik társadalmi osztályt, annak tagjait, annak jelentőségét lebecsülhessük és a benne lévő értékeket tagadhassuk. Szükség van itt minden magyarra, legyen az mágnás, KÉPVISELŐHÁZI XAPLÓ III. ülése 1939 december h-én, hétfőn. 667 vagy paraszt, kézi vagy szellemi munkás, mindenki; a maga módján és helyén — csak szolgálja tőle telhetőleg legjobban a közös magyar érdeket — egyenlő értékű tényezője a magyar társadalomnak. (Ügy van! jobbfelől.) Magyarságán kívül egy másik alapja bizalmamnak — és most biztosan tudom, hogy lesznek, akik mondanivalóimat legmosolyog• ják — a miniszterelnök úrnak cserkész volta. Aki ezt az ifjúságnevelő, a jövendő nemzedéket jobbá és tökéletesebbé munkáló intézményt nem ismeri, az mosolyoghat és le is kicsinyelheti amiket mondok. (Egy hang a jobboldalon: Az ne szóljon hozzá!) Én, aki magam is résztvettem a cserkészet propagálásában, támogatásában s a vezetőségnek is tagja voltam, jól ismerem ennek az intézménynek igen nagy értékét. Tudom, nincs eszköz, módszer, intézmény, amely a fiatalság nevelését annyira irányítani tudná, mint éppen ez. A mai gyermeknek, a mai fiatalságnak az öregektől sajnálatosan eltávplodó, sokszor tévelygő, sok veszélynek, káros befolyásnak kitett lelkét valami csodálatos erővel tudja megragadni és magához vonni a cserkészet és szinte észrevétlenül •— soha nem száraz pedagogizálással vagy nevelési elméletek hangoztatásával — de mintegy önmagából és egymás között öntudatos áldozatkész, a közért munkálkodni képes, éberszellemű, felősségérzettől, áthatott gentlemanné, gavallárjellemmé nevelni. És ezt minden osztály gyermekeivel megteszi, mert nincsen olyan intézmény, amely a társadalmi különbségeket anynyira nivellálni tudná, mint éppen a cserkészet. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés a jobboldalon.) Helyreállítja a kor- és a tekintélytiszteletet, kiegyenlíti a jelen és a jövő nemzedéke közötti ellentéteket. Mindezeknél fogva egészen egyedülálló iskolája a tisztaságban és tisztességben nevelt férfiúnak és ezért a jövő közéleti emberének is. Teleki Pál gróf felismerte, hosry a cserkészet gondolata mennyire közel áll a magyar lelkiséghez. (Pándi Antal: Importált dolog!) Elnök: Méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni! Ferenczy Tibor: Első miniszterelnöksége után, amikor az ő cserkészjelleme és ízlése úgy kívánta, hogy hosszabb időre visszavonuljon az aktív politikától, mint főcserkész a magyar cserkészmozgalom élére állt és azt oly magas fokra emelte, hogy ezzel az egész kultúrvilágnak, sőt magának a cserkészet alapítójának, a nagy »Bipi«-nek, ahogy a cserkészek nevezik, Baden Powellnek is a legnagyobb elismerését szerezte meg. Ezzel a munkájával a miniszterelnök úr sokkal nagyobb szolgálatot tett a magyar jövőnek, mint azok külön-külön és együttvéve, akik a fiatal lélekkel csak olyan értelemben foglalkoznak, hogy azt idő előtt a napi politika, helyesebben saját céljaik szolgálatába kívánják állítani, (Úgy van! jobbfelől.) semmit sem törődve azzal, hogy ezzel a fiatal lelkeket megmérgezik. (Pándi Antal: Az ola?z példa mást mutat!) Elnök; Másodszor is figyelmeztetem a képviselő urat, és kérem, hogy a közbeszólásoktól méltóztassék tartózkodni! Ferenczy Tibor: Teleki Pál férfias egyenessége, az adott szóhoz való hűsége és a >>fair play«-bez való ragaszkodása, amit — bocsánat a poli'ikában talán egy kicsit túlmessze is visz -' az ideúiis cserkészjellemhez komponení)0