Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-62

Az országgyűlés képviselőházának 62. w .amennyiben később a szláv hangzású helyneveket is nemesítették. Igen előkelő családoknak van idegen hangzású nevük Franciaországban és Németországban is, de olyan csekély számban, hogy ez nemzeti szempontból nem jelent olyan égető problémát, mint nálunk, sőt ott ez egyáltalán nem probléma. Három országról tudok, ahol nagy tömegben fordultak elő idegen hangzású családnevek ós ahol ezeket a háború után és részben a háború előtti időben tömegesen megváltoztatták. Az egyik Törökország, a másik Észtország, a harmadik pedig Finnország. Törökországban a háború után elrendelték, hogy mindenki köteles törökhangzású családnevet felvenni. Addig ugyanis Törökországban az volt a helyzet, hogy csak keresztnevük volt az -embereknek, ami nagyon sok zavart okozott. A. török kormány rendelete szerint azoknak, akik jzáros határidőn belül nem vettek fel törökhangzású családnevet, a hatóságok adtak családnevet. (Kajniss Ferenc: II. József is így psinálta! — Szemere Béla: Nálunk is így kellene csinálni a püspököknél, a minisztereknél és a generálisoknál!) Észtországban is olyan elmaradottak voltak az állapotok ilyen tekintetben, hogy radikális intézkedések váltak szükségessé. Észtországban ugyanis többszázezer észtnek német családneve volt, ehhez a későbbi időkben szláv, orosz keresztnevek járultak, tehát az észtek tömegesen viseltek német hangzású családnevet és szláv hangzású keresztnevet. Ezért elrendelték, hogy nemcsak a családneveket, hanem a keresztneveket is észtesíteni kell. Ismertem egy Magyarországon is több alkalommal megfordult észt tudóst, akit Alexej Reismannak -hívtak (Rajniss Ferenc közbeszól.) — vérségileg is észt volt — és aki, mint híres tudós, nem átallotta nevét Alo Raunra megváltoztatni, sőt büszkén tette ezt. Mély tisztelettel ajánlom idegen nevű magyar tudósaink figyelmébe Alo Raun észt rokonunk példamutatását. (Rajniss Ferenc: Csak dupla neveket ne vegyenek fel! Mert akkor majd, ha németek akarnak lenni, a német nevet hangsúlyozzák ki!) Majd erre is rátérek. Itt még csak egyet akarok megemlíteni. Azt, hogy az észtek kizárólag német hangzású •családneveket észtesítettek tömegesen és mégsem kerültek összeütközésbe sem a weimari Németországgal, sem pedig a III. Birodalommal. Miért, t. Ház? Azért, mert kizárólag az igazságból krndulva ugyanazon alapelv szerint észtesítettek, amint mondottam, hogy ők is csak azokat a családneveket észtesítettek, -amelyeknek a hordozói lélekben, névben, sőt vérségileg is már észtekké váltak. Akik magukat németeknek vallották, azoknak továbbra is megadták a nemzetiségi jogokat. Ezért nem kerültek összeütközésbe soha Németországgal. (Kajniss Ferenc: Nincs is ennek ahhoz semmi köze!) Sokszor hivatkoznak külpolitikai nehézségekre is, de jó őszintén szembenézni a kérdé-sekkel. Finnországban főként a svédhangzású családi neveket változtatták meg a háború előtt és a háború után. A finn követségtől kapott értesülésem szerint, amikor megindult ez a névfinnesítési mozgalom, 1906-ban 1ÜÜ.0UO finn család nevét finnesítették. A legutolsó adatom 1935/36-ra vonatkozik, amikor szintén 100.000 névfinnesítés történt. Finnországban a legkiválóbb finn nyelvészek állanak a névfinnesítési anozgalom élére.. Lehet, hogy most a hősiesen KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. ése 1939 december U-én, hétfőn. 643 védekező finneket a brutális nagyhatalom le fogja verni, de hogy a finn nép újra fel fog támadni, ennek biztosítékát nemcsak abban látom, hogy a finnek gazdaságilag, • társadalmilag, lelkileg megteremtették a nemzeti egys^ get, hanem abban is, hogy ennek a nemzeti egységnek külsőleg is, láthatólag is formát adtak éppen a tömeges névfinnesítés útján. Nálunk a háború után két kiváló tudós foglalkozott alaposan a névmagyarosítás kérdésével, az egyik a képviselőház főkönyvtárosa, Trócsányi György, a kiváló szociológus, a másik Kovács Alajos statisztikus, a Statisztikai Hivatal volt elnöke. Mindketten több alkalommal fordultak meg külföldön, képviselték saját szakmájukban Magyarországot és ez is bizonyíték arra, hogy európai szempontból is helyesen tudták megítélni ezt a nagyon fontos kérdést. Reájuk hivatkozom a következőkbem Az eddig előadottak is megfelelnek az ő felfogásuknak. Trócsányi György a »Társadalomtudomány« című folyóiratban ezt írja (olvassa): »A mongolok a betegeknek más nevet adnak, hogy kijátsszák és eltérítsék a betegről a rontó szellemet«. (Mozgás baloldalon.) Mi kultúrnép vagyunk, nem vagyunk mongolok és vagyunk olyan kultúrnép, mint az angolok is és komoly megfontolás után cselekszünk, de azt mondom, hogy a célunk ugyanaz, mint ott: ugyanis minden rontó szellemet a névmagyarosítás útján a nemzeti egység útjából el akarunk távolítani. (Helyeslés és taps. — Grube'r Lajos: De a Kohnok ne legyenek Kárpátiak! — Meskó Zoltán: így nem lehet beszélni a névmagyarosítás ellen! — Gruber Lajos: Nem az ellen, a Kohnok ellen! Én csak a Kohnokról beszélek! — Meskó Zoltán: Nem a Kohnokról van szó!) Elnök: Csendet kérek, ne zavarják a szónokot a képviselő urak. Mester Miklós: Mindenkit mély tisztelettel arra kérek, ne ürügyeket keressünk, hogy kibújjunk a névmagyarosítás kötelezettsége alól, (Ügy van! Ugy van!) hanem férfiasan, a köteles becsületes magyar nyiltsággal nézzünk szembe ezzel a kérdéssel. (Helyeslés.) Ugyancsak Trócsányi György írja ezt (olvassa): »Az aszoeiális ember, mint mindenről, ami a társadalom müve, úgy a névről is, azt hiszi, hogy az egyéni érdeme és korlátlan tulajdona. Míg a társadalmi ethosszal rendelkező, az, aki ösztönösen érzi és élményszerűen értékeli a társadalom alkotó erőinek fontosságát, nevében is érezni fogja azokat, s adott helyzetben méltányolni tudja például a névváltoztatást igénylő helyzeteket«. Majd tovább ezt írja (olvassa): »A rózsa nem élvezi nevének illatát, az ember a »scire amare est« bizonyságául könnyen szerelmes lesz saját nevébe. Ezt a névhez kapcsolódó értékelményt megingatni nem lehet, de fel kell fedni igazi értelmét, ha egy magasabb érték, a nemzeti lét, amelyben az egyéni különlét is gyökeredzik, annak kizárólagosságába ütközik«. »Szükségtelen tagolni és elemezni, — írja tovább — hogy mennyi emlék és érték fűződik a legszerényebb családi névhez is. Azonban ez az idegen név nemcsak a családi köteléket jelzi, ha nem annak idegennek hangzása, egy olyan eredetre mutat, ami adott politikai helyzetünkben félreértéseket okoz ma is már és igényeket támaszthat a jövőben. S ha a régi névnek letevése áldozat is, az állani mindig polgárainak vér- és vagyonáldozatából élt s az egyéni érzékenységnek, ha magasabb szem87