Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-62

656 Az országgyűlés képviselőházának 62. ülése 1939 december U-én, hétfőn. Magyarország területén a nemzeti jövedelem 30%-os emelkedést mutat, ez a 30% emelkedés azonban nem jelent tényleges emelkedést, mert hiszen Fellner maga is elismeri,, hogy az 1913. évi állapottal szemben az árak olyan mérteikben, 35%-kal emelkedtek, hogy ez tulajdonképpen kiegyenlíti és így Csonka-Magyarország nemzeti jövedelme nincs kedvezőbb 'helyzetben, mint amilyen volt a háború előtti időben Csonka-Magyarország területének a helyzete. Ha most ezzel szemben vizsgálom azt, hogy az adóteher miként veszi igénybe a nemzeti jövedelmet, akkor meg kell állapítanom, hogy Nagy-Magyarország területén a pénzügyi tárcának említett három előirányzati tétele a nemzeti jövedelem 10 százalékát vette igénybe, viszont Csonka-Magyarország nemzeti jövedelmét, a 709 millió pengőt, 18 százalék erejéig terheli meg, ami azt jelenti, hogy a háború előtti állapottal szemben Csonka-Magyarország egyenes adó-, illeték-, fogyasztási adóterhe 105 százalékkal emelkedett. Megállapíthatjuk, hogy a nemzeti jövedelem emelkedése és az adóteher emelkedése nincsenek egymással arányban. Sajnos, ez a tünet az egész világon jelentkezik és mindenütt azt látjuk, hogy erősebb mértékben veszi igénybe az adóztatás a nemzeti jövedelmet, a különbség a mi esetünkben csak az, hogy nálunk nem emelkedett, nem fejlődött ez a nemzeti jövedelem. Kétségtelen, hogy ezek. az adatok főleg azt igazolják, hogy Nagy-Magyarországon az adóteher enyhébb volt, kisebb volt. Ez talán. nem volna jelentős, mert hiszen az adótartalékoknak ez a felhalmozódása tette lehetővé azt, hogy a háborús terheket később az ország elviselte. De ha arról beszélünk, hogy a csonkaország közterhei mennyire emelkedtek, akkor a másik oldalon vizsgálnunk kell azt, hogy ezek a terhek arányosan oszlanak-e meg, mert minél súlyosabb az adóteher, annál fontosabb az adóztatás igazságosságának, arányosságának elvét megvédeni. A közterhek emelkedésével az eddigi súlyos helyzet dacára számolnunk kell, hiszen a. honvédelmi miniszter úr költségvetési beszédében jelezte azt, hogy az ő előirányzata nem teljesen kielégítő, bár elfogadhat. Most pedig a honvédelmi minisztérium költségvetését erősen alátámasztja a beruházási hozzájárulás. Eljöhet az az idő, amikor egy teljesen kielégítő előirányzattal szemben sem mondhatunk majd nemet. Vannak próféták, akik már az egyszeri beruházási hozzájárulást látják állandósulni. Aki ezt állítja és mondja, az nem ismeri ennek természetét és nem tudja azt, hogy ez az utolsó tartalékok felemésztését jelentené s egyúttal a nemzet termelőerejét megcsappantaná. A háborús kiadások fedezésére az eddigi tapasztalat szerint a jövedelmi adó, a közvetett adók és elsősorban a forgalmiadó lehet legkiválóbban segítségére a pénzügyminiszternek. Megállapíthatjuk éppen abból a körülményből, hogy az ország a forgalmiadók rendszerét átvette, hogy egy háborús eshetőség idején még ez az adónem kitűnő szolgálatot tehet. T. Ház! Mondottam, minél súlyosabbak az adóterhek, annál inkább kívánnunk kell az adóterhek arányos megoszlását. Ezt a célt kívánná szolgálni az adóreform, amely már anynyiszor került a Ház színe elé s amelynek megvalósítását ebben a pillanatban véleményem szerint nemcsak az a körülmény akadályozza, hogy gazdasági helyzetünk nincs kialakulva, I — mert az adóreformok életbeléptetéséhez sokkai nyugodtabb körülményekre van szükség ÚSY társadalmilag, mint politikailag, — de statisztikailag sincsen ez kellőképpen előkészítve. Ugyanis ahhoz, hogy egy adóreformot életbeléptessünk, hogy az igazságos, arányos adóztatás elvét megvalósíthassuk, pontos vagyonos jövedelmi kataszterre, az egyéni jövedelmek hű felvételére volna szükség, szükség volna továbbá arra, hogy a házra, a földre, üzemre és minden egyes adótárgyra nézve a kiadás és bevétel pontosan, hitelesen állapíttassék meg. Csak ilyen statisztika birtokában lehet a nemzeti jövedelem értékét kellőképpen megítélni és annak eloszlását igazságosan biztosítani. Addig is, amíg ez meg nem történik, az adórendszer hibáit kell orvosolni. Melyek azok a hibák? A hibák egyrészt abban állnak, hogy igazságtalan az adóteher megoszlása. Ha a költségvetést nézzük, meg kell állapítanunk, hogy az egyenesadók ma is 80%-ban a földet, a házat, az ingatlant terheli és csak 20%-ban esik a mobil tőkére. Nagy-Magyarország idején 40% esett az eg'ysnesadókból a földre és a házra és 60% esett a tőkére, pedig akkor nem volt ilyen hatalmasan kifejlődött iparunk, mint aminőt az iparügyi miniszter úr ismertetett költségvetési beszédében. Fellner maga is elismeri számításaiban, hogy a jövedelmi adónak a gyakorlatban alkalmazott tényleges kulcsa országos átlagban a névleges kulcsnak nem is egészen harmadrésze, pedig Fellnert igazán nem lehet tőkeellenes beállítottsággal vádolni. Ez a körülmény parancsolóan követeli, hogy az ingatlant terhelő adóaránytalanságok mielőbb megszüntettessenek. Már költségvetési beszédemben többször kértem azt, hogy a házat terhelő adók, különösen a pótlékok enyhítését tervbe kell venni, azonkívül kértem azt, hogy különösen a tulajdonosok által lakott falusi házak adója ne a házhaszonérték alapján, ihanem fix módon állapíttassék meg. A pénzügyminiszter úr költségvetési beszédében ezt kilátásba is he. lyezte. Mondhatom, rendkívül sok igazságtalanságnak — amelyeknek ismertetésére most nincsen időm —• veszi elejét ezzel és a faln igazságos és arányos megadóztatása felé ez.az első komoly és céltudatos lépés, amelyet a legnagyobb örömmel és a legnagyobb köszönettel nyugtázok. Az aránytalanság megszüntetésére az adóelvonások megszüntetése szolgál. Meg kell állapítanom, hogy vannak legális és illegális elvonások. A legális elvonások a társulati adóban vannak lefektetve, ahol törvényes asszisztencia mellett lehet bizonyos jövedelmeket azr adóztatás alól elvonni, A pénzügyminiszter úr éppen ezért tartotta sürgősnek 'és szükségesnek a társulati adó reformjára vonatkozó javaslatát előterjeszteni. Törvényes úton kell tehát azt a hibát orvosolnunk, amelyet egy 50 esztendős adópolitika statuált és amelyet az ország mai helyzetében sem szociális, sem pénzügyi szempontból eltűrni és elviselni nem lehet. Vannak illegális elvonások, különösen a jövedelemadó terén. Ezeknek az orvoslása megfelelő, hatékony és céltudatos intézkedésekkel történik. Ezeknek az intézkedéseknek azonban gyorsan kell jönniök és valóban hatékonyaknak kell lenniök, mert ha ez nem következik be, akkor aránytalan adóztatási politikánknak az lesz a következménye, hogy bi-