Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-62
654 Az országgyűlés képviselőházának 62, téséből áll ott az élet. En ezt a vádat kereken visszautasítom azoknak a tisztviselőtársaimnak a nevében, akik ha kell, a családi életet is feláldozva, működnek, céltudatosan, okos és becsületes intézkedésekkel az állam, a társadalom és az ország javára. (Malasits Géza: Nem vontam kétségbe!) Egyoldalú beállítást nem szabad ezzel a társadalmi réteggel szemben alkalmazni. Viszont elismerem azt, hogy bizonyos túlzott centralizáció van a mi bürokráciánkban és a kormány ki is tűzte feladatául ennek a kérdésnek megfelelő módon való rendezését, az adminisztráció egyszerűsítését. Itt azonban a gyakorlati tapasztalatokra mégis kell hivatkoznom. Imrédy Béla, az ő pénzügyminisztersége alatt megkísérelte a pénzügyi adminisztráció egyszerűsítését és akárhogy centralizált és decentralizált, a vége az volt, hogy ugyanarra a tisztviselői létszámra minden körülmények között szükség van, mert a munkát valahogy mégis el kell végezni, tehát mindent az adminisztráció rovására írni mégsem lehet. Képviselőtársam azonkívül a magyar városok nehéz helyzetével is foglalkozott. Én ezen rendkívül csodálkozom, mert a magyar városok a magyar községekkel szemben hihetetlen előnyös helyzetben vannak. Az utóbbi húsz esztendő fejlődését nézve, azt látjuk, hogy a magyar városok felvirágoztak, a magyar falvak pedig elsorvadtak. Ha az én képviselőtársam a szociális érzésektől át van hatva, akkor neki is tudnia kell azt, hogy m ost — úgy, amint boldogult Darányi Kaimán győri programmjában mondotta — nem a városon, a meggazdagodott testvéren, hanem a magyar falu népén van a sor. Méltóztatik ezt aláírni képviselőtársam, mert ha .nem, akkor kénytelen lennék egypár adattal jönni, amely adatok egészen borzasztó helyzetet mutatnak a magyar falu népénél. Mélyen t. Ház! Mindezek után rátérek beszédem tulajdonképpeni tárgyára. Az államháztartás vezetésének, amely a pénzügyminiszter úr kezében van, célja az államháztartás egyensúlyát biztosítani. Erre tanít bennünket a pénzügyi gazdaság elmélete, de ezt bizonyítja a gyakorlat is. Kiegyensúlyozott háztartási rend nélkül komoly pénzügyi gazdálkodás nincs. Amikor a bevételek nem fedezik a kiadásokat és ez a helyzet állandó; sul, tartósa válik, akkor előáll a pénzügyi hiány, a deficit. Ennek eltüntetése a pénzügyi gazdálkodás, a pénzügyi politika egyik legnehezebb és legfontosabb feladata. Vannak olyan esetek is, amikor a pénzügyi egyensúlyt a bevételi többletek bontják meg. A háború utáni pénzügyi gazdálkodásunkban erre is volt eset. Nem jelentette ez a mi államháztartási és gazdasági életünk rendjének felvirágzását, mint ahogy azt egyesek tévesen hitték, mert hiszen külföldi kölesönök hatása alatt jelentkezett ez a nagy felvirágzás és, sajnos, a délibábos nagy fejlődés a nemzet és a magángazdaságok eladósodásához vezetett. Érthető tehát^ az, hogy amikor a kormány pénzügyi gazdálkodását bírálom, akkor mindenekelőtt a költségvetési egyensúly kérdésével kell foglalkoznom. T. Ház ! A háború után Korányi Frigyes,, Hegedűs Lóránd, Kállay Tibor pénzügyminisztersége alatt ugyancsak kemény küzdelem fplytaz államháztartás egyensúlyának helyreállítása érdekében. Ezt az egyensúlyt 1925/26-ban, az akkori költségvetési évben, ülése 1939 december U-én, hétfőn. végre elértük. A bibliai hét esztendő után 1932/33-ban ismét felütötte fejét a deficit, amelynek leküzdése ismét hat esztendőt vett igénybe. 1938/39. évi költségvetésünkben ismét helyreállítottuk ezt az egyensúlyt. A pénzügyi helyzetnek ez az alakulása tette lehetővé a győri programim meghirdetését és tette lehetővé azt, hogy a magyar állam történelmének nehéz pillanataiban úgy pénzügyileg,. mint katonailag helyt tudott állni. Érdemes volt tehát hat esztendőn át takarékoskodni, szenvedni és lemondani, mert, felteszem a kérdést, mi lett volna akkor, lm a magyar állam ezekben a nehéz történelmi órákban nem tudott volna megfelelő készültséget tanúsítani? így tehát mindenekelőtt ezért foglalkozom most is a deficit kérdésével. A pénzügyminiszter úr az 1939/40-es másféléves költségvetésben deficitet mutat ki. Ez a deficit 130 millió pengő. Mit jelent ez a 130 millió pengő? Ha összegszerűen veszem, azt jelenti, hogy 2563 millió pengős előirányzat 5%-a jelentkezik hiányképpen. Az 1938-as esztendő még nem volt háborús év, hanem — mondhatnánk — az európai háborús elkészületek esztendeje volt és ebben a háborús előkészítő esztendőben a nyugati nagyhatalmaknál is azt láttuk, hogy annak ellenére, hogy hatalmas, nagy költségvetési előirányzatok gondoskodtak a honvédelemről,mégis mind küszködtek deficittel. így NagyBritannia 1938-ban 12*8°/o-os, Franciaország 26 százalétkos, Olaszország 56°/o-os, az Egyesült Államok: 72%-os, Japán pedig — ez érthető, hiszen javában háborúban állt már — 220°/o-os hiánnyal küzdött. Ezzel szemben — mint mondtam— a mi költségvetési hiányunk 5%, számszerűleg tehát elenyészően kis összeg. Hogy érdemben, lényegileg mit jelent a költségvetési hiány, erre nézve csak azt kell megmondanom, mindnyájan tudjuk, hogy az 1938/39. évi költségvetésünk egyensúlyban veit. Tudjuk azonban azt is, hogy az akkori történelmi események szükségletei nem voltak beszoríthatok ebbe a keretbe és az újabb kiadásokról másként kellett gondoskodni. így született meg a győri Programm, amely gondoskodott a hadsereg gyors felszereléséről, illetve az ehhez szükséges fedezet biztosításáról. Amikor a Felvidék visszatért és Kárpátalja visszacsatoltatott a Szent Koronához, a mozgósítások kétségtelenül nagy költségekkel jártak. A közvéleményben hihetetlen összegek szerepeltek akkor és sokan voltak »jól értesültek«, akik az egész beruházási programmot is eltemették, mondván, hogy a beruházási javaslat egymilliárdos hozama már elköltetett. Ezek után várta feszülten az ország az iij költségvetést és a pénzügyminiszter úr expozéját. Ebből az expozéból a fenti körülményekre vonatkozólag három fontos tényt ismerhetünk meg. Az egyik az, hogy a pénzügyminiszter úr kijelentése szerint a bevételek fedezik a kiadásokat és csak a beruházásra előirányzott 130 millió pengős összegre nincs fedezet. A pénzügyminiszter úr beszédében jelezte, hogy erre a magyar pénzügyi államgazdálkodásban máskor is volt példa. Tény, hogy Nagy-Magyarország utolsó, 1913. évi költségvetése ezt az ese-, tet mutatja, amikor 2072 millió aranykorona volt az előirányzat és a bevétel és csupán a beruházások Összege: 244 millió aranykorona volt a hiány. Ezt az akkori költségvetés szin tén kölcsönnel fedezte. A hiány itt 12% volt,.
