Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-61
Az országgyűlés képviselőházának 61. ülése 1989 december 1-én, pénteken. 613 ország efohen az időben a vitalitás, a törhetetlen élniakarás heroikus példaképét mutatta ország-világ: előtt. De ha a beszédem^ elején igért tárgyilagosság szem előtt tartásával koneedálnom is kell, hogy vannak Európában országok, amelyek ezekben az általam említett vonatkozásokban talán gyorsabban haladtak előre, többet tudtak alkotni és produkálni, — mert hiszen hasonlíthatatlanul kedvezőbb pénzügyi lehetőségek nyíltak számukra^ —- a letárgyalt költségvetés vitája során reményünk támadhatott, és remélnünk kell az előttünk fekvő appronriációs Javaslatból is, hogv most. amikor a trianoni Magyarország a Felvidékkel és Kárpátaljával megnagyobbodott, mi is lépést tudunk tartani a többiekkel ezen a téren. Anyagi erőink ma is korlátozottak. Elégszer hangoztatták a vita folyamán, hogy a világpolitika mai végsőkig feszített helyzetében minden erőnket összpontosítanunk kell nemzetközi érvényesülésünk elősegítésére és rendelkezésre álló anyagi eszközeinkkel elsősorban honvédelmünk céljait kell szolgálnunk. De tudjuk azt is, hogy a korszerű reform, az a minden vonalon szükséges belső átalakulási folyamat, amelyet a Magyar Élet Pártja zászlajára írt, nem akasztható meg egy percre sem nemzetközi vonatkozási! problémáinkkal. Ezt a két momentumot látom én harmóniában az előttem fekvő 1939/40. évi költségvetés; ben, amelyhez szerény reflexiómat hozzáfűzni bátorkodom. T. Ház! Ha visszapillantok az elmúlt két évtized keserveire, amelyeket a trianoni Magyarországnak ideát, a megszállott területieknek odaát végig kellett szenvedniök, sokszor felvetődik lelkemben a kérdés, hogy miben rejlett az a csodálatos erő, amely megakadályozta, h'ogy a kétségbeesés legyen úrrá a lelkeken és hogy a létért való küzdelem testet-lelket ölő robotjában fel nem őrlődjék maga a magyar gondolat, a nemzet történelmi elhivatottságának, az örök magyar élniakarásnak lebírhatatlan gondolata. Ha mindezt vizsgálom, megerősödik lelkemben a hit, hogy a nemzetek csak örök, nagy gondolatoktól melegszenek fel, ilyenekből élnek és táplálkoznak. Ilyen örök, nagv gondolat a Rákóczi szelleméből, Rákóczi emlékezetéből fakadt eszmeiség, amely éltetője a hazaszeretetnek és a magyar szabadsággondolatnak, ezért bírta átmelegíteni a nemzetet, mert örök, mert isteni. Rengeteg inponderabilia van ebben a gondolatban. Mindez előttem állott látható formában II. Rákóczi Ferenc borsi-i szülőházában, annak a háznak romladozó alakjában, ahol a magyar napkeleti csillag megállott, földreszállott, ahol a magyar megváltódott és ahova imádkozni, erőt meríteni jártunk mi, rabsorsra jutott zempléni magyarok. Ezekben az időkben értettem meg igazán, mit akart a némot. amikor megépítette Regensburgban a Walh^Hát, mit kart a francia, amikor mep'éoítette Párizsban Pantheoniát, az ansrol. amikor fogalommá tette a maga Westminsterét, örökménset, világító fáklyát, a német, francia, angol világot á+melegítő lángot akart, amely a múltból táplálkozik, a jelennek világít, de a jövőnek «zab irányt és ad útmutatást. Ezt akarjuk mi magyarok Rákóczi borsi-i szülőházával. Már a megszállás ideiében feltettem maq-amban, hoe-v ha valaha még módom kínálkoznak erre az életben, magyar életben, maeryar föMön tárogatósa leszek ennek a^ gondolatnak. Az első kauavágást megtettem és ma egy éve a felszabadulást követő időkben, mint a sátoraljaújhelyi járás rövid időn át volt vezetője, előterjesztést tettem Zemplém vármegye törvényhatóságához Rákóczi Ferenc borsi-i szülőháza restaurálása iránt. A vármegye magáévá tette előterjesztésemet. Határozatilag kimondotta az épületnek Rákóczimúzeum, cserkész- és leventeüdülőotthon céljaira leendő felhasználását és újjáépítését. De a kastély rettenetes állapotban van és az enyészet képét mutatja. A húszéves cseh uralom alatt ép részeit istállónak, magtárnak használták és csak néhány bátorszavú magyar embernek köszönhető hogy a cseh légionisták^ köveit széjjel nem hordták. A földszinti helyiségek ma is törmelékkel és piszokkal vannak tele és itt felmutatott képei igazolják szavaim igazát. Minden nemzet, amely hisz jövő : ében, megbecsüli saját múltját. Hitünk egy magyar hazában, annak oszthatatlanságában, feltámadásában és örök életében késztet bennünket arra, hogy oltárt emeljünk Borsiban égő hazaszeretetből Rákóczi Ferencnek. (Élénk helyeslés és taps.) Kötelességünk gondoskodni arról is, hogy Rákóczi áldozatos, hazafias, becsületes lelke tovább lobogjon, tovább éljen magyar fiatalságunkban, az eljövendő magyar generáció lelkében is. (Nagy taps.) Mens sana in corpore sano. De azt tartom, nem mindig van ez így, nem mindig van ép lélek az ép testben. En azt mondom: curandum est, ut sit mens sana in corpore sano. Nekünk, idősödő generációnak gondoskodnunk kell, hogy a mi jövendő fiatalságunk éppé kiképződött, éppé erősödött és aeélozódott testében ép szellem legyen az eljövendő időkben. (Úgy van! Ügy van! — Éljenzés.) Pompásan kihasználható a kastély és a környék erre a célra. Ott folyik a vár alatt a Bodrog, erdős, lankás, füves partok között, mintha csak csalogatná egy katonanemzetnek katonává nevelendő fiait erre a restaurálásra váró nemzeti búcsúhelyre. Zrinyi Miklós mondotta, hogy a mi politikánk nem lehet más, mint a kereszt és a kard politikája és csak fegyverbe és vasba öltözködhetünk. Mintha csak a mai időkről beszélt volna. De a fegyver semmit sem ér edzett lélek nélkül. Ezt megmutatta a közelmúltban Csehszlovákia esete. Mi fegyveres lelket, kemény fegyverekhez edzett kemény magyar lelket akarunk és van-e alkalmasabb (bely erre a nevelő akaratra, a történelem iskolájára, erre a modern palesztrára, mint a vezérlő fejedelem szülőhelye, annak játszóterei. Nagy örömmel értesültem Zemolén vármegye alispánja, Bornemisza Miklós közlésehői, aki ennek az egész mozgalomnak az élén áll és páratlan ügybuzgalommal fáradozik ennek a gyönyörű tervnek a megvalósításán, hogy a belügyminiszter úr a vármegye szóbanforgó határozatát, valamint azt, hogy erre a célra 40 000 pens*ő hitelt szavazott meg, jóváhagyta. De én erről a helyről kérem a miniszterelnök urat, mint^ a magyar cserkészmozgalom legfőbb vezetőjét, kérem a honvédelmi miniszter urat és a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, méltóztassék a cserkész- és leventeüdülő-otthon megvalósítását saját hatáskörükben szeretettel támogatni és ennek megvalósítását befejezéshez juttatni. Kérem minden egyes képviselőtársamat, hassanak oda saját törvényhatóságaikban és kerületeikben, hogy vegyék ki részüket azok is ebből a hazafias célból, áldozzanak, adakozzanak erre a
