Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-62

634 Az országgyűlés képviselőházának 62. ülése 1939 december 4-én, hétfőn. ban fejlődnek, mint amilyen mértékben fejlődik — mondjuk — a motorizálás, tehát a forgalom és egy-egy építkezésnek körülbelül 50— 100 év között van az élettartama, ezért kell ilyen nagy előrelátással készítenünk ezeket a terveket. A motorizálás nálunk egészen kis mértékben haladt előre. Ez év júniusában nálunk, egyes nyugati államokhoz viszonyítva, még csak egyhuszadrószhyi volt az egy személyre eső motorizálás, azonban, eltekintve most a mai háborús állapotoktól, az automobilizmus, a motorizálás mind erősebb fejlődésnek indul. Mindenütt arra törekednek, hogy lehetőleg olcsó előállítású, olcsó üzemíí kocsikat készítsenek és előreláthatólag nálunk is bekövetkezik az, hogy az országutaknak a jelenlegi forgalom tízszeresét, sőt húszszorosát kell rövid idő alatt felvenniök. Éppen ezért kell ilyen előrelátóan készíteni ezeket a programmokat. Ez az előrelátás nem. kerül jóformán semmi pénzbe sem, mert hiszen csak a terveket és a szabályokat kell elkészíteni és gondoskodni kell arról, hogy a terveknek megfelelő helyeket egyelőre szabadon .hagyják. Külföldi példákon látjuk, ahol enrol előre nem gondoskodtak, vagy nem számítottak a forgalom ilyen nagy szükségleteire* milliós, sőt milliárdos munkákat kell végezni, városrészeket kell lebontani azért, hogy a forgalmi követelményeknek »megfelelő úthálózatot tudjanak kialakítani. Természetesen a szabályozási tervek hiányában előfordulhat, hogy sokszor oda építkeznek, alhol majd éppen az utat kellene vezetni és nálunk is előfordulhat az az eset, amint már egyes kisebb községekben elő is fordult, hogy vagy helytelenül, rosszul kell kitűzni a nyomvonalat, vagy pedig költséges módon épületeket, településeket kell megszüntetni azért, hogy helyesen vezethessük ott az útvonalat. Ezeknek a terveknek az elkészítésénél természetesen a magánmérnöki kart is igénybe kell venni, mert ennek intézményes igénybevétele nélkül magával az állami adminisztrációval ezek a feladatok nem oldhatók meg-, pedig ezek sürgősen megoldandók, mert az élet parancsa szerint a községek és a városok továbbfejlődnek, gyarapodnak, települnek, épülnek^ és e folyamat figyelmenkívül hagyása a közérdek súlyos sérelmére, nemzeti vagyonunk veszélyére és a magánérdekek rovására történik. A városrendezési törvény érteimében rendeleti szabályozást vár a telekfelosztás, telekrendezés és a telekátalakítás kérdése is. íQzek is olyan fontos feladatok, amelyeket minél előbb szabályozni kell. Ugyancsak ennek a törvénynek keretében vár megoldásra az 1908-ban kiadott tervpályázati szabályzat módosítása is. Ezt a szabályzatot annakidején nem törvényes felhatalmazás alapján adták ki és ebből a mérnökségnek számtalan esetben súlyos kára van, mert nem akarják irányadónak, mértékadónak elfogadni. Ugyanennek a törvénynek keretein belül a tervezés és a kivitelezés szétválasztását is feltétlenül meg kell oldanunk, mert városaink, fürdőhelyeink kialakításának ez a sarkpontja és ez ilyenformán normális körülmények között elsőrendű idegenforgalmi érdek is. A járási mérnöki szolgálat megszervezése is mind sürgősebbe válik ezeknek a városrendezési elveknek a végrehajtása során. Ennek a járási mérnöki intézménynek a fokozatos megszervezését már többen sürgették, így a Székesfővárosi Közmunkák Tanácsa, Pest-Pilis-SoltKisknn vármegye kisgyüléséből az alispán, de= sürgeti a vidék is, amely egyre jobban, mindigr fokozottabban érzi a járási műszaki szolgálat hiányát. A megszerzevés szükségszerűségét nem kell újból indokolni, mert ez a törvényjavaslat tárgyalásakor, továbbá a miniszteri indokolásban is igen szépen ki volt fejtve, ezt ismerjük mindnyájan, egy körülményre azonban mégis szükségesnek tartom a figyelmet felhívni. A törvény olyan felhatalmazást is tartalmaz, amelynek alapján a járási mérnöki szolgálat hites mérnökökkel oldható meg. A Mérnöki Kamara megtette erre vonatkozó előterjesztését. Én csak csatlakozhatom az előterjesztéshez és kérem annak minél előbbi megvalósítását, mert ha ez jól valósul meg, ha a jogosítványokat rátermett, arra érdemes, és felkészült mérnökök kapják, akkor ebből a közre óriási eLőnyök származhatnak. A hites mérnök szervezeti megkötöttségtől mentesen egyénileg látja el hivatalát, ezért működése olcsó, közvetlen és a közönség szemében feltétlenül megbecsülést von maga után. Mncs. alkalmazotti jogviszonyban, hanem jogosítvány alapján végzi teendőit. Ha alkalmazotti jogviszonyba kerülne, abban az esetben a mi állami státusunk szerint a legalsóbb fizetési osztályba kerülhetne^ gyakorlattal és tapasztalattal rendelkező mérnök tehát nem menne oda. Arra pedig semmi szükségünk nincs, hogy a járási mérnöki szolgálatot gyakorlatlan, tapasztalatlan emberekre bízzuk. Ha ezzel nem is ártanánk, de mindenesetre nem sokat használnánk. Az ilyen hites mérnök javadalmazását a munka elvégzése szerint bizonyos munkák után kapná, de mivel a közületeknek rengeteg apró-cseprő munkát végeznie, ennek elszámolása nehézségekbe ütköznék. Azért a községektől mindig a terület arányában, átalányösszegben kapná javadalmazását. Ez az átalányösszegben megállapított javadalmazás nem jelentené azt, hogy az illető ezzel alkalmazási viszonyba kerül, hanem igenis a községekre nézve előnnyel bírna, mert a számítás szerint a község területének arányában csak 5—20 pengőnyi összeg esnék a járási hites mérnök javadalmazásaiból egy községre. Ez az összeg lehetővé tenné, hogy például a községek képviselőtestületei egészen kis ügyeknél is gátlás iaélkül vennék igénybe a mérnöknek szolgálatait, míg ellenkező esetben, ha minden alkalommal külön elszámolás tárgya lenne a végzett munka, talán még fontos munkáknál is mellőznék igénybevételét. A hites mérnöki intézmény megszervezése feltétlenül szükséges, mert a vidéki közigazgatási hatóságok ezáltal szakértőhöz jutnak. Ennek hiányát lépten-nyomon látjuk és ugyanezt látta Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja is, amikor járási hites mérnök hiányában folyó évi szeptember 26-án rendeletet bocsátott ki, amelynek egyes részleteit felolvasom. (Olvassa): »Hivatalos utazásaim alkalmával megütközéssel tapasztaltam, hogy egyes, főleg újabban épült lakóházak és egyéb épületek külső megjelenés szempontjából a városi, illetőleg községi építkezés jellegétől kirívó módon elütnek és ezáltal a város, illetőleg község képét hátrányosan befolyásolják. Tapasztalásom szerint a fentieket az okozza, hogy az újabb építkezéseket kivitelező iparosok többnyire nem rendelkeznek kellő szépérzékkel ahhoz, hogy az építkezések kivitelezésénél a város, illetőleg község helyi építkezési jellegét is figyelembe vegyék. A fenti állapotot az hozza létre, hogy a tervezők, akik egyszersmind az épületet kivitelező iparosok is, olyan nagyvárosi, modern építészeti stílusokat