Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-61

Az országgyűlés képviselőházának 01. munkásainak téli segélyt adjanak. Olyan munkákat végeztetnek velük télen, hogy az igazán nem produktív munka, az útról leeresztik a vizet, a sarat igazgatják. Nagyon kérem a kormányt, de az egész képviselőházat, hogy ha erre van pénz, akkor legyen segítségére annak a magyar vidéknek, amelyet a csehek szántszándékkal tönkretettek. Azért tették ezt, mert mindig ott volt a leghangosabb tömeg. Ezres tömegek követelték 1933-ban is a revíziót. Lecsukták őket, megvontak minden gazdasági kedvezményt. A választások alkalmával jöttek hozzánk és ígérték azt is, hogy a Zsitvát, meg a Nyitrát szabályozzák, ha a esehekre adjuk szavazatunkat. A magyarság azonban végig kitartott, feláldozta gazdasági exisztenciáját is. koplalt, éhezett, de a magyarsága mellett kitartott. Kérem, hogy ennek az értékes felszabadult magyarságnak adjuk meg azt a lehetőséget, hogy az apáitól örökölt földön megalapíthassák biztos exisztenciájukat. Köszönetet mondok a Képviselőháznak azért, hogy itt hetek óta nagy tudással, nagy jóakarattal szóltak a magyar parasztságról. Nagyon sok képviselő úrnak az volt a célja ezzel, hogy a magyar parasztságot anyagilag, gazdaságilag megerősítse. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) En mondom ezt, mint paraszt, aki az eke szarvától jöttem és azért mondom meg nyíltan, hogy tudja meg az én fajom otthon a faluban, hogy milyen komoly és értékes munka folyik itt és hogy egy törvényjavaslat sem szolgálja a paraszt yiszszaszorítását, hanem a parasztság felemelését. (Taps a jobboldalon és a középen!) Különösen köszönetet kell mondanom a földmívelésügyi miniszter úr földbirtokreformjavaslatáért. Ha az nem is olyan, mint amilyet a magyar paraszt szeretne látni, — mert a parasztnak csak egy hő vágya van, hogy a földből minél nagyobb darabot biztosítson a maga számára — mégis látom a fejlődést, a gombosi szellemet és azért a földmívelésügyi miniszter lírnak hálás köszönetet mondok. Ugyanakkor nem mulaszthatom el azt, hogy a telepítési osztály vezetőjének, vitéz Vass Eleknek is köszönetet mondjak. A felszabadulás óta a legtöbbször nála fordultam meg. Nagy jóakarattal segítette hozzá a felvidéki parasztságot 2500 hold földhöz már eddig is. Ezért szeretettel és hálával emlékezem meg róla. Meg kell emlékeznem a többi tisztviselőről is, különösen Lahner főfelügyelő tirról, aki a földbérleti osztály vezetője. Nagy szeretettel, jóakarattal van a felvidéki magyarság iránt. Azt hiszem, ha velünk szemben ilyen jóakarattal van, akkor az egész magyar parasztság érdekét is nézi. (Ügy van! Úgy van! a középen.) Illetékesebb emberek oda nem is kerülhetnek, mint akik ott vannak. Nem mulaszhatom el, hogy a vármegyei gazdasági felügyelőket is ki ne emeljem, akikkel együtt dolgozom. Olyan szellemet hoztak a Felvidékre, olyan jóakarattal, megértéssel vannak a magyarság ügye iránt, hogy szükségét érzem annak, hogy őket a képviselőházban nagy szeretettel üdvözöljem. Képviselőtársaim itt többször ellenkező véleményt mondtak a gazdasági felügyelőkről. Kérem, hogy azt az építő magyar munkát ne kisebbítse senki sem, amelyet ők végeznek. (Helyeslés a jobboldalon.) Aki az építést lekicsinyli, az maga biztosan nem tud építeni (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) és irigy szemmel néz arra, aki alkotó munkát végez. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mi nem programmbeszédek után igazoülése 1939 december 1-én, pénteken. 597 dunk, mi nem azt nézzük, hogy ki mit mond, hanem azt, hogy mit cselekedett és csak a cselekedetek után értékeljük az embereket. Rajtunk nem fog az a propagandái amely az utcán végbemegy, minket a csehek 20 évig még pénzzel sem tudtak megvenni, már pedig ma ^emmi szükségét nem érezzük annak, hogy valakinek a propaganda-hálójába belekerüljünk. Mi ugyanis a propagandát csak akkor tudjuk értékelni, ha az illető ki tudja mutatni, hogy ő többet tud tenni a nemzet ügyéért és a nép felemeléséért, mint 3-Z cl hivatalban lévő ember, aki arra talán nem megfelelő kicsinyessége folytán, aki talán a fejlődést megállítaná. Azokban a hivatalokban, ahol én megfordultam, de különösen a földmívelésügyi minisztérium minden osztályán, ahová ezer és ezer szál füz. mert hiszen a magyar parasztságnak — hogy úgy mondjam — ez az egyedüli mentsvára, a parasztság- minden fejlődése csak abból a minisztériumból jöhet ki, azt láttam, hogy annak tisztviselői olyan emberek, hogy büszkék lehetünk rájuk. Nem szabad lekicsinyelni, gáncsolni, azt a nagy munkát, amelyet végeznek, hanem kötelessége minden magyar embernek segédkezet nyújtani, hogy amit eddig még* nem hajtottak végre, azt ezután, ebben a szellemben, végrehajthassák. Különösen foglalkozni akarok itt a kisgazdapárt végzett munkájával. Először is azért, mert engem a legközelebbről érint a kisgazdaképviselők munkája, valahogy én magam is kisgazdaképviselő vagyok és hogy ők nem abban a padban ülnek, ahol én, az feszélyez engem. Amikor én a kisgazdapárti képviselők között olyan embert látok, mint Tildy Zoltán, (Taps és felkiáltások a középen: Jöjj ide, Zoltán! — Derültség a baloldalon.) addig nem tudok megnyugodni, míg egy padban nem ülnek velem. Ö maga sem mondhatja a földmívelésügyi kormányzatra azt, hogy az nem lenne méltó arra a nagy munkára, amelyet vállalt és betölt. Arra kérem Tildy Zoltán képviselőtársamat és minden kisgazdaképviselőt, hogy jöjjenek ide, fogjunk kezet. (Felkiáltások a középen: Vannak többen is!) Ma olyan súlyos napokat élünk, hogy ezt a luxust, a pártpolitikát nem szabad tovább magunknak megengednünk. (Taps a jobboldalon és a középen. — Somogyi Ferenc: Már nem folytathatunk osztálypolitikát!) Igen, vannak többen is. Minden építő ^magyarra szükségünk van. Uraim, mi úgy jöttünk ide, hogy nem egy pártot képviselünk. Minket a pártdiktatúra és taktika hidegen hagyott. Mi a magyar nép megmentéséért dolgoztunk. (Helyeslés.) Ha ezen 20 évig eredménnyel dolgoztunk, akkor most ebben a parlamentben hagyjuk abba a régi szokást, hagyjunk fel azzal a cirkusszal, hogy üres a pad, üres a karzat. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék kifejezéseit megválogatni. Cirkusznak a magyar parlamentet a legtávolabbról sem lehet nevezni. Pintér Béla: Bocsánatot kérek, Isten őrizz, nagyon távol áll az tőlem! Csak egyes urak végzett munkáját akartam ezzel kritizálni. Komoly munkát akarok kérni minden képviselőtársamtól, hogy egyszer felgyógyuljunk abból a pártpolitikából, intrikából, amely az évszázadok, a történelem folyamán nem egyszer sírásója volt nemzetünknek. Nekünk nem propaganda kell, hanem az, hogy minden magyart munkába állítsanak, mert — ismerjük be — valahogy nekünk más nemzetekhez viszonyítva, még nagyon sok mulasztásunk van. Ezt