Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-62
Az országgyűlés képviselőházának 62. ülése 1939 december k-én, hétjön. 653 szik arra, hogy a munkaidőt leszállítsa és igyekszik ennek révén is több munkásnak kenyeret adni, azonban a sütőiparosokkal ő sem tud semmit sem tenni. A 14—16 órás munkaidő napirenden van ebben a szakmában. 15—16—17 éves munkásokat zsákmányolnak ki és ahol esetleg a munkás ellenállást tanúsít ott háziszolgákkal végeztetik eí a szakmunkát. En nem a miniszter urat teszem ezért felelőssé', elvégre a minisztériumnak nem az a feladta, hogy benézzen minden pékség ablakán, mi történik ott. Azoknak a hatóságoknak azonban, amelyek kötelesek a miniszter úr törvényben gyökerező rendeleteit végrehajtani, hol van a szociális lelkiismeretük, miért nem lázad fel, amikor azt tapasztalják, hogy az utcán egy inasgyereknek ráraknak hat métermázsái egy rozoga kocsira és ia szegény gyerek húzza-húzza, majd leszakad a dereka. Előfordul a^, hogy egy pékinas 14 órás munka után nyakába vesz egy teli kosarat és szalad 20—25 kiló súllyal. Sehol semmilyen ellenőrzés nincs ebben a tekintetben. A legutóbbi öt évben meg-] eshet ős en szép számban hoztunk szociális törvényeket és ezekkel ziémcsak a lelkiismeretüket akarták a kormányférfiak megnyugtatni, hanem valóban jót is akartak tenni. En elismerem minden embertársamról a legjobbat és feltételezem azokról, akik ezeket a szociális törvényeket hozták, hogy ezzel jót akartak, a gyakorlatban azonban az a helyzet, hogy az ipari munkásság helyzete annyival javult, amennyit a szervezet erejével magának ki tudott vívni. Egyetlen egy szociális törvényünk van, amely kiemelkedik a szürke tömegből és ez a családi munkabérről szóló törvény. De ezt sem a kormány találta ki, hanem a textilgyárosok igyekeztek bevezetni a gyáraikban azért, hogy a munkások elvándorlását valamiképpen megakadályozzák. A gyárosok magánszorgalmából létesített ilyen családi pénztárakat vette át azután az állam, szerencsére azonban rájuk bízta a végrehajtást. Mondhatom, ennél egyszerűbb, mintaszerűbb adminisztrációt még nem láttam. Aki a képviselő urak közül érdeklődik eziránt, fáradjon el a Madách-körútra, oda, ahol azt hiszem, a Wälder igen t. képviselőtársam által épített új házak vannak; a Közmunkatanács palotája előtt van ennek a családi pénztárnak a hivatala nézze meg, hány százezer munkást tartanak ott nyilván, milyen bámulatos egyszerűséggel és minden különösebb komplikáció nélkül. Érdemes ezt a hivatalt megnézni. Ez a hivatal messze^ kimagaslik a többi közül. Amint mondottam, az ipari munkásság helyzete annyival javult, amennyit saját szervezeti erejével ki tudott vívni magának. A munkabér és a munkajog szabályozásáról szóló törvény csak annyiban! és ott érvén y csült, ahol a munkásság szervezeti erejével igyekezett annak a törvénynek érvényt szerezni. Ahol a szervezeti erő hiányzott, ott ezt a törvényt ma sem hajtották végre. Vannak a vidéken Vármegyék, ahol csak mosolyognak azon, ha a miniszter egy rendeletet ad ki, mondván: »Na, már megint küldött a miniszter egy rendeletet, már megint megfenyegetett a miniszter úr.« Ameddig nem fogják az ellenőrzést az iparfelügyelőknek átadni és ameddig nein fogják az iparfelügyelők létszámát szapforítani, addig ezek a törvények nem sokat fognak érni. Ez az egyetlen testület, amely nem bürokratikus testület és amely minden szociálisan érző ember legnagyobb elismerését váltja ki. Mondom, amíg a miniszter úr nem, fogja rábízni a munkaidő és munkabérszabályozás és általában a kereskedelem- és iparügyi tárca körébe tartozó szociális intézkedések ellenőrzését az iparfelügyelőkre, addig ezek a törvények csak holt malaszt lesznek. Igaza volt Piukovich képviselő úrnak abban, amit a legutóbbi ülésen elhangzott beszédében mondott: Ameddig meg nem változik a közigazgatás szelleme, addig a törvényhozás által hozott szociális szellemű törvények a gyakorlatban nem érvényesülnek. De nemcsak a közigazgatásnak, hanem az egész magyar társadalomnak a szociális elgondolását is meg kell változtatni, nem szabad hagyni, hogy megint úrrá legyen felettük az az érzés, amely 40 évig uralta a magyar úri társadalmat, hogy minden szociális követelés szociáldemokrata követelés és kezdettől fogva hazaárulás meg egyéb dolog. Ott Vannak a mi finn elvtársaink, akik azt tették, amit mi is megtennénk az ő, helyükben, hogy amikor a hazájuk veszélyben volt ők álltak oda szervezettségük erejével, elsősorban annak az országnak megvédésére, amely »országnak ők a fiai. Mi ebben az országban 40 esztendővel ezelőtt is ugyanezt hangoztattuk, tehát nem ma hangoztatjuk, amit hangoztatunk, hogy harcolunk, küzdünk ennek az országnak függetlenségéért, boldogulásáért és szabadságáért.^ A nép tehát szociális törvényeket, szociális védelmet követel, ezt nem szabad összekevernünk a politikával, ezt nem szabad kihasználni egy párt ellen, mint ahogy öt-tíz év óta ezt ellenünk kihasználják, hanem ha itt van a szociális követelmény, azt meg kell adni. Angliának éppen az a nagy előnye minden ország Ifölött, hogy az 1648-ban lezajlott forradalom óta ott nem volt forradalom, mert ha az angol uralkodó társadalom észreveszi, hogy valamely reformra szükség van, nem habozik eléje menni annak a reformnak és megvalósítani. Az. angolok nem várnak addig, amíg a reformok az aitón dörömbölnek és az urakat is kérem arra, hogy ne várjanak addig, amíg a reformok az aj ton dörömböl ienek. gondoljanak mmdig Carley szavaira: Olvan nagyi ennek a népnek fajdalma, mint Encíadósé, aki ha fájdalmának kifejezést akart adni, akkor földrengést kellett előidézni. Ne várjanak az urak addig míg földrengés lesz. Miután a kormányt a feladatoknak megoldásra alkalmasnak nem tartom, a felhatalmazást nem adom meg. Elnök: Szólásra következik 1 ? Kovách Gyula jegyző: Czermann Antal. Elnök: Czermann Antal képviselő urat illeti a szó. Czermann Antal: T. Képviselőház! Malasits képviselőtársam beszédére válaszolva, megállapítom azt. hogy c mindenekelőtt a bürokrácia ellen hadakozott. El kell ismernünk, hogy az állami feladatok az újabb korban nemcsak nálunk, hanem a világ minden részében megsokasodtak és így a bürokrácia, megsokasodása természetes következménye volt annak, hogy az élet az államot mindig újabb és újabb problémák elé állította. Sajnos, mindent az államtól várunk és ha az állam vállalkozik rá. az feladatát természetszerűleg, bizonyos adminisztráció nélkül nem láthatja el. Ezzel szemben felhívom Malasits t. képviselőtársam figyelmét arra, hogy azokban az állami hivatalokban, amelyeket szerencsés lehettem magam is megismerni és amelyekben magam is működhettem, reggeltol estig folyó becsületes, nehéz és céltudatos munka folyt. (Malasits Géza: Elismertem!) Azt méltóztatott mondani, hogy csak rubrikák kitol88*
