Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-61

596 Az. országgyűlés képviselőházának 61. utóbbi egy év alatt itt letárgyalt törvényjavaslatok mind. azt a célt szolgálták, hogy ennek az országnak a népét megerősítsék. Mi irtózunk ma az ellenzéki szótól is, nemhogy még az ellenzékiség gyakorlásától, mert mi húsz évig romboltunk egy idegen uralmat és minden tehetségünkkel azon voltunk, hogy azt tönkretegyük. A jó Isten megsegített, azért, mer mi igaz ügyért, igaz célért, a magyar szabadságért küzdöttünk. Most tehát, amikor a jó Isten megsegített, mi félve őrködünk, hogy szabadságunk tartós, örökéletű legyen. Ezért nagyon fáj nekünk az, hogy vannak itt egyes pártok, amelyek mást sem tesznek, csak bírálják mindig a kormány cselekedeteit, azokat mindig kevésnek tartják, s, az utca felé a magyar nép ellenségének állítják oda a kormányzatot. Mi nagyon fájó szívvel látjuk ezt, mert azt tartjuk, hogy ami értékünk van, az nekünk drága kincs, azt mind meg akarjuk őrizni s ezért azekat a képviselőket is erre kérem, akik így cselekszenek, mint most mondtam, akik után az utca hömpölyög. Nagyon elszomorodott szívvel láttam ugyanis az elmúlt választásokon, hogy amint 1918-ban Fényes László után hömpölygött az utca, ugyanaz a tömeg ugyanolyan jelszavakkal hömpölygött most egyes képviselők után; elszomorodott szívvel láttam ezt, mert az utcával nem lehet komoly munkái végezni (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) s annak az országnak a sorsa meg van pecsételve, amelynek hangadója az utca. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől. és a középen.) Éppen ezért hálás köszönetet mondok a költségvetés tárgyalásánál felszólalt képviselő uraknak azért, hogy szakszerűen és felvilágosodott aggyal szóltak hozzá minden egyes kérdéshez, mert ebből azt látom, hogy a mai kormányzat mögött olyan tömb van, amely képes arra, hogy ezt az országot felemelje s az akarat is megvan benne. Ugyanakkor azonban azt is látom, hogy az ellenzéki oldalon is nagyon értékes emberek vannak s ezért mi, akik itt ülünk a középen, sokszor úgy érezzük, hogy semmi sem választ el bennünket az ellenzéktől; hiszen vannak az ellenzéknek is nagyon értékes tagjai, különösen kiemelem Közi-Horváth Józsefet, Tildy Zoltánt, (Felkiáltások a középen: Meskó isi) de még Matolesy Mátyást is, mert mi is éppen olyan népi, szociális szellemben dolgoztunk és fogtuk össze húsz évig a mi parasztságunkat, amilyen szellemben ő dolgozik. Hogy a parasztságnak milyen fontos szerepe van, nem kell hangsúlyoznom, hiszen húsz évig a parasztság adott nekünk erőt a küzdelemhez, (Ügy VOM! a középen.) és ha a húszévi idegen uralom alatt így lehetett építeni a parasztságra, akkor a jövőben is ennek a parasztságnak kell lennie a nemzet zálogának. A parasztság mindig hű volt nemzetéhez, a paraszt volt a fronton a legjobb katona, az nem volt katonaszökevény, megállta helyét, — ha a magyar haza úgy kívánta — akkor is, ha vért kellett ontani, ha meg kellett halni. A magyar paraszt húszévi kisebbségi sorsban is mindig biztos bázis volt, nem lehetett letéríteni soha semilyen ígérgetéssel a nemzeti eszme szolgálatától, pedig nálunk minden választásnál mérnökök jöttek, hozták a láncot és osztották a földet annak a magyar parasztnak, aki megtagadta nemzetét, de a magyarság óriási többsége mindig hü maradt a nemzeti eszme; hez. (Éljenzés a jobboldalon.) Ez a, nemzeti eszme örökéletű, ezt még Árpád apánk hagyta reánk s ennek a nemzeti eszmének egyik nagy zászlóvivője és az új magyar élet megindítója ülése 1939 december 1-én, pénteken. Gömbös miniszterelnök volt. Akkor még elválasztott bennünket egy mesterséges határ és csak a vágyaink, csak a sóhajaink szálltak át, de ez az eszme megszabta cselekedeteinket, megszabta utunkat akkor is, amikor kisebbségi sorsban voltunk és ezután is mindig ez a gombosi eszme lesz az útmutatónk. Mi ebben a szellemben akarunk dolgozni, ebben a szellemben akarunk egy örökéletű országot építeni, amely nem lesz játékszere sohasem a bomlasztó eszméknek, hanem minden vésszel szilárdan fog tudni dacolni. Amikor mi ehhez az építő munkához szívesen odaállunk, akkor rá kell mutatnom egy dologra, amit a Felvidéken a csehek csináltak velünk. Különösen arról van szó, hogy nálunk a folyók nincsenek szabályozva. Ma is tízezer holdak vannak víz alatt és nemcsak ezen a nyáron, hanem már 15 év óta nem adnak termést, mert amikor a csehek nem tudták belénk fojtani a nemzetünkhöz való vágyódást, nemzetünk jogai mellett való kitartást, akkor gondoltak egyet és mesterségesen elárasztották vízzel a mi határainkat, azt mondva, hogy ha nem tudták hatalmi szóval belénk fojtani a szót, akkor majd gazdaságilag tönkretesznek. Ez sikerült is nekik, de a magyar lelkeket nem tudták megnyerni. Különösen felhívom a földmívelésügyi miniszter úr és az egész parlament figyelmét arra, milyen romboló munkát végeztek nálunk a csehek azzal, hogy a Nyitra felső folyását szabályozták, ezáltal a szlovák vidéken szabályozott medren gyorsan a mi területeinkre jön a víz. A magyar hatóság 1914 előtt csak a Nyitra és a Zsitva alsó folyását szabályozta és így a középső szakasz, Érsekújvár vidékén nincs szabályozva és az a rész 15 év óta, amióta a csehek a felső folyását szabályozták, halastóvá változtatta a magyar vidék legértékesebb területét. Hogy milyen rombolást visz ez véghez, e tekintetben elég rámutatni arra, hogy az utóbbi években négyszer veszett el a termés, a negyedik termést éppen most ősszel tette tönkre a víz. Kérem tehát a kormány segítségét, mert a munkások ezáltal ott kenyér nélkül maradtak; különben is már évek óta alig kapnak annyi aratórészt azokon a vízjárta földeken, hogy abból meglegyen a nyári kenyerük és ma is a legnagyobb nélkülözések előtt állnak, fagyon kérem a kormányt, hogy ne munkanélküli segélyeket adjon, hanem produktív munkákat végeztessen. Súlyosbítja helyzetünket az is, hogy a komáromi vasútnál két nyílás van, amelyen a víz átmegy. Az érsekújvár—budapesti fővonalon 11 helyen megy át a víz, a bajcsi vasúton ellenben csak két helyen 'folyhat át a víz, s ezért a körülbelül 80 centiméter, 1 méter magasságra felduzzasztott víz csak egy községben teljesen tönkretett 4500 holdat és amint mondottam, négy termést tett tönkre a víz. Súlyosbítja a bajokat az, hogy amikor a csehek szabályozták a vizet, a középső szakaszt — mint mondottam — úgy hagyták, amint volt, de akkor felhívták a lakosságot — sőt a hatóság még segélyt is adott hozzá — és a víz északi oldalán sáncokat építettek, hogy a régi árterületre, a szlovák vidékre ne folyhasson a víz, hanem csak a magyarokat öntse el. Azóta ott olyan súlyos a helyzet, hogy a magyarság teljes pusztulásra van ítélve, ha a kormány segítséget nem nyújt. Itt vannak a milliók arra, hogy a Felvidék