Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-62

Az országgyűlés képviselőházának 62. ezzel szemben tehát a mostani helyzet lényegesen kedvezőbb. A másik körülmény, amelyet a pénzügyminiszter úr expozéjából megtudhatunk és amelyre igen nagy súlyt kell helyeznünk az, hogy a beruházási programra, amelynek második esztendejét éljük, szintén megy a maga útján tovább. Ez a két költségvetés tehát egymás mellett halad és hat egyik a másikra, hat különösen és természetszerűleg a beruházási Programm az állami költségvetésre. Kétségtelen, hogy a beruházási hozzájárulás és a beruházási Programm élénkítőleg hat a gazdasági életre és ilyen módon lenditőleg hat az állami bevételekre is. Az adók meglehetősen nagy növekedést mutatnak és ily módon lehetővé vált. hogy a közben is emelkedő tárcaköltségvetési előirányzatok fedezetet nyerjenek. Kétségtelen, hogy ezek az állami bevételek még tovább is emelkedni fognak, hiszen maga a 130 millió pengő deficitnek jelzett összeg is tulajdonképpen beruházási célokra, tehát a gazdasági élet felélénkítésére fog fordíttatni, úgyhogy meggyőződésem szerint a 130 millió pengős deficit el fog tűnni. El fog tűnni azért is, mert a pénzügyminiszter úr jelezte expozéjában, hogy segítségére fognak jönni az úgynevezett adójavaslatok is. T. Ház! A deficit eltüntetésére, amint a jpénzügyi jog története mutatja, vagy adóemeléshez vagy pedig kölcsönök felvételéhez lehet folyamodni, A pénzügyminiszter úr igen helyesen az adóemelési; választotta, jeléül annak, hogy az ország teherbíróképességében még vannak igénybe nem vett adótartalékai. A rendes kiadások emelésével kapcsolatban azonban mégis csak rá kell mutatnom arra, hogy bizonyos óvatossággal kellene eljárni, mert hiszen nagy kérdés, hogy amikor majd a beruházási hozzájárulás gazdasági hatása csökkenni fog, vagy éppenséggel meg fog szűnni, akkor ezeket az időközben megduzzadt tételeket az ország közgazdasági ereje el fogja-e bírni. A pénzügyminiszter úr nyilt beszéde tehát bizonyos mértékben talán csalódást jelentett az aggodalmaskodóknak, a sötéten látóknak, de ezek nyugodjanak meg abban, hogy ez a költségvetés egyensúlyban van, hogy a beruházási Programm sem esett a vízbe és hogy az egyensúly legjobb biztosítéka az a takarékos gazdálkodás, amelyet a pénzügyminiszter úr az egész vonalon érvényesített és az ország gazdasági életének ereje. Az, hogy a pénzügyminiszter úr mégis deficitet, még pedig 130 millió pengő deficitet jelzett, csak azt jelenti, hogy köteles óvatossággal járt el, azzal, hogy nem vett számításba bizonyos reményeket, amely eljárása a jelenlegi rendkívül körülmények között mindenképpen indokolt volt. T. Ház! A pénzügyminiszter úr expozéjából még egy harmadik körülményt is megtudtunk, amit ugyancsak nyiltan megvallott, és ez az, hogy az államadósságok 625 millió pengővel emelkedtek. En nem azt vizsgálom, hogy ezzel az államadósságok terhe számszerűleg^ mennyivel növekedett, hanem inkább azt nézem, hogy szükség volt-e ezekre a kölcsönökre, helyes-e ezeknek terhét a jövő nemzedékre áthárítani és hogy ezeknek a kölcsönöknek a kamatszolgálata miként terheli a jelenlegi költségvetést. A beruházási programm kölcsönnel is számolt, ami érthető is, egyrészt azért, mert^ a hadsereg sürgős felszereléséhez azonnal pénz kellett, másrészt pedig azért, mert azt az iáölése 1939 december U-én

} hétjön. 655 szakot, amely szükséges volt ahhoz, • hogy a gazdasági élet felélénküljön és a magángazdaság képes legyen a reánk kivetett összegeket megfizetni, át kellett hidalni^ A hadsereg felfegyverzésével és a mozgósításokkal, tehát az ország területi gyarapodásával •- járó költségeknek a jövő nemzedékre való áthárítása azt hiszem bizonyos mértékben teljesen jogosult volt. A pénzügyminiszter úr különben azt is bejelentette, hogy a 625 milliós államadósságból ,140 milliót már vissza is fizettünk és viszont tudjuk azt is, hogy 450 millió pengőt kölcsönökre és előlegekre fordított a beruházási programm megvalósítása kapcsán. Ilyen módon tehát el kell ismernünk azt, hogy egyrészt ezek a kölcsönök igazolást nyertek, másrészt pedig összegszerűleg tulajdonképpen Összezsugorodtak. , Ami a kölcsönök költségvetési terhet illeti, ezt a pénzügyminiszter úr 40 millió pengőben állapította meg. Olyan összeg ez, amely akkor, •amikor a költségvetés bevételi tételei bizonyos mérteikben állandó emelkedést mutatnak, nem mondható veszedelmesnek. Véleményem szerint tehát a pénzügyminiszter úr expozéjában nyílt és őszinte volt és beszéde, a maga realitása mellett, alkalmas volt arra, hogy mindenkit megnyugtasson és az aggodalmakat eloszlassa. Ezek után, t. Ház, rátérek beszédem tulajdonképpeni főtémájára, arra, hogy az állami költségvetés pénzügyi terhe voltaképpen mit jelent. Ha a pénzügyi terheket vizsgálom, akkor a pénzügyi tárca bevételi részét kell. tanulmány tárgyává tennem, ezt az 1*5 milliárd pengőt, amelynek tudvalevőleg három főtétele van és pedig: az egyenesadóknál előirányzott 430 millió pengő, a forgalmiadóknál és illetékeknél előirányzott 438 millió pengő, a fogyasztási adóknál előirányzott 168 millió pengő. Ez összesen 1036 millió pengő, ami egy évre átszámítva 790 millió pengő előirányzatot jelent. En most nem azt nézőm, hogy ezek az öszszegek miként emelkedtek és helyes-e, hogy emelkedtek, hiszen tudjuk, hogy a beruházási hozzájárulás lenditőleg hatott az államháztartás kialakulására is, azonban vizsgálom azt, hogy ez az összeg az ország teherbíróképességével arányban áll-e, annak megoszlása arányos-e és az igazságos adóztatás elvével összhangban van-e és ha nem, mi volna a legközelebbi jövő sürgős és a távolabbi jövő teendője. Ha Nagy-Magyarország utolsó évének, 1913-nak a költségvetési előirányzatát nézem, akkor látom, hogy az említett három cím alatt 755 millió pengő irányoztatott elő, tehát számszerűleg Nagy-Magyarország ugyanazt a terhet viselte, mint amit visel most CsonkaMagyarország, sőt Csonka-Magyarország terhére 35 millió többlet jelentkezik. Ha most már azt nézem, hogy ez a 790 millió pengő az ország teherbíróképességével arányban áll-e, r akkor azt kell megállapítanom, hogy miképpen viszonylik ez a nemzeti jövedelem alakulásához. Erre nézve vannak bizonyos számítások, amelyeik a háború előtti és a háború utáni időkre vonatkoznak, Fellner csinálta ezt a számítást. Ezek szerint az 1913. évben 7*7 milliárd volt a nemzeti vagyon, míg t 1938-ban r

4"3- milliárd; CsonkaMagyarország területére a 7"7 milliárdból 3 milliárd esik. Megállapíthatjuk tehát, ha ezt a két összeget egybevetjük, hogy Csonka-