Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

52 Az országgyMés képviselőházának 51. ülése 1939 november 15-én, szerdán. ban ez a kérdés alapos megtárgyalás anyagát képezné és pedig eiiogulatianul. Annak a programúinak, melyet magam elé tűztem, a már emiitetteken kívül ki kell terjednie a gyámügyi igazgatásra is. El kell ismernünk, hogy gyámügyi igazgatásunk úgy, ahogyan az ma meg van szervezve, nem egészen kielégítő (Ügy van! Úgy van.'), ennélfogva elengedhetetlenül szükségesnek tartom először is az árvaszéknek államosítását végig az egész vonalon (Helyeslés.), szükségesnek tartom másrészt a gyámgondozásnak és a gyámigazgatásnak modern, szociális alapon való kiépítéséi (Helyeslés és taps.). Az errevonatkozó törvényjavaslatom szintén készen van. Természetes dologi hogy ezzel a reformmunkával kapcsolatban ezer detail-kérdés merül fel, amelyekről most messzevezetne részletesen beszélni és beszámolni. Én 1932-ben indítottam el a belügyminisztériumban az úgynevezett racionalizálás munkáját, amelynek azt tettem feladatává, hogy dolgozza tel az egész magyar állami igazgatás anyagát, tárja fel a problémákat, gyűjtse össze a statisztikai adatokat és teremtsen olyan képet, amelynek alapján meglátjuk a hibákat s egyúttal meglátjuk a javítás eszközeit és módjait is. Ide tettem a Ház asztalára, csak azért, hogy a t. Ház figyelmét felhívjam erre a munkára, azokat a kiadványokat, amelyek ennek a munkának során megszülettek és ajánlom ezeket minden képviselő úr figyelmébe, aki a kérdéssel foglalkozni akar, mert tulajdonképpen ezek alapján" kell a magyar közigazgatást, az egész magyar állami igazgatást megreformálni, A detail-kérdések közül megemlítést kíván a tanyai igazgatás kérdésének rendezése; erre vonatkozólag szintén készen van a törvényjavaslatom, amely lényegileg arra van alapítva, hogy tanyaközpontokat és tanyakörzeteket alkot, az igazgatás szerveit közelviszi a tanyai lakossághoz. (Elénk helyeslés.)^ Nagyon jól tudom, hogy a tanyakérdés nagy problémája ezzel nincs megoldva, de meguntam már a vitatkozást afelett, mi a sürgősebb: utat, iskolát, templomot építeni vagy pedig azt a jegyzőt, vagy azt az orvost, azt a bábát és a közigazgatás egyéb szerveit kivinni oda. Én most ezzel jövök, jöjjenek a többiek is, mindenki a magáéval és akkor majd előbb-utóbb meg lesz oldva a kérdés. (Helyeslés.'— Szöllősi Jenő: Csak történjék valami! — Bodor Márton: Legyen vége a helybentopogásnak! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Legyen szabad még egy szót szólnom a közigazgatási reformmunkával kapcsolatban annak a túlzott gyámkodásnak leépítéséről, amely ma a közületi, az autonóm háztartások tekintetében tapasztalható. Egészen kétségtelen, hogy azok a törvényes intézkedések, amelyek az 1927 :V. te. létrehozásakor ebben a tekintetben megszülettek, akkor indokoltak voltak, tudniillik az akkori rendkívüli nehéz anyagi helyzetben 'mindent el kellett követni, hogy a közönség túladóztatását az egész vonalon végig megszűntessük és gátat szabjunk annak a rettenetes túlterhelésnek, amely az ország közönségét fenyegette. Ezért szigorúan kézbe kellett venni az autonómiák háztartását is és olyan drákói rendszabályokat kellett hozni, amelyek a túlköltekezést lehetetlenné tették. Ma azt' lehet mondani, nagyban-egészben rend van ezen a téren, különösen, ami a községi háztartásokat illeti. Sajnos, egyes városi háztartásoknál, amelyekre majd kitérek, még súlyos bajok vannak, de ezek a bajok másban lelik magyarázatukat. így én elérkezettnek látom az időt, hogy ezc a túlzott ellenőrzési rendszert, de különösen azt, hogy ezt az ellenőrzést a pénzügyminiszter és a belügyminiszter mind a ketten — hogy úgy mondjam, teljes gőzerővel — gyakoroljad, ami az ügyek rendüivüi nenézkes es lassú elintézésére vezet, megszűntessük. [tielyesits.) Örömmel jelentem be, hogy a legtöbb irányadó tényezővel, a pénzügyminiszter úrral ebben a tekintetben is teljes egyetértésben vagyok {Általános Helyeslés.), úgyhogy —remélem — ez a kérdés szintén hamarosan dűlőre iog jutni. Említettem és itt is szóvá tétetett, hogy vannak egyes városi közületeink, amelyeknek háztartási helyzetét rendbehozni meg mindig nem lehetett és előreláthatólag hosszú ideig nem is lehet. Ezek nagyban-egészben az alföldi mezőgazdasági jellegű városaink. Hogy miben rejlik a hiba oka, azt taglalni messze vezetne. Egyik legfőbb oka azonban egyfelől abban rejlik, hogy egész adórendszerünk nem ezekre a mezőgazdasági — hogy úgy mondjam extenzív életet élő — közületekre van szabva, másfelől r abban, hogy ezek a közületek a maguk létezési, megnyilvánulási r formája, a maguk autonóm fokozata tekintetében túlnőttek azon a színvonalon, amely az ő tulajdonképpeni életszínvonaluknak megfelel. Vagyis, hogy világosan fejezzem ki magamat, törvényhatósági jógúakká lettek városok, amelyek még a megyei város színvonalát is alig érik el (Ügy van!), megyei városokká lettek pedig olyanok, amelyeknek a községi szervezet bizony egészen megfelelő volna. Abban a reformprogrammban, amelyet összeállítottam és hozni fogok, akarok egy olyan városi típust teremteni, amely ezeknek a közületeknek minden tekintetben megfelelőbb lesz. De feltétlenül szükségesnek mutatkozik az is, hogy itt a jövedelmek, a bevételek forrásainak kutatása és megállapítása terén is történjék valami, inert egészen kétségtelen, hogy ezek az extenzív mezőgazdasági jellegű közületek nem tudják előteremteni a legtöbb esetben még a minimumát sem azoknak a szükségleteknek, amelyek az ő autonóm életük kifejtéséhez elengedhetetlenek. Igaz, hogy itt bizonyos segítséget az állam is nyújthat annak az alapnak révén, amelyet a forgalmi adórészesedésből képeztünk, azonban itt megint egy bizonyos igazságtalanság mutatkozik; tudniillik a forgalmi adó részesedési alaphoz az ipari jellegű közületek járulnak hozzá. tehát nem egészen igazságos, hogy azt, amit az ipari, jellegű közületek adtak le, ne ők kapják vissza, hanem a mezőgazdasági jellegű városok. De addig, amíg a rendszeren komoly változtatásokat lehet eszközölni, nem marad más hátra, mint hogy ezeket a mezőgazdasági jellegű városokat ilyen módon segítsük ki a legnagyobb bajokból. Egypár szót szeretnék még szólni az elhangzottakkal kapcsolatban — a visszacsatolt területek és Kárpátalja igazgatásáról és annak jelenlegi helyzetéről. (Halljuk! Halltuk!) Nagyon sok panasz hangzott el innen is, onnan is azzal az igazgatással szemben, amely a visszacsatolt területeken és Kárpátalján folyik. Én elismerem, hogy ott sok hiba van, de kérem annak elismerését a másik oldalról, á kritizálok oldaláról is, hogy azoknak az ern| bereknek, akik ott közigazgatnak, rendkívül i nehéz feladatokkal kellett és kell megbírkózi niok. (Űau van! Ügy van! jobbfelől és a közé I pen.) Ott átmeneti helyzetről van szó. ott 20