Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-62

636 Az országgyűlés kéjwiselőházának 62 tani, mint amilyen a tandíjkedvezmény mér­téke. Az egyetemi hallgatók a tandíjkedvez­ményen kívül a segélyegyleteken és a diák­jóléti irodákon keresztül több mindenféle se­gélyben is részesülnek. Ezeknek az elbírálá­tásába az egyetemi hallgatók, tehát bajtár­saik is befolynak és a legtöbb esetben itt szo­kott előfordulni az, hogy nemcsak az abszolút rátermettség mértékét nézik, hanem sok eset­ben a bajtársi és baráti gondolatot is bele­viszik, és úgy adják meg azokat a bizonyos kedvezményeket. Ezért volna szükség jlna, hogy a pontozási rendszer alapján adják ki itt is a kedvezményeket, hogy mindenki az őt jog szerint megillető mértékben részesülhes­sen kedvezményekben. Akkor nem állana elő az az eset, ami mostanában sokszor előállt, hogy aki ismerős, hogyan és miként lehet se­gélyeket kapni, különösen az elsőéveseknél, \YL három-négy szerannyi segélyt tud magának biztosítani, mint az, aki a viszonyokkal nem ismerős, és így fordulhat elő sok esetben az, hogy olyanok is részesülnek segélyben, akik arra nem érdemesek és rátermettségüknél fogva egyébként nem kaphatnák meg. T. Ház! Az egyetemi hallgatók jóléti ügyé­vel kapcsolatban még egy másik kérdésről kell beszéln diákházak kérdéséről. A kultusz­miniszter úr bejelentette, hogy Budapesten meg fogja valósítani a diákházat. Ez azonban csak egy kis része annak a munkának, ame­lyet a miniszter úrtól ezen a téren kérünk. Főleg az északi államokban, ahol a bajtár­siasság fejlettebb is, mint nálunk, majdnem mindenegyes diákegyesületnek megvan az ön­álló diákháza, otthona, amely nem csak klub­ház, tehát nemcsak szórakozás céljára szol­gál, hanem arra is, hogy a szegényebbek, a rá szorultabbak ott lakást nyerjenek. Mi ter­mészetesen ettől a helyzettől nagyon távol ál­lunk, pedig nagyon fontos és sürgős feladat ienne nemcsak Budapesten, hanem minden egyetemi városunkban a diákházak felépítése. otthonok létesítése. Ez nagyban elősegítené a diákforgalmat is. Ezek a házak nyáron is rendelkezésre állnának, nem ütköznék tehát különösebb nehézségbe az intenzívebb nyári diákforgalom kifejlődése, mert a lakásuk és kedvezményes ellátásuk biztosítva lenne a diákházak révén és így hallgatóink megismer­hetnék az egész országot. Ezt egyébként vas­úti kedvezmények nyújtásával is elő kellene segíteni olymódon, hogy minden egyetemi hallgatónak tanulmányai idején az ország különböző részeire szóló körutazási jegyet kel­lene adni minden nyáron, amelyekkel négy év alatt bejárnák az országot. Minden évben az ország más részét ismernék meg és ezáltal tel­jesen megismernék hazánkat és az oklevelet megszerezve sokkal tökéletesebb és jobb mun­kát tudnának a köznek végezni, mint most, amikor csak a saját szűkebb pátriájukat is­merik. T. Ház! Még a főiskolai hallgatók munka­szolgálatával óhajtok foglalkozni. A munka­szolgálat kérdését a honvédelmi törvény ugyan megoldotta már, de ez a megoldás az értelmi­ségre vonatkozóan nem egészen kielégítő. Nem kielégítő mégpedig azért, mert nem intézkedik az értelmiségnek, ennek a jövendő nemzetne­velő rétegnek kötelező munkaszolgálatáról. Pe­dig, hogy ez mennyire fontos, azt felesleges hangsúlyoznom. A munkaszolgálat egységes szellemi nevelést ad az ifjúságnak, maradandó hatású nemzetpolitikai irányt szab meg, a munka megbecsülését vonja maga után, azon- \ . ülése 1939 december h-én, hétfőn. kívül a vidéki és a városi réteg lelki kapcso­latait is megerősíti. Különösen szükséges en­nek a kötelező értelmiségi munkaszolgálatnak bevezetése most, amikor felvidéki testvéreink visszatértek hozzánk, hogy ők az anyaország­beliekkel közös munkatáborban egységes szel­leművé, egységes nenizetj irányítva nevelődje­nek. A honvédelmi törvényben meghatározott munkaszolgálat azért nem elégíti ki teljesen ezeket az elveket, mert a nemzetvédelem, külö­nősen pedig a nemzeti munkavédelem szem­pontjából jelent csak erőtöbbletet, de a nemzeti nevelés céljai nem bontakozhatnak ki a maguk teljességében. Azonkívül csak a férfilakosság egy kis töredékére vonakozik ez a honvédelmi munkaszolgálat. Az értelmiségi munkaszolgá­lat fejlesztése és minden érettségizett fiatalem­berre való kiterjesztése szükséges, mert egy­részt előkészíti az általános kötelező munka­szolgálat kiépítését, másrészt az értelmiségi elem nemzetnevelését részben megoldja. A fenti okokra való tekintettel tisztelettel kérem a magas kormányt, hogy az érettségizettekre nézve kötelezően rendelje el a munkaszolgála­tot, mégpedig olyanformán, hogy minden érett­ségizett fiú legalább hatheti kötelező munka­szolgálaton vegyen részt; akik egyetemre ke­rülnek, még az egyetemi tanulmányaik meg­kezdése előtti nyár folyamán, a többieknek pedig rendelkezésükre áll az év többi része, te­hát az ősz és a tavasz, amikor elvégezhetik ezt a munkaszolgálatot. Hogy ez milyen egységes szellemet alakítana ki, arról nem is kell be­szélni. Akik a munkaszolgálatban résztvettek, azokon látszik, ^milyen tökéletes, egységes szel­lemmel, a bajtársi érzésben mennyire megerő­södve kerülnek haza. A kormány iránti bizalmamnál fogva a fel­hatalmazási törvényjavaslatot elfogadom, ille­tőleg a felhatalmazást megadom. {Elénk ellen­zés és taps a jobboldalon és a középen. — A szó­nokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Palló Imre. Elnök: Palló Imre képviselő urat illeti a szó. Palló Imre: T. Házi Azt hiszem, valameny­nyien pártkülönbség nélkül helyeselhetjük előttem felszólalt igen t. Tömböly képviselő­társam szavait. Ö a magyar mérnöki karnak elismerést és nagyobb munkaterületet kíván biztosítani. Annak a mérnöki karnak, amely világviszonylatban is az egyik első helyen áll és amelynek kialakulásában fontos szerepet játszott mindig a műegyetemi tanári testület, amely magas képzettségével igenis mindig se­gítségére volt a magyar mérnöki karnak mi­nőségi előretörésében. Igenis csak helyeselhet­jük, ha a magyar mérnöki kar ebben az új országépítésben megkapja a maga területét és — bár miniden elismerésem az ügyvédeké — azt szeretnők, Ihogy az ország új gazdasági át­építésében igenis minden téren a magyar mér­nöki kar vegye át a vezetőszeirepet. Egyetértünk a tandíjkedvezmény kérdésé­ben is. Egyetértünk a diákházak felépítésének tervével és itt én arra kérem az igen t. kul­tuszkormányt, hogy amikor a diákházakkal otthont ad a magyar diákságnak, adjon ottlhont az Egyetemi Énekkaroknak is, annak a férfi­kórusnak, amely a magyar dalt, annak mo­dern, Kodály—Bartók szellemében igazi ma­gyar kialakulását, hosszú évtizedek munkájá­val világszerte híressé és elismertté tette.

Next

/
Thumbnails
Contents