Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-62

•642 Az országgyűlés képviselőházának 62. ülése 1939 december 4.-én, hétfőn. liberális, csáklyás szellem képviseletére, hanem kemény ellenzéki, népi politika folytatására. Nem keresem, hogy őt kik választották meg. (Felkiáltások a jobboldalon: Ügy is tudjuk!) Sajnos, nem látjuk 7- legyen szabad Marton Béla igen t. képviselőtársam szavaival élnem — a bogárhátú, muskátlis ablakú házakat sorakozni, amelyben azok a munkások boldog és megelégedett életet élnek, akiket a pincelakások sötétjéből kívánunk felemelni a napfénybe. Nem látom a kisbirtokok születéséi, nein látom a mezőgazdasági munkásság megsegítését, akik igen szomorú tél elé néznek. Vájj ou gondolnak-e rá, t. Ház, hogy azok, akik a kukoricatöréskor megkapták utolsó. garasukat erre az évre, miből fognak f élni'? Elkeseredetten panaszkodnak. Talán még lakásuk, taláíi még vöröshagymájuk _ sincs, hogy 3.70a éijenek. Kétségbeeséssel látják, hogy a kishaszon bérletekről szóló törvény végrehajtásakor nem ők fognak földhöz jutni, hanem azok, akiknek már van földjük. Bácsalmáson például összeült a hadirokkantak vezetősége, meg akarta állapítani, hogy kit javasoljanak új tulajdonosoknak a zsidóföldekből. Volt egy 12 gyermekes család. Nem lehetett javasolni, mert nincs felszerelése, nincs elég pénze. Következett egy öt gyermekes családfő, a Telekiuradalomnak egy cselédje, értékes munkás, talán 30 éve dolgozik ott, a világháborúban vitézkedett, de nem javasolhatják, mert nincs meg a pénze és nincs gazdasági felszerelése. Ezt látták a mezőgazdasági munkások. Nem látom, hogy érdekükben valami történnék, iiem látom a liberális, feudális rendszer felszámolását, félreállását, nem látom azt, hogy a nagybirtok teljesítené azt a történelmi hivatását, hogy átadja a földet n r kisexisztenciáknak, nem látok egészséges és igazságos adórendszert, nem látok magyar iskolapolitikát, közegészségügyet és pártatlan közigazgatást, nem tudok tehát hozzájárulni ehhez a javaslathoz. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — A szónokot üdvözlik. f — vitéz Magasházy László: Beszélj csak még!) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Stitz János! Elnök: A képviselő ár nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Szeder János jegyző: Mester Miklós! Elnök: Mester Miklós képviselő urat illeti a szó. Mester Miklós: T. Ház! Igen nehéz helyzetben vagyok, mert nagyon fontos, kényes és a magyar társadalomban sajnos, ma is sok ellenmondásra alkalmat adó kérdésről kell beszélnem. Sohasem személyeskedtem. A kérdések megítélésénél sem szimpátia, sem antipátia nem rezet, amikor most a sok ember^ előtt kényesnek látszó névmagyarosítás kérdéséről beszélek. Sokat beszélünk a válaszfalak lebontásáról általánosságban. Felszólalásommal csak egy megnevezett válaszfal lebontását szeretném némileg elérni. A kérdést kizárólag* elvi szempontból vizsgálom, még pedig úgy, hogy sem a keresztény felfogással, sem a korszerű nemzeti gondolattal ellentétbe ne kerüljek. T. Ház! El tudom képzelni, hogy most idegennevű képviselőtársaim közül valaki — mivel kizárólag érzelmi szempontból fogja fel ezt a kérdést — azt gondolja, hogy ő több szolgálatot tett a nemzetnek, mint én, aki most a névmagyarosítás kérdéséről beszélek és annak megoldását sürgetem. Megengedem, hogy ebben a Házban és a Házon kívül is nagyon sok idegennevű magyar van, aki gazdasági, kulturális, politikai téren vagy a gyakorlati élet valamilyen más területén esetleg sokkal többet tett a magyarságért, mint én. Itt azonban nem X. Y. ügyéről van szó, ezt a kérdést én nem egyéni szempontból vizsgálom, hanem a nemzet szempontjából, a nemzet egyetemes érdekének, a nagy nemzeti gondolatnak, a nemzeti egységnek a szempontjából. (Helyeslés a középen.) Ha pedig így áll a helyzet, akkor — sajnos — ki kell indulnunk abból a tényből, — és ezt Kovács Alajos, a Statisztikai Hivatal nagynevű volt elnöke állapította meg — hogy a magyarság 25%-a idegen hangzású nevet visel. Ebben a számban természetesen nem szerepelnek a magyaroroszok, a magukat németeknek vallók, a szlovákok és az esetleg itt élő románok. Ha ilyen nagy tömegű idegenhangzású névvel állunk szemben, ezeknek megmagyarosítása természetesen igenis komoly társadalmi és kor-. mányzati feladat kell, hogy legyen, (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Nemzeti önérzetünkkel Összeegyeztethetetlennek tartom, hogy minden harmadik, negyedik magyarnak, sőt sokszor a legelőkelőbb hivatalokban minden második magyarnak feltűnően idegen hangzású neve legyen. Ha a nemzetek versenyében meg akarjuk állni helyünket, akkor követnünk kell ezen a téren azoknak a nemzeteknek példáját, amelyek hasonló helyzetben komoly és európai színvonalon álló eszközökkel oldották meg ezt a kérdést. Félreértések elkerülése végett megemlítem, hogy amikor a névmagyarosítás kérdéséről beszélek, tiszteletben óhajtom tartani a nemzetiségi jog-okát. Legyünk őszinték: itt a Kárpátok •medencéjében ^minden magyar ember azt szeretné, ha kizárólag csak magyarnevü, magyarul érző, magyarul gondolkozó és magukat magyaroknak valló emberek lennének. Sajnos, azonban ez nincs így és nekünk a tényekkel számolnunk kell, ha nem akarunk ezen a téren is hibát elkövetni. Éppen ezért igenis vallom, hogy a németnek legyen német neve, a kárpátorosznak vagy magyarorosznak legyen magyarorosz neve, a szlováknak legyen szlovák neve, stb. Mi csak azoknak a neveit akarjuk megmagyarosítani, akik már lélekben és nyelvben is teljesen magyarokká váltak, sőt ezt a magyar sorsközösséget sok tekintetben vérségileg is vállalták már. Azoktól a nem magyar anyanyelvű testvéreinktől, akik nyelvben, vérségileg és névben nem akarnak hozzánk asszimilálódni, akik saját anyanyelvüket és népi kultúrájukat itt a Kárpátok medencéjében meg akarják tartani, csak egyetlenegy követelésünk van és ez az, hogy lelkileg asszimilálódjanak a magyarsághoz. Mit értek ezalatt, t. Ház? Azt, hogy legyenek hűséges, jó magyar állampolgárok, hogy így a kölcsönös lojalitás szellemében s a kölcsönös megbecsülés és a népi jogok kölcsönös tisztelete alapján fel tudjuk építeni az új, nagy szentistváni birodalmat. A névváltoztatás kérdése nemcsak nálunk, hanem más országokban is problémát jelentett és jelent még ma is. A poroszok jóval a háború előtt németesítettek minden szláv hangzású családnevet. A XVIII. században és a XIX. század elején ugyanis még nagyon sok porosz családnak szláv neve volt, de ezek a szláv nevek már teljesen eltűntek, sőt a poroszok nem is álltak meg a családnévváltoztatásnál,