Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-62

Az országgyűlés képviselőházának 62. dőket, amelyeket a centraliszdkus kormányzás folytán a minisztérium felszívó! t magába és így a tisztviselők nem jutnak hozzá, hogy a városrendezési törvény végrehajtását szorgalmazzák. Ezen az áldatlan állapoton feltétlenül segíteni kell. A segítés kétféle lehet. Az egyik az, hogy a túlterhelt szervet mentesíteni kell minden egyéb munkájától és hozzáértő tisztviselőkkel ki kell egészíteni. Ez az egyik módja a segítésnek, a másik módja pedig az, hogy teljesen önálló, független szervet kell létesíteni a városrendezési törvény végrehajtására. Ez a szerv a közmunkatanács mintájára létesítendő, úgy-* nevezett országrendezési tanács lehetne, amelyet a szakkörök már régebben szorgalmaznak. Ez az utóbbi megoldás, tehát a tanács felállítása volna a legcélravezetőbb, mert a törvény tulajdonképpen nem jelöl ki egy olyan fórumot sem, amely hivatva volna azt végrehajtani, hanem az egyes minisztériumok hatáskörébe utalja a törvény végrehajtását, aminek következménye az, _ hogy mindegyik minisztérium a másiktól várja a kezdeményező lépést és így semmi sem történik a végrehajtás érdekében. Abban az esetben pedig, ha ez a tanács fel volna állítva, egy helyen történnék a végrehajtás minden részletének letárgyalása és ez a törvény végrehajtását rendkívül meggyorsítaná^. Egy ilyen szerv felállítása természetesen nem megy máról holnapra, hanem addig is. amíg ez megvalósulhat, vannak olyan feladatok, amelyeknek elvégzése, illetőleg előkészítése megtörténhetik, vagy ha az elvégzés nem is, de az elvégzéshez szükséges előkészületeket kellene megtenni. Addig, amíg ez a tanács felállítható, az iparügyi minisztérium a kereskedelemügyi minisztériummal karöltve állapítsa meg a községek és városok főforgalmi úthálózatát és készíttesse el azok részletes terveit. A modern gépjárműforgalomnak nem szabad egy város vagy község minden utcáját elárasztania, hanem csak néhány főútvonalra szabad kiterjednie. Például Budapestnek 2200 utcájából csak 130-nak van főforgalmi útvonal szempontjából jelentősége. Ugyanezt látnánk a vidéki városoknál, községeknél is, ahol -a legtöbb esetben egy-két ilyen főforgalmi út volna, amelyek természetesen lényegesen különböznek az egyéb útvonalaktól. Ezeknek kifogástalan nyomvonalát azonban haladéktalanul ki kell tűzni, meg kell állapítani és el kell készíteni ezeknek szabályozási terveit, azért, hogy a fejlődés során ezek sorozatosan kialakulhassanak és ne létesüljenek olyan parcellázások, olyan építkezések, amelyeket később áldozatul kellene odadobni a főforgalmi^ útvonalhálózat kijelölésénél. A főforgalmi úthálózat kijelölésén kívül az úgynevezett szalagfejlődés meggátlására is intézkedéseket kell tenni. Ez a világszerte ismert kérdés abban áll, hogy a főforgalmi úthálózat mellett lévő telkeket parcellázzák, beépítik. Ezzel az országutak mindkét oldalán hosszú lakó-utcák keletkeznek és a távolsági forgalom hivatott útvonalak teljesítőképességét erősen, sőt sok esethen teljesen megbénítják. Elvül kell kimondani azt, hogy az országutak két oldala a jelenlegi mértéken túl be nem építhető. Az, aki parcellázni vagy építeni akar, az építkezéshez szükséges útvonalakat a saját telkéből hasítsa ki és annak burkolatát a saját költségén végezze el, ne pediglen ezeknek a közpénzekből épített és a távolsági forgalomra épített utaknak a forgalmát akadályozza. Eyen rendeleteket külföldön már számos országban kiadtak, így Németországban, Angése 1939 december 4.-én, hétfőn. 633 líában, nem is szólva az Egyesült Államokról, ahol először ismerték fel ennek jelentőségét, Mindenütt adtak ki ilyen rendeleteket s nálunk ez igen sürgős volna, ilogy egy példát mondjak, a budapest—bécsi országút mentén fekvő Dorog községben ma sorozatosan építik az országút két oldalán a házakat és most már kilométerekre akadályozzák az út forgalmát. Hogy nemcsak a városokban, hanem kisebb községekben is szükséges a főforgalmi útvonalak kijelölése, erre példa a budapest— püspökladányi országútnak Szajol községen átvezető szakasza. Az országút egyenes vonalvezetésével a modern követelményeknek megfelel. Szajol községben azonban két olyan S-kanyarja van, amely tarthatatlan és a forgalmat erősen akadályozza. Természetesen a főforgalmi úthálózat kijelölésénél elvül kell leszögezni azt, hogy a főforgalmi utak, országutak lehetőleg a községeken kívül haladjanak és a községek csak bekötő utakkal kapcsolódjanak be ezekbe a főforgalmi utakba. Éppen ezért nagyon fontos, hogy az illetékes minisztériumok ezeknek a főforgalmi utaknak, énnek a főforgalmi úthálózatnak nyomvonalait már most kitűzzék, terveit minél előbb elkészítsék és törvényszabta jogukkal gondoskodjanak ezeknek a szabadontartásától. Vidéki városainknál többnyire főforgalmi úthálózat kijelölése szükséges, de ez aránylag igen csekély munkával jár, egyelőre semmi mást nem kell megállapítani, mint az illető község vagy város rendezési tervét kell elkészíteni és azután kell szabályzatilag biztosítani azt, hogy ez a rendezési terv az idők folyamán végre legyen hajtva. Minden év, amellyel halasztjuk ennek az aránylag csekély összeget igénylő munkának az elvégzését, nagy károkat okoz és mind nehezebbé és költségesebbé teszi országunk jó közlekedésének kialakítását. A főutak vonalának kijelölésén kívül el kell készíteni minden község és minden város szabályozási tervét is. Természetesen > addig, amíg az erre vonatkozó rendeletek kiadásra kerülnek, csak az előmunkálatokat lehet megtenni ezekhez, fel kell tehát hívni a városokat, a községeket, hogy a városmérések végrehajtásához és a rendezési tervek elkészítéséhez a szükséges előkészületeket tegyék meg Az egészségtelen telepítéseknek mindenütt elejét kell venni. Elsősorban ebből a szempontból, de niás közérdekű szempontból^ is minden községnek, minden városnak telepítési politikát kell életrehívnia. Ennek előfeltétele a város-,i illetve községfejlesztési pirogramm megállapítása. Ebben a tekintetben a városoknak és a községeknek az irár yelvekot minél előbb le kell szegezni ós meg kell állapítani. Fontos ez különösen most, amikor a földbirtokreformjavaslat, a kishaszonbérletckről cs^ házhelyekről szóló javaslat tárgyalása itt már befejeződött, rövidesen törvénnyé válik és remélhetőleg tavasszal a házhelyek már kiosztásra kerülnek. Különösen fontos, hogy mindezek a házlhelyek az illető község telepítési politikájának és községfejlesztési programmjának megfelelően kerüljenek kiosztásra. A szabályozási terveket nagy előrelátással kell elkészíteni. Legalább 50—100 évre kell mindent előre látni, hogy a forgalmi követelményeknek akkor is megfeleijen az, arait most létesítünk. Minthogy a városok sokkal lassab-