Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

Az országgyűlés képviselőházának 51. válaszoljak Matolesy Tamás képviselő úr felszólalására, aki az orvoskérdést tartotta szükségesnek itt meglehetősen szélesen feszegetni, és akinek én a bizottságban már voltaim bátor válaszomat megadni, úgyhogy nagyon csodálom, hogy ezt a, kérdést itt újra előhozta, mert azok az adatok, amelyeket a t, képviselő úr itt az orvostársadaloimi szerinte olyan nyomorúságos helyzetének feltárása végett felhozott, nagyrészhen nem egészen fedik a valóságot. (Egy hang a jobboldalon: Igaz!) Beszélt például az úgynevezett Oti.gyakornokokról. Az Oti.-nál tényleg vannak ilyen kezdő orvosgyakornokok, nem 120, hanem 150—200 pengő járandósággal, nem napi 6 érán át. hanem napi 4—4.5 órán át foglalkoztatva. Azt hiszem, íha végignézünk a többi kvalifikált társadalmi osztályoknál meglevő kezdő fizetéseken, ebben a tekintetben panaszt az orvosok szempontjából emelni nem lehet. A képviselő úr újra felhozta, hogy az Oti.-orvosok helyzete tarthatatlan, kétségtheeijtő. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) En ebben a tekintetben osak egyet jelentek be a t. Háznak. Az 1938. év folyamán ezek az Oti.-orvosok 12 hónapi fizetésük helyett 17 és félhónapi fizetést kaptak, mert az orvosi tömeg megnövekedése következtében a pluszt rögtön szétosztottam közöttük. Azt hiszem, ezzel dokumentálom, hogy mindent megtettem, amit az orvostársadalom érdekében megtehettem. Egészen csodálatos, hogy az orvosi társadalom volt az, amely sürgette a társadalombiztosítási intézmények kiépítését és azt,, hogy az orvosok fix állásokat kapjanak. Most megvan, elérték. Most látják, hogy anyagi helyzetük messze alatta áll annak a (boldog idők béli anyagi helyzetnek, amikor olyan kevés orvos volt, hogy minden orvos házai, szőlőt és földet tudott magának szerezni. Sajnos, én azokba a iboldog időkbe a mai orvostársadalmat viszszavezetni és azt a boldog időt nekik visszavarázsolni nem tudom. En hajlandó vagyok a szabad jorvosválasztás problémájáról beszélni (Szőllősi Jenő: Ez volna a helyes a közönség érdekében!) a társadalombiztosításnál is. Égessen kétségtelen, hogy a közönségnek ez 'bizonyos mértékben érdekében áll, de hogy érdekében ' ál tana-e az orvostársadalomnak, az megint joaás és nagyon meggondolandó kérdés. (Szőllősi Jenő: Másodrendű kérdés!) Nagyon szeretném tehát, ha az orvostársadalom ezekkel a kérdésekkel sine ira et studio foglalkoznék, és nem helyeződnék annyira előtérbe az anyagi szempontok az etikai szempontok mellett, mert hiába, az orvosi hivatás mégiscsak elsősorban etikai hivatás. (Ügy van! a jobboldalon.) Holota képviselő úr hosszasan fejtegette • azokat a kívánalmakat, amelyek a visszacsatolt területek helyzetének javítása végett felhozhatók. Teljesen igaza van abban, hogy az unifikációt minden vonatkozásban a legsürgősebben végre kell hajtani, és nekem is ez a törekvésem. Igaza van abban is. hogy az unifikáció nincs még meg a választójog- tekintetében és a társadalombiztosítás kérdéseiben. A választójog tekintetében itt fekszik .javaslatom a t. Ház előtt. Mihelyt törvényerőre emelkedik, azonnal megteszem az intézkedéseket a névjegyzékek összeállítása iránt, és nem radtam fog múlni, ha nem lehet — a viszonyokhoz szabott legrövidebb időn belül — megejteni a választásokat. Természetesen a választások következménye a törvényhatóság életének norlése 1939 november 15-én, szerdán. 55 malizálódása és közjogi tekintetben való egyesítés lesz végig az egész vonalon. Ami a társadalombiztosítási unifikálást illeti, ez rendkívül komplex probléma. Nagyon sokat foglalkoztam vele, a vonatkozó rendeletek már készein vannak, és remélem, hogy hamarosan kibocsáttatnak. Természetesen arra törekedtem, hogy a megszolgált járadékok tekintetében ne keletkezzék nagy törés. Nagyon szeretném, ha nem hallanám többé sem itt ^ csonkaország területén, sem ott a visszacsatolt területen azokat a hangokat, amelyek nagyon alkalmasak arra, hogy az unifikációnak különösen a lelkiek terén való végrehajtását akadályozzák. Way van! a jobboldalon.} Nem szeretnék jogosulatlan kritikákat hallani sem innen azok felé. de onnan sem ezek felé. (Helyeslés.) Nem tartom meg^ engedhetőnek, hogy azokat az embereket, akiket én odaküldte m azért, hogy ott a magyar igazgatást bevezessék, megvetéssel mnyácsoknak« nevezzék és mint idegeneket kezeljék. De azt se tűrhetem, hogy az innen szolgálatra odaküldött tisztviselők felülről kezeljék az ottani lakosságot. Én elvárom mindenkitől, hogy egyforma magyar emberként kezeljék őket. (Ügy van! Úgy van! Taps.) Ha ennek a két visszáságnak elharapódzását fogom látni, akkor kénytelen leszek más eszközökhöz nyúlni és kényszerülve leszek kormányzati eszközökkel odahatni, hogy a közigazgatás megfelelő színvonalát biztosítsam. (Helyeslés.) Peyer Károly képviselő úr foglalkozott a vízellátás kérdésével! és keveselte azt az öszszeget, amely a költségvetésben erre a célra foglaltatik. Elismerem, hogy ez az összeg csakugyan kevés, kevesebb, mint amennyi az eddigi költségvetésben volt, de közllöm, hogy a beruházási programmban hatmillió pengő van előirányozva vízellátásra és ebből az összegből az idei költségvetési évre majdnem hárommillió pengő jut, úgyhogy ezzel lényegesen előbbre tudom juttani ezt a kérdést. Sajnos, az egészet nem tudom megoldani, mert az országnak teljes vízellátása, az újonnan visszacsatolt területeket nem is számítva, 12 millió pengőt igényelne. Hatmillió pengővel a feladatoknak csak körülbelül felét tudom megoldani. Ugyancsak Peyer képviselő úr foglalkozott azokkal a nehézségekkel, amelyek az állampolgárság igazolása körül felmerülnek. Elismerem, hogy itt rengeteg nehézség van, elismerem, hogy a belügyminisztériumnak az az osztálya, amely ezekkel a kérdésekkel foglalkozik, nem győzi a munkát, bárhogy erősítem is és bármennyire szaporítom is létszámát. De méltóztassanak belátni, hogy először a zsidótörvény végrehajtása, másodszor a viszszacsatolt területek annyi problémát vetnek fel az állampolgársági kérdések körül, hogy ezzel olyan gyorsan megbirkózni nem lehet. Hiszem, hogy ez a lehetetlen és igazán nehezen tűrhető állapot egy-két hónapon belül lényegesen enyhülni fog. Súlyos szemrehányásokat tett Peyer képviselő úr abban a tekintetben, hogy az állam nem teljesíti a Társadalombiztosító Intézet öregségi alapjával szemben vállalt azt a kötelezettségét, hogy évi négymillió pengő, hozzájárulást adjon» Itt nem nemteljesítésről van szó, mert az állam sohasem tagadta meg ennek a kötelezettségének teljesítését, csak — miután átmenetileg anyagi ereje nem engedi ^— elhalasztotta ezeket a fizetéseket. (Helyeslés.) A társadalombiztosító szempontjából tehát \ez