Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-61
610 Àz, ország gyűlés képviselőházának Gl azt az igát egy testvérnemzetre vagy más barátjára erőszakolja, (ugy van! Ügy van!) Azt mondták neüem szemembe, hogy: titeket ruszinokat a magyar iga alól vontunk ki. Mondottam: Ez hazugság, mert mi mint szabad nemzet csatlakoztunk nozzátok, csehekhez, azt hmük, hogy ti őszinte szláv testvérek vagytok. (Ortutay Jenő: De te nem csatlakoztál!) En nem csatlakoztam, de odacsatoitak minket amerikai ruszin testvéreink. Ezen az alapon nekünk természetesen autonómiánk lett volna, a saint-germaini szerződésben biztosított autonómia teljesen be is volt kebelezve a cseh államjogba. Ezért harcoltunk mi húsz éven keresztül, küldtünk memorandumokat Genfbe, jártunk össze-vissza, kopogtattunk, könyörögtünk, a válasz mindig az volt, amit Benes is megmondott, amikor nálunk volt Ungváron, hogy: az autonómiát Podkarpatszka Kúsznak még idáig nem lehetett megadni, mert sok benne a magyar, sok benne a zsidó, de legtöbb a kommunista. Benes beszédére annakidején választ adtam a prágai szenátusban és azt mondtam neki: Akkor, amikor minket hozzátok csatoltak, ugyanaz a magyar élt Podkarpatszka Buszban, ugyanaz a zsidó élt és ugyanaz a ruszin élt, de a kommunizmust ti csináltátok. És erre nem lehet építeni, (Ügy van!) mert ti a kommunizmust csak azért csináltátok, hogy ellentéteket szítsatok közöttünk. Eeltámasztot : ták közöttünk a nyelvkérdéseket, a vallási kérdéseket, hogy szétszakítsanak. Szóval a régi osztrák recept szerint dolgoztatok: szétverni a népet és uralkodni rajta. Nem tudták, hogy ezzel önmaguk alatt vágják a fát. Régen meg lehetett csinálni, hogy Csehország és Magyarország közé éket verjenek, mert nagy nemzetek voltak. A román és magyar, vagy mondjuk a szerb és magyar kczé is lehetett éket verni. De amikor saját hazájukban vannak a nemzetiségek, azok kczé éket verni nem lehet. A vége az lett, hogy a húszéves jubileumot nem tudta megtartani a cseh-szlovák respublika. (Felkiáltások a balközépen: Hála Istennek!) Végteíenül boldog vagyok, hogy a mi kívánságunk, a mi óhajunk teljesült, hogy az a szegény ruszin nép, amely annyi sokat szenvedett, amellyel néha talán a régi magyar kormány mostoüan is bánt, visszakerült. Mert amikor bajban volt a magyar, a ruszin nép mindig az oldalán állt és ma is ott van. (Taps.) Nem sokat igényel, nem sokat kíván a mi ruszin népünk. A mi ruszin népünk csak azt kívánja, hogy a magyar kormány, mint becsületes magyar ember nyújtson neki szeretetet, nyújtsa neki a becsületes jobbkezet_ és mi odaadjuk szívünket, lelkünket, odaadjuk vérünket és testünket is, ha kell védeni ezt a magyar hazát. (Éljenzés és taps.) Problémák vannak, hiszen Istenem húsz év alatt nem volt Podkarpatszka Busz sem jobb helyzetben mint ma. Nekünk meg kell győznünk az embereinket, hogy egyszerre nem tud mindent adni az a magyar kormány, türelemre kell intenünk a népet. De türelemre kell inteni nemcsak a ruszin, hanem a magyar népet is, mert az a, szomorú tanulságunk a prágai parlamentből, hogy a kormánypárti képviselők sohasem voltak igazságosak a kormányukkal szemben, sohasem mondták meg, mi történik a perifériákon, hanem eltitkolták a dolgokat és a kormánynak hízelegtek; pedig a nép nem ezért küldi be a képviselőket, hanem azért, hogy a bajokat idehozzák, és itt ülése 1939 december 1-én, pénteken. gyógyíttassák meg. Én ebben a percben szinten ezt mondom, és ligyelmeztetem erre képviselőtársaimat is. Hiszen a magyar kormánynak nincs ahhoz ideje, hogy minden faluba leküldjön egy embert, vagy bekopogjon a házakba és megkérdezze attól a gazdától: hogy vagy, hogyan élsz, mi bajod van és mi a kívánságod? Ez a kötelesség reánk, képviselőkre hárul, ezekkel a bajokkai elsősorban nekünk kell törődnünk és nekünk kell felvilágosítanunk a m. kir. kormányt arról, hogy itt baj van, ez van, az van, tehát segítsen rajta. Ez volna az én elgondolásom az egyik részben. Másik részben pedig az elgondolásom vonatkozik a földreformra. En nagyon jól érzem magam ma, különösen azért, hogy sikerült a magyar kormánynak keresztül vinnie azt, hogy a földnélküli ember is földhöz fog jutni. Ez volt az én elgondolásom s ezért mondtam én a múltkor a honvédelmi tárca tárgyalása során azt, hogy nagyon nagy dolog az, ha a földnélküli embernek földet adnak. Ha a régi kormányok ezt megtettek voiiia ezelőtt 40 evvel, nem történhetett volna meg 19iy-ben az, hogy három zsidogyerek lenorgatta ezt az oi szagot, {AJgy van! a jobboldalon.) mert ha valakinek föiuje van, legyen az csak egy holdnyi is, akkor az, ha elviszik katonának, tudja, hogy miért kell neki harcolnia és meghalnia. Mert zsellér lenét aavárhoi, zseiier lenét J? ranciaorszagban vagy .Aiuei'ikáuan is, ae ka saját iiazajauan Harcba megy, akkor biztosítva akarja latul csaiaaját, tudni akarja, hogy ha ö meghal, van-e annak a családnak miből tovább élni. inzert én haias vagyok a magyar Koimaiiynux, hogy ezt keresztülvitte és én nagyon csouaikozoin azokon az úriembereken, akik holmi kereszteket hordanak, hogy éppen akkor hagytak el a parlament üléstermet, amikor a loiuielorm tárgyalása megkezdődött, hiszen ők voltak azok, akik legjooban kiabáltak, Hogy tőidet a népnek. (Ügy van!) ihzeKiiea az ui aknák valamelyike elküldött nekem egy könyvet, amelyikbe csak éppen belenézve, azt találtam, hogy a gazdálkodásba be ken vezetni a nouektiVizmusu özoval szélsőségekbe mentek, vagyis az orosz szellemet akarják alkalmazni. Itt ezer év óta meg volt a kollektivizmus, hiszen a nagybirtok ma is a kollektivizmus alapján dolgozik, üiszen ott van egy nagybirtokos, ott vannak a nagybirtokos hozzátartozói, cselédség, mérnök, kovács, asztalos és mindem éle mesterember van od, mindez kollektivizmust jelent, hiszen ők kollektív aiapon dolgozzak meg a Ibidet. A koLektivizmüs meg volt mindig, de nem abban az irányban, ahogy most beszélnek róla, mert a kisember például nem megy bele abba, hogy az ő barázdáját elszántsák. Itt van egy oroszországi eset. Talán két évvel ezelőtt hazajött onnan egy gazdálkodó ember, aki ott volt húsz évig és aki három gyerekét és feleséget hozott onnan magával. Kérdeztem tőle: hogyan is volt tulajdonképpen 1 ? Azt mondotta, hogy amíg cári uralom volt, nagyszerű dolgom volt, dolgoztam egy gazdánál, nagyszerű életem volt. Egyszer csak jött a kommunizmus, megszüntették a birtok tulajdonjogát, az egész falu nekiment, felszántotta, bevetette és learatta az egészet, akkor a templomba behordták az életet, a gabonát, de senkisem kapott gabonát, hanem volt egy péküzlet abban a faluban, ott sütöttek nekik kenyeret és az emberek mindennap kaptak egy kiló kenyeret.
