Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-62

Az országgyűlés képviselőházának 62. üh zonyos szélesebb társadalmi rétegek összeomlanak és bizonyos szűkebb társadalmi rétegek jogosulatlanul meggazdagodnak. Ezt pedig meg kell akadályozni. Az aránytalanságok kapcsán még csak azt említem meg, -hogy erős aránytalanságok jelentkeznek az autonómiák révén is, amelyeknek adóterhe a legváltozatosabb képet mutatja. Ebben a tekintetben hivatkozom InántsyPapp Elemér t. képviselőtársunknak még tisztviselőkorából származó tanulmányára, amely szerint a vármegyékben 19—44 százalékig, a törvényhatósági városokban 50—140 százalékig, a megyei városokban 36—115 százalékig, a községekben 0—146 százalékig váltakozik az adóteher. Ha még hozzáveszem az egyházi és tanügyi terheket, akkor szörnyű változatos képet kapok. Márpedig az, hogy egy háznak, földnek vagy üzemnek mi az adóterhe, nem függhet attól, hogy történetesen államsegélyes vagy egy jól szituált községben van-e ez a vállalat. Az autonómiák terhét, pénzügyi gazdálkodását korszerűen és sürgősen ugyancsak reformálnunk kell, ha az adóztatás arányosságát biztosítani akarjuk. Reformálnunk kell azért is, mert, végre hosszú esztendők küzdelme után a mostani iparügyi miniszter űr költségvetési beszédében kijelentette, hogy híve az ipari decentralizációnak. Bornemisza miniszter úr annakidején többször azzal védekezett a decentralizáció ellen, hogy a (különböző adóterhek és az azokban jelentkező nagy eltérések az okai annak, hogy nem lehet vidékre vinni az ipari vállalatokat és ilyenmódon az ipar áldásaiban részesíteni úgy a községeket, mint az ottani lakosságot. Ha azt akarjuk, hogy — a honvédelmi szempontból is fontos — decentralizáció ne legyen csak ígéret és hiú álom, akkor sürgősen foglalkoznunk kell az autonómiák pénzügyi gazdálkodásának reformjával is. T. Ház! Adórendszerünk második hibája, amelyet szóvá kell tennünk, a szociális tartalom hiánya. Ott, ahol az antiszociális adók elszaporodnak és megerősödnek, — mint ahogyan a mi állami költségvetésünkben is megerősödtek — külföldön mindenütt úgy enyhítik ennek hatását, hogy az állami egyenes adókba több szociális vonást visznek bele. A legszociálisabb adórendszer kétségtelenül az angol adórendszer, amelyben leginkább érvényesül az az elv, hogy az adó a jövedelmi ellentéteket kiegyensúlyozza és a gyengét kíméli és védi. A mi adórendszerünk az angol rendszertől természetesen sok tekintetben erősen különbözik, s bár alapjaiban megvan nálunk is a jövedelemadó, a létminimum azonban oly osekély, hogy itt a szociális vonás csak gondolatban van meg. A pénzügyminiszter úr a létminimum beszámításával kapcsolatban itt is kilátásba helyezett bizonyos reformokat, amelyeket nagy örömmel kell üdvözölnünk. Adórendszerünknek egyik nagy hibája a kereseti adó egységes kulcsa, amelyben semmiféle progresszivitás sincsen, amely a legkisebb embert épnen úgy sújtja, mint a leggazdagabb és anyagilag legerősebb embert. Ugyancsak hiányzik a céltudatos családvédelem, akár a földadót nézem, akár a kereseti adót, vagy a többi adót. bár még némileg ezekben jut valamennyire kifejezésre ez a szempont, de inkább csak elvben jelentkezik, gyakorlati kihatása nincsen. Örömmel kell üdvözölnünk azt. hogy a pénzügyminiszter lír a házak adóztatásánál, a ése 1939 december 4.-én, hétfőn. 607 jövedelemadónál, a földadónál és a kereseti adónál, tehát a hozadéki adóknál is, a gyermeklétszámot a jövőben a legmesszebbmenőén akarja figyelembe venni. A kishaszonbérlők mentesítése és a kisiparosoknak öreg korban kisebb adóval való megterhelése szintén erős szociális vonás, amely azt bizonyítja, hogy a pénzügyminiszter úr a szociális gondolatnak az adórendszerben való megvalósítását addig is, amíg az igazságos adóztatás elvét egy átfogó adóreform kapcsán meg nem tudjuk valósítani, komolyan veszi és keresztül akarja vinni. T. Ház! Ugyancsak hibája az adórendszerünknek, — eltekintve attól, hogy túlságosan komplikált — hogy a kicsi adózóra éppen olyan eljárást ír elő, mint a nagy adózóra, ami az adminisztráció munkáját túlságosan igénybe veszi és így a nagyobb adózók adóalapjának kimunkálására nem gut elegendő idő. Már régebbi költségvetési beszédeimben is kértem a kereseti adónál a fix adóztatás megvalósítását. Örömmel ismerem el azt, hogy a pénzügyminiszter úr a kisiparosoknál ezt a rendkívül megnyugtató kezelési rendszert életbe akarja léptetni és ezzel 200.000 adózó közül — az én megállapítom szerint — 120.000-et fog mentesíteni a rendes eljárás alól. Ez nagy könnyebbségére - lesz az adminisztrációnak, de nemcsak az adminisztrációnak, hanem azoknak a kicsiny adózóknak is, akik a komplikált rubrikákban ki sem ismerték magukat. Még egy nagy változást, egy nagy reformot jelentett be a pénzügyminiszter úr, amolyet_ az elmúlt évben kértem a magyar falu népének érdekében és amelyet a pénzügyminiszter úr most a belügyminiszter úrral egyetértésben kíván megvalósítani, ez pedig az, hogy a jegyzőket a jövőben az adóadminisztráció alól mentesíteni kívánja. Aki a falu életét ismeri és tudja azt, hogy a falu mennyire rá van szorulva a vezetésre és hogy erre a vezetésre egyedül és kizárólag a községi jegyző hivatott, — aki pedig éppen annál a félszeg helyzeténél fogva, amelybe őt az adókivetés, az adóztatás, az adóbehajtás szörnyű feladata hozta, ennek nem tudott eleget tenni —-•. az nagyon jól tudja, hogy ezzel az intézkedéssel a falu jegyzőjét visszaadja a pénzügyminiszter úr eredeti rendeltetésének, úgyhogy a jegyző valóban népének atyja, vezetője és gondozója lehet. T. Ház! A közvetlen adók rendszerének kifejlesztése, amely nálunk legoregnánsabban a forgalmiadóban jutott kifejezésre, amely hallatlan fejlődést mutatott, kötelességévé tette minden idők pénzügyminiszerének, hogy necsak az állami egyenesadók terén, hanem a fogyasztási adók rendszerében is megvalósíts;! a szociális gondolatot, ami nálunk is és általában mindenütt abban jelentkezik, hogy a leerelsőrendű életszükségleti cikkek a fogyasztási adóztatásban kedvezményesebb elbírálásban részesülnek. Nálunk ilyen súlyos terhet visel a liszt, a hús, a só és a cukor. Ezekről akarok röviden, egypár szóval megemlékezni. T. Ház! Tudjuk, hogy a liszt megadóztatása szoros kapcsolatban van a mezőgazdaság megsegítésével. A kettőt egymástól r elválasztani nem lehet és ha a mezőgazdaság abba a helyzetbe jut, hogy erre a támogatásra többé nem lesz szüksée-e. akkor lehet a lisztadó revíziójával is foglalkozni. A hús megadóztatása tulajdonképpen a