Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

04 Az országgyűlés képviselőházának 51, ülése 1939 november 15-én, szerdán. tói!) Kaptak három hold földet, amelyből abszolúte nem tudtak megélni, amivel ki voltak «zolgáltatva a vagyonosabb parasztság uzsorájának, hogy forgótőke nélkül meg tudják a földet művelni és amely — mondjuk — állapot mellett kénytelenek voltak éppen úgy mezőgazdasági munkásként napszámba menni, (Ügy nànl Vgy van!) mert különben nem tudták volna a betevő falatjukat megkeresni. Ebből azt akarom kihozni, hogy az a munka, amelyet végeztünk az 1920-as földreformmal ezen a téren, nem volt szociálpolitikai munka (Úgy van! Úgy van!) és ha megint ilyen földreformot fogunk csinálni, az megint nem fog a kívánt eredményre vezetni. (Zaj a baloldalovi. — Egy hang a baloldalon: Tessék rendes földreformot csinálni! —- Halljuk! Halljuk!) Azt akarom tehát kihozni, hogy nem. szabad többet adni annak az embernek, mint amennyivel ő pillanatnyilag szociálisan emelhető. Ez a juttatás lehet egypár liba, lehet eg*y kecske, lehet egy malaeos koca, lehet egy tehén, lehet egy ház, lehet egy kert, lehet egy szövőszék, lehet háziiparra való kitanítás és ezer más mindenféle lehet, de olyan legyen, amivel tényleg emelem annak äz embernek szociális nívóját (Helyeslés.) és ne legyen több, mint amennyit az az ember megbír. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon (>s a középen.) Ezzel a programmal szoros kapcsolatban van azonban és a legnagyobb súlyt kell helyeznünk arra, hogy népünknek kulturális nevelése terén sokkal több történjék, mint amennyi eddig történt. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Sajnos, nagyon múlik az idő. (Halljuk! Halljuk! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. vitéz Keresztes-Fischer Fereue belügyminiszter: T. Képviselőház! Mondom, azok a kísérletek, amelyeket ezen a téren tettení, biztatók, és én feljogosítottnak érzem magamat arra. hogy ezen a nyomon elinduljak. Felmerül azonban- itt egy nagy kéa'dés, a. fedezet kérdése. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az államnak legnagyobb jóakarata mellett is tisztán az államháztartás mindenkori helyzetétől függővé tenni és arra alapítani egy OT'ganikUiS szociálpolitikai munkát nem lehet, mert az állam ma többet, holnap esetleg lényegesen kevesebbet tud ezekre a célokra fordítani. Most, amikor minden erőnk megfeszítésével hadseregünk fejlesztését kell szolgálnunk, bizony az államháztartás nem képes annyi pénzt juttatni ezekre a célokra, mint amennyit ezek megérdemelnének, és mint amiennyire éppen honvédelmi szemnontból is olyan nagy s^ükséi? van. (Eitner Ákos: Húsz évig ráértek volna H Ezéid egy olyan megoldáshoz akarok folyamodni, hogy azokat a nénzügyi forrásokat, amelyek ennek a szociálpolitikának a megvalósításához szükségesek, api >államháztartástól teljesen függetlenné teszem, és ezért egy alapnak a létesítésére gondolok, amelynek a jövedelmei egyedül és kizárólag ilyen szociálpolitikai munkának a céljaira használbatók f«!.. Ebben az irányban is bátor leszek remélhetőleg már a legközelebbi jövőben esry törvényjavaslattal állni a t. Képviselőház elé. Nagyban-egészben ez volt az a szociálpolitikiai elgondolás, amelyet ismertetni akartam. Még csak egyre térek ki, tudniillik arra, hogy mennyire elengedhetetlenül szükséges a társadalmi munkaközösség létesítése ennek^ a szociálpolitikai nrogrammnak a megvalósítása során. (Halljuk! jobbfelől.) Ez kiépítendő dolog, es gondom lesz rá, hogy ha a kellő pénzügyi megalapozást meg tudtam teremteni, akkor az a — mondjuk — szociális szervezet is rögtön kiépíttessék

s amely ennek a munkának megvalósításához szükségles, és hogy a társadalom is megfelelően bekapcsoltassák Csak meg arra akarok rátérni, hogy a felszólaló képviselő "urak közül többen említették a mi túltengő egyesületi életünket és azt, hogv ezek a túltengő, nagy számban létező egyesületek tulajdonképpen mennyire kevés közfeladatot oldanak meg. Ez tényleg így van. A mi egyesületeinknek igen jelentékeny része, különösen a kisebb helyi egyesületek csak azért vannak, mert van ott egy ember, aki elnök akar lenni. (Derültség.) Ez a férfiszek toron és a női szektoron egyformán így van, e tekintetben azután nincs különbség. {Derültség.) Messze vezetne most ezt a kérdést részletesen taglalni, csak azt akarom mondani, hogy ezeket az egyesületeket a szociálpolitikai munkába - bele fogom kényszeríteni, Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) már tudniillik mindazokat az egyesületeket, amelyek bármiféle vonatkozásban szociálpolitikai feladatot végeznek. Bele fogom őket kényszeríteni olyan módon, hogy semmiféle támogatást semmiféle címen nem kaphatnak akkor, ha kötelezőleg és ellenőrzés mellett a munkába be nem állnak. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Azt hiszem, ezzel elejét veszem a túltengésnek az egyesületek terén. (Helyeslés.) T. Képviselőház! Nem megyek tovább szociálpolitikai fejtegetéseimben. Még csak egyet akarok ezzel kapcsolatban mondani, (Halljuk! Halljuk!) azt, hogy a közegészségügyi munka, amelyet többen olyan nagy elismeréssel honoráltak, tulajdonképpen szintén egy része annak; a szociálpolitikai munkának, amelyet végeznünk kell, és ennek a közegészségügyi munkának teljesen egybe kell forrnia, különösen az alsóbb pontokon, a szociálpolitikai munkával is. (Helyeslés jobbfelől.) Messze vezetne most az arra a szervezetre vonatkozó elgondolásról beszélni, amely ezt a szociálpolitikai munkát hivatva lesz teljesíteni, egy azonban kétségtelen, az, hogy ennek a szervezetnek egyszerűnek, olcsónak kell lennie, és itt nem arra kell néznünk, hogy megint egy nagy adminisztráció keletkezzék, hanem arra, hogy egy bürokráciamentes, gyors és — mondjuk

1 — inkább az emberszeretet által, mintsem bürokratikus szempontok által vezetett szervezet létesíttessék. (Helyeslés.) T. Képviselőház! Legyen szabad most, amennyiben eddig nem érintettem volna az illető kérdéseket, a felszólalásokkal foglalkoznom. (Halljuk! Halljuk!) Vásáry képviselő úr azt a kifogást tette a költségvetés ellen, hogy ez az 1931-es költségvetéssel összehasonlítva, a visszacsatolt területek magasabb igényeinek ellenére is, visszaesést mutat. En nem kontrolláltam a számot, de koncedálom, hogy ez így van. Ennek a magyarázata azonban az, hogy az 1931-es költségvetés még a »dulci jubilo« idők költségvetéséhez tartozott, akkor jött azután a nagy leépítés, iákkor jött a nagy lefaragás, egészen természetes tehát, hogy a mai költségvetéseket az 1931. évi és az 1931 előtti költségvetésekkél összehasonlítani nem lehet. Szükségesnek tartom, hogy egypár szóval