Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-62

Az országgyűlés képviselőházának 62. ülése 1939 december 4-én, hétfőn. 635 akarnak vidéki viszonylatba átültetni, amelyek a vidéki városok, főleg* azonban a községek hosszú időn át kialakult építési jellegének nem felelnek meg.« Ezeknek alapjain — a továbbiakban nem olvasom fel — az alispán elrendeli, hogy minden olyan község'ben, ahol műszaki és szépészeti szempontból a hatóságok nem tudják felülbírálni a terveket, terjesszék fel az alispánhoz, hogy az ő szakközegeivel, tehát az államépítészeti hivatallal bíraltassa ezeket felül. Magából ebből a rendeletből látjuk, hogy mennyire indokolt az, amit én mondottam, a tervezés és a kivitelezés szétválasztásának kérdése, mert ebben az esetben máris javul a helyzet. De feltétlenül szükséges a járási műszaki szolgálat megszervezése azért is, mert akkor nem lesz szükség ilyen rendeletekre, mint amilyen az előbb említett rendelet. T. Ház! A mérnöki rendtartás módosítását az iparügyi miniszter ár a költségvetés tárgyalásánál bejelentette. Ez igen fontos^ kérdés és a mérnöki karnak nagy kérdése. A kamara tizenkét éve áll fenn, azóta a rendtartás hiányai erősen megmutatkoznak, úgyhogy tizenkét év tapasztalata alapján olyanná lehet a kamarát átszervezni, hogy mintaképül szolgálhat az öszszes kamaráknak. Kamarakényszert kellene bevezetni, ami azt jelentené, hogy a mérnöki címet kereseti tevékenység közben csak az használhatná, aki a mérnöki kamara tagja. Nem akarok itt erre a kérdésre hosszasabban kitérni, csak megjegyzem, hogy egyszersmind ugyanennek a rendtartásnak a keretében kellene megoldani a mérnöki munka fokozottabb védelmének kérdését is azzal, hogy például a rendtartásban elő kellene írni, hogy a hatóságok jogosulatlantól mérnöki müveletet tárgyalás alá ne vegyenek. Nem akarok tovább foglalkozni ezzel a kérdéssel, mert tudom, hogy az iparügyi miniszter úr ennek a kérdésnek alapos ismerője és tudom, hogy tökéletesen, jól fogja megoldani. Szólnom kell a mérnöki nyugdíjintézet létesítéséről. A társadalom szervezésének egyik legfontosabb tényezője a rokkantakról, özvegyekről és árvákról való gondoskodás. A keresetképtelenek, magukat eltartani nem tudó emberek eltartására az állam különböző közületei, azután a magánvállalatok által létesített biztosító intézetek s azoknak biztosítási járulékai szolgálnak. A legtöbb foglalkozási kör számára meg van alkotva a biztosító intézet, de a mérnökök számára még nincs meg; egyedül az életbiztosítás lehetősége áll fenn az öregsági ellátásnál. Itt szintén nem akarok hosszasan foglalkozni ezzel a kérdéssel, mert erre vonatkozóan részletes előterjesztés a minisztérium előtt fekszik, amelyet kiváló szakértők bevonásával készítettek el. Ennek az intézménynek a felállítását kérem minél előbb keresztülvinni, mert t minden év, amellyel a megvalósítás késik, a mérnököknek egy-egy korosztályát rekeszti ki a nyugellátásból, mivel korhatárhoz van kötve a szolgáltatásokban való részesedés. T. Ház! Ezek után foglalkozni akarok az egyetemi ifjúság tandíjkérdésével. A jelenlegi magas tandíjak gazdasági cenzust állítanak fel, amely nagymértékben befolyásolja az egyetemre jutó érettségizettek összetételét és jelentékeny elhajlást idéz elő attól az optimumtól, amelyet a numerus clausus bevezetésével módunkban volna valamiképpen szabályozni. Különösen megmutatta a nehézségeket a Felvidék visszakerülése után a magyar egyetemekre beiratkozott felvidéki hallgatók esete. Ök a csehszlovákiai egyetemeken jelentékenyen alacsonyabb díjakat fizettek, mint amilyeneket nálunk kell fizetni és ezért az ő érdekükben küKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ III. lönös rendszabályokat kellett hozni, hogy a mi egyetemeinken ugyanúgy végezhessék tanulmányaikat, mint azelőtt. Mivel a tandíjak állami költségvetésünkbe be vannak állítva s ezért általános leszállítás nehezen lehetséges, a vagyoni állapot szerint fizetendő progresszív tandíj pedig nehezen valósítható meg\ azt kell mondanom, hogy a tandíjmentességi elv mellett kell maradnunk. Ezt a tandíjmentességi elvet azonban, amely kétségtelenül helyes, más elvekre, más alapokra kell felépíteni. A tandíjmentesség ugyanis a tehetségesebb, szorgalmasabb és kitartóbb hallgatónak könnyíti meg főiskolai tanulmányainak elvégzését, fokozottabb munkára ösztönöz és a munka kézzelfogható elismerését szolgáltatja. Sajnos, tandíjmentességi szabályzataink mindenütt úgy vannak megállapítva, hogy a tandíjmentességet nem jognak, hanem kedvezménynek,^ jótéteménynek mondják. Bár annak feltételezésére semmi okunk sincs, hogy a tandíjkedvezményeket adó bizottságok nem járnának el teljesen korrektül munkájukban, azonban a hallgató ambícióiát, öntudatát és felelősségérzését úgy önmagával, mint hozzátartozóival szemben nagyban fokozná az, ha jog szerint illetné meg őt bizonyos tanulmányi és .gazdasági körülmények között egy bizonyos mértékű tandíj ke dvezmény. A jelenlegi tandíjkedvezményi rendszernek másik óriási nagy hibája az, hogy vagyontalansági bizonyítványhoz köti a legkisebbmérvű tandíjkedvezmény megadását is. Ezt a vagyontalansági bizonyítványt, mint tudjuk, abban az esetben, ha valakinek a legkisebb ingatlana van, már nem adják ki, holott a rászorultság mértéke sok esetben a legteljesebben fennáll, tehát âz új tandíjmentességi rendszerben éppen ezért a tanulmányi előmenetelből, továbbá a vagyoni helyzetből és az ellátatlan családtagok számából kiadódó megfelelő pontozási rendszer szerint lehetne megállapítani a tandíjmentesség mértékét, tehát bizonyos tanulmányi előmeneteltől és vagyoni állapottól függően lenne megszabva az, hogy ki kaphat tandíjkedvezményt. Nem akarom részletesen ismertetni azt, hogy a szorzószámok, stb. mik volnának, mert ez a kultuszminiszter úrra tartozik, akinek személyesen fogok errevonatkozóan jelentést tenni; ismétlem, hogy az előmenetelből, a vagyoni helyzetből, az ellátatlan családtagok számából, illetőleg az ezeknek a részére visszatartott vagyon után megállapított vagyoni helyzetből, mint faktorból, szorzatszerűen vagy valami más művelettel lehetne megállapítani, hogy ki milyenmérvű tandíjkedvezményben részesülhet,' milyenhez van joga. Természetesen vannak bizonyos esetek, súlyos betegség vagy elemi csapás, amikor ezeken a faktorokon kívül úgy, mint most, a bizottságoknak feladata volna, hogy mérlegelve, az eddig elért eredmények alapján tovább is juttassanak valakinek jtandíjmentességi kedvezményt, ha ő az említett okok folytán azt az eredményt nem is tudta produkálni, amely egyébként a tandíimentesj séghez megkívánható. Az ily módon kiadandó pontszám mellett természetesen a tandíjmenj tesség minden körülmények között megadandó volna. Az egyetemi tandíjaknak van még egy csomó mellékes díja is, mint a beiratási díj stb. Ezek is mind a tandíjhoz volnának sorozandók, laboratóriumi díjak kivételével. Ezekből ugyanolyan kedvezményeket kell nyíljam