Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-61

Az országgyűlés képviselőházának Gl. ülése 1939 december 1-én, pénteken. 601 az osztállyal hazafiságban, gondolkozásban összeforrottak, azt látom, hogy kapuk sincsenek, vagy ha vannak kapuk, azok nyitva vannak és azokon mindenki szabadon bemehet, sokan még el is foglalták annak a portának a helyét és most ott fejtenek ki értékes tevékenységet. Hiszen semmi sem örökös a világon, az osztályokban is változások vannak, nem mindig emelkedőleg, hanem néha fordítva is. Ha a politikai részt nézzük, azt látom, hogy vidékemen igen értékes emberek, minden különösebb akadály nélkül érvényesültek és jutottak el ide a képviselőházba is, de nemcsak ide, hanem a kormány gyeplőjét kezükbe ragadva, — értékes szolgálatot tettek hazánknak és nemzetünknek s büszkeségül szolgálnak mindnyájunknak. Ennélfogva nemhogy akadálya volna ennek az emelkedésnek, hanem ezt éppen ellenkezőleg*, kívánatosnak tartjuk mindenütt ésí mindenkor, ahol olyannak az emelkedéséről van szó, aki arra érdemes. Ezek előrebocsátása után most már áttérek a falusi viszonyok ismertetésére. Mit panaszolnak legtöbbet faluhelyen? Amikor otthon tartózkodhatom, akárhányszor legtöbben adókönyveiket hozzák, és azt panaszolják, hogy adójuk megint emelkedett. Tízévi adókönyveket is felmutatnak, hogy minő folyamatos, minő állandó ez az emelkedés, és bizony nagyon nehéz őket megnyugtatni, mert a gazdasági helyzet nem olyan, hogy az adózókat képessé tenné a folyton emelkedő közterhek fizetésére. Elismerem, hogy nem lehet takarékoskodni a honvédelem terén, de ha itt nem is lehet takarékoskodni és minden áldozatot meg kell hozni, más téren mégis kívánni kell, hogy a legnagyobb takarékosság érvényesüljön, mert az adózók erejét vég nélkül nem lehet igénybevenni és ha vég nélkül igénybevesszük, ha túlságosan megterheljük őket, akkor nem érjük el azt a célt, amely kívánatos, hogy a szociális jólétet előmozdítsuk. Az adózáson kívül különös érdeklődés mutatkozik faluhelyen az úgynevezett autonómia iránt. Láttuk, hogy a felvidékiek is azt kívánták, hogy odavaló emberek kormányozzák őket, ami pedig a közigazgatásnak esetleg hátrányára is válik, mert azok az emberek húsz évig nem foglalkozván a közigazgatással és húsz évig idegen uralom alatt állván, kikapcsolódtak a magyar közigazgatásból, kikapcsolódtak a magyar közigazgatás fejlődéséből, nem volt módjuk tapasztalni az itteni változásokat és most idő kell. amíg mindezekkel gyakorlat útján megismerkedhetnek s addig bizonyos zökkenések kell, hogy 1 elvének, amel veket azonban, tekintve az ő húszéves szenvedéseiket és a magyarság iránti érdemeiket, el kell még nézni. De mi, anyaországiak szintén ragaszkodunk az autonómiához, amely századok alatt fejlődött ki és am^lv egvik alán volt abban, h

f

oe-y annyi meo-nróbáltatás közt is fenn tnd+uk tartani nemzetünket, országunkat, hazánkat, mert as autonómia belevitte a. Vriwífcrmég nagv tömbéibe a közügvek iránti érdeklődést és ellenállóvá tette őket a'demagógiával s^inhon. hiszen «7, autonómiában való ré°zvétp,] folvtán értesülték, tájékozottak voltak minden dologról és nem lehetett őket félrevezetni. Az autonómiát nemcsak nem kell megszünteti, hanem nem is szabad megszüntetni. Ezért örömmel tftlfött el a belü^ymiTiíaytpr úrnak az a nyilatkozata, heo-y ő" i« feltp-f-ifynül ragaszkodik az autonómiához, sőt I*».káKh annak illesztését lo'vánia. Ez még erősítette a bizalmat az egész kormányzat iránt, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. mert látom, hogy bölcs belátással intézik az ügyeket. Természetes, hogy bizonyos bajok vannak az autonómiánál is. Az egyik baj az, hogy az utóbbi években nagyon megnyirbálták az autonómiát, de ezt helyre lehet hozni és ez nem ok arra, hogy talán meg is szüntessük. A másik baj abban van, hogy a tisztviselőknek nehéz, lassú az előmenetelük, azért nem szívesen mennek az emberek megyei pályára. Ezen is lehet segíteni azzal, ha azt az elvet érvényesíti a kormányzat, hogy a minisztériumokba lehetőleg olyan gyakorlati embereket vesznek fel, akik már az autonómiáknál bizonyos külszolgálatot teljesítettek, akik megismerték itt a viszonyokat és akik ezért kiválóan alkalmasak lehetnek a központi kormányzatnál való működésre. Az autonómia szerve a közgyűlés, a közgyűlés bizottságai, főleg a közigazgatási bizottság, ahol az autonómia érintkezik az állami közigazgatással, ahol állami szervek referálnak. Itt is lehetne bizonyos fejlesztést eszközölni, úgy, hogy különösen olyan alkalmakkor, amikor a közigazgatási bizottság bizonyos intézkedési joggal bír, a réferádát ne az tartsa, aki első fokon intézkedett abban a dologban, hanem valamely autonóm szerv, mert csak így lehet remélni, hogy érdemben is helve« elbírálás jöjjön létre, A községek autonómiája szintén fontos kérdés. Ez szintén fenntartandó és a lehetőséghez kénest fejlesztendő. Az utóbbi években a községekre nagyon súlyos terhek háramlottak, amelyek igénybe veszik a községek egész vagyoni erejét. így a tűzrendészet fejlesztésével, a közegészségügy államosításával a terhek megmaradtak a községeken, azután a zöldkeresztes védőnői intézmény behozatalával, amely intézmények mind helyesek, szükségesek és kívánatosak lehetnek, de az nem kívánatos, hogy ezek költségeivel a község legyen megterhelve. Igaz. hogy a községek segélyben részesülnek bizonyos alapból, amely a községek segélyezését célozza, de ez a segélyezés a terhekhez merteti csekélynek mondható és mindig csekélyebbé válik. Eleinte az 50%-os pótadón felüli terhek viselését is magára vállalta az állam, de lassanként ezek már 135%-ig emelkedtek fel, úgyhogy azóta egyes kisebb községeknél már csak a 135% -on felüli Összeget viseli az állam a segélyalap terhére. Ezenkívül pedig elválasztották a megyei pótadót a községi pótadótói. Ez is mintegy 30%-os tehernek számít, úgyhogy ilyenformán 165%-os pótadóteher nyomja a községeket csak erről az egy oldalról, mert a többi pótadó természetesen mind külön teher. A közmunkával tság is emelkedett, a megyei útadó is emelkedett, mert a" változott viszouvok között a régi összegből az utakat nem lehet fenntartani. Ilyen körülmények kozott nagyon kívánatos volna, hogy ez a segélyalap lobban dotáltassék és e mellett a községek nagyobb segélyben részesülnének. A legnagyobb takarékosság mellett is lehetetlen ebből az alakból a jelenlegi körülmények között kielégítő seírélvt nyújtani. T. Ház! A takarékosság minden oldalon kívánatos ugyan, de itt a községi költségvetések felülbírálásánál túlzásba mennek és olyan tételeket is törölnek, amelyek a községek fejlődése szempontjából okvetlenül szükségesek volnának, így csak a személyi kiadások nyernek fedezetet, de éppen a jogosulatlan takarékosság következtében, azért, hogy az állam csekélyebb segéllyel járuljon hozzá a községek háztartá-