Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-62

650 Az országgyűlés képviselőházának 62. mondják: majd megnyúzzuk a munkásokat, kevesebb fizetést kapnak a munkások vagy bevezetjük a Bedaux-rendszert, vagy bevezetünk egy másik rendszert. Az eredmény az, hogyha a kalkuláció a rezsinél havi 600 vagy 1000 penvel több, ezt majd behozzuk a tisztviselőknél, ahol nem olyan gyors az előmenetel, vagy behozzuk a munkásoknál, akiket egy raffinait munkarendszer segítségével az eddiginél alaposabban fogunk kizsákmányolni. Nem ilyen változást várt a magyar ifjúság. Felhívom a kormány figyelmét arra, hogy ebből bizony a jövőre nézve meglehetősen súlyos bajok származnak. T. Ház! Tévedés volna azonban azt hinni, hogy csak az állami, megyei és a városi adminisztráció van elbürokratizálódva. A terméketlen költségek folytonos emelkedését és az alkalmazottak létszámának folytonos szaporítását más téren is megtaláljuk. Megtaláljuk ezt főképpen az állam, — mondjuk úgy — a kormány által létrehozott intézményeknél. Itt van például az Oti. és a Mabi., e két hatalmas mammutintézmény. Nem akarom azonosítani magamat azzal, ami széltében el van terjedve a társadalomban, csak felemlítem ezt a pár szót, amelyet a keserűség vált ki az iparosság nagyrészéből, amikor azt mondja: nem társadalombiztosító, társadalomnyomorító intézet. Meg tudom érteni ezt a szerencsétlen iparost, még azt a munkást is értem, aki fizeti azokat a súlyos, nehéz járulékokat és azt kell látnia, hogy ez az intézmény súlyos milliókba kerül az ország kereső rétegeinek, mert mindkét intézmény túlméretezett. Bengeteg az alkalmazott és azok agyondolgozzák magukat. Meg kell mondanom itt az ország színe előtt, nincs kizsákmányoltabb tisztviselőréteg, mint az Oti.-nak és Mabi.nak tisztviselői kara. A túlóráknak szeri-száma nincs ott. Egymás hátán, összezsúfolva dolgoznak ezek az emberek, gyakran olyan helyiségekben, amelyek az egészségre ártalmasak és végzik a nehéz robotmunkát. Kérdem, miért? A munkás tudja, hogy azt az orvost, akinél a kezelési ido a 9 percet átlagban felülmúlja, kegyetlenül megdorgálják, mert ez sok: 4^-6 percig szabad a kezelésnek tartania. Azi a munkás nagyon 30J tudja, hogy ő rosszul táplált, agyondolgozott ember, cinege-koszt mellett elefánt munkát végzett, ezt bizony a belső szervezet is megsínyli és ha bemegy az orvoshoz, legalább főtanácsot akar arra nézve, mi között válasszon: a bableves, vagy a burgonyaleves közt es legalább vizsgálja meg az az orvos, hallgassa meg a szívét, azt az öreg szerszámot, hogyan mozog. De egy átlagosan, maximálisan 7 perces orvosi kezelés mellett ezt elérni nem lehet Már most a baj ott van, hogy az orvosi kezeles gyönge, a gyógyszerek minősége gyönge. Elismerem, hogy az Oti. az utóbbi időben rengeteget áldozott tüdőgyógyintézetek, kórházak, szanatóriumok létesítésére. Ezt mind elismerem, de a mellett el kell azt is ismernie mindenkinek, aki az Oti. és Mabi. belső ügyeit ismeri, hogy az egyszerűsítésre való törekvés helyett az ugykeze lés mindinkább bonyolulttá válik, annyira bonyolulttá, hogy egy szép napon aa urak azt fogják mondani: Nincs tovább: Ezzel az ugy kezeléssel boldogulni nem tudunk. A magyar kormány, illetve az akkori keres kedelemügyi miniszter úr megbízásából 191c ban kint jártam Angliában, Belgium pan es Ne metországban : tanulmányoztam a munkasbiz tosítást. Meglepetve tapasztaltam azt, hogy bár Angliában akkor már be volt vezetve ,az ao-gkori biztosítás, tehát nemcsak a betegségi ülése 1939 december U-én, hétfőn. és balesetbiztosítás, hanem az aggkori biztosításis, sőt be volt vezetve a munkanélküli biztosítás, ami nálunk még ma sincs bevezetve, ennek ellenére az angol munkásbiztosításnak egész adminisztrációja olyan primitív, olyan egyszerű volt, hogy össze sem lehetett hasonlítani a magyarral. Én hozzá voltam szokva a magyar munkásbiztosításhoz, amely az akkori fogalmak szerint bonyolult volt, bár a maival össze sem lehet hasonlítani, annyira egyszerű volt és mégis igen nagynak találtam a különbséget az angollal összehasonlítva. Beszéljünk a német munkásbiztosításról? A német születet bürokrata. Az első német, aki a világra jött, könyvet vezetett és statisziikát csinált, tehát született bürokrata-nép a német, mégis azt az- elefantizmust, amelyet hivatalainkban látunk, még a németeknél sem lehet látni. Nem lehet a belgáknál sem találni ó& nem lehetett egyetlen államban sem találni. Franciaországban nemrégen épült ki a munkásbiztosítás. Méltóztassék elmenni és megnézni a párizskörnyéki munkásbiztosítási hivatalt. Az ember valósággal megdöbben, ha látja, micsoda óriási orvosi és gyógyászati apparátus áll ott rendelkezésre, de az adminisztráció olyan primitív, olyan egyszerű, hogy azt kérdi az ember: hát nem lopták el itt a pénzt a tisztelt franciák? Nem, — mondják — mert ha mi is úgy tennénk, mint nálatok, többe kerülne az ellenőrzés. Kétségtelen, hogy mindkét intézménynél erős kézzel az adminisztráció egyeszerűsítésére kell törekedni, az adminisztratív költségek csökkentésére, hogy az az intézmény nagyobb hatásfokkal dolgozzék, mint eddig és nagyobb hatásfokkal szolgálja a munkásság, illetőleg a biztosítottak érdekeit, mint eddig. T. Ház! De nemcsak az Oti.-nál és a MabLnál találjuk ezt a túlzást. Legyen szabad rámutatnom a tőlünk nem messze levő Ibusz. büszke palotájára. Aki elmegy az Ibusz. mellett és megnézi azt a remekbe csinált palotát, remek arany betűkkel odaírva: Ibusz., az csodálkozik azon, hogy mégis csak gazdag nemzet az, amely egy Ibusz.-nak ilyen hatalmas palotát tud biztosítani, mint mi. Az Ibusz. valamikor nagyon szerényen kezdte, azután mindenféle baja támadt. A kormány kormánybiztost küldött az intézmény nyakára, a kormánybiztos erélyesen hozzálátott a rendcsináláshoz, az Ibusz.-t rendbehozta, annyira rendbehozta, hogy a Magyar Államvasutak, amely azelőtt csak főrészvényes volt, saját tulajdonba vette át az Ibuszt., úgyhogy ma az Ibusz. az Államvasutak tulajdona. r A kormánybiztos tevékenysége alatt és utána egy hatalmas szervezet alakult ki az Ibusz.-ban 600 tisztviselővel, saját székházzal es még hatalmasabb adminisztrációval. Most már az Ibusz. ötemeletes székházában annyira felhalmozódott az adminisztratív munka, hogy egy szobában igazán egészségtelenül összezsúfolva három-négy tisztviselő ül és végzi a munkát. Se szeri, sem száma az igazgatóknak, a cégvezetőknek és az osztályfőnököknek, és ami a legfurcsább a dologban és ami a mi szempontunkból a legkifogásolandóbb, valahányszor a Magyar Államvasutaknál egy magasabbrangú úr nyugdíjba megy, akkor hajója az Ibusz.-nál köt ki, ott folytatja tovább azt a tevékenységet, amely tevékenységre ^ a Máv.-hál koránál fogva őt már nem tartják alkalmasnak. (Csia Sándor: Igaza van!) Sok