Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-61

Az országgyűlés képviselőházának 61. adják azt oda, akkor bizonyságot is kell szolgáltatni arra nézve, hogy ezt úgy tudjuk felhasználni, hogy ebből a munkából nemcsak politikai siker, hanem termelési és nemzeti áldás is fakadjon. (Ügy van! Ügy van!) Sajnos, a politika a maga nem mindig átgondolt propagandamódszereivel annyira felesigázta a magyar föld népének fantáziáját, hogy ma —

f ha figyelembe vesszük a mezőgazdasági cselédeket, munkásokat, törpe- és kisbirtokosokat, mégpedig úgy a keresőket, mint az eltartottakat— mintegy három és félmillió lélek néz vágyakozás teii lélekkel a törvényhozás felé és várja azt a földbirtokreformot, amely mindent megold, jobb vagyonmegosztást hoz, több kenyeret és könnyebb megélhetést. Innen, a törvényhozás Házából mondom ínég, félek, hogy ez a három és félmillió lélek csalódni fog, mert igenis nincs meg a szükséges föld és nincs az az ember és kormány, amely ezeket a vágyakat ki tudja elégíteni. Nekünk ezért a realitás mezején maradva, egy olyan középúton kell haladnunk, hogy egyrészt kiragadva azt a réteget, amelyből parasztot akarunk csinálni, de azt felerősítjük s privilégiummal védjük, hogy parasztként menthessük át az utókor részére is, de olyan munkásréteget, másrészt pedig egy munkásréteget teremtünk, amelynek otthona van és kereseti lehetősége. Nem órabéres munkást, heti felmondással, — ahogyan az ina az iparban van — hanem ha >— konjunktúra ide, konjunktúra oda — a gazda évre fogadia meg cselédeit, akkor az iparnak is be kell állítódnia arra, hogy a munkásnak éppúgy, mint a tisztviselőnek, sokkal hosszabb időre garantálja a biztos kenyeret. Meg vagyok róla győződve, hogy ebben az esetben az ipari munkás talán kevesebb keresettel is be fogja érni és nem fogjuk hallani a falun, hogy milyen különbség van a városi fizetés és a vidéki fizetés között. Ma a helyzet az, hogy a vidéki munkás otthagyja a földet, s elmegy az után a csillogó fény után, amelyet számára képzeletben Budapest jelent, azt remélve, hogy ott hihetetlen nagy keresethez fog jutni. Talán keres is egy-két napig, talán keres egy hétig, azután az utcán van és a képviselőjétől kér útiköltséget, hogy hazamehessen a mamájához. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Itt bizonyos áthidalást kell csinálni. Áthidalást főleg szociális szempontból: a vidéki munkásságot szociális szempontból közelebb kell hozni a városi munkás viszonyához. Például necsak a városi munkás plombáltathassa a fogát, hanem a vidéki is. A fog hozzátartozik az egészséghez. Mindenhogyan közelebb r kell hozni a falut a városhoz. Ki kell egyenlíteni a differenciákat és én igazán boldog volnék, ha egyszer a kormány bejelentené, hogy kötött egy kereskedelmi szerződést Budapest székesfővárossal. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mert azt már hallottam, hogy kötöttünk kereskedelmi szerződéseket a legkülönfélébb államokkal. Szeretném végre egyszer már megérni azt, ha valaki Budapestre, mondjuk, be akar hozni egy kis tejet, egy pár csirkét, vagy egy sonkát, ne legyen kénytelen a csomagra ráírni, hogy birsalma, vagy befőtt, és ne kelljen érezzen lelkifurdalást, hogy becsapta a fináncot, hanem tehesse ezt teljesen nyíltan. Mert végre is agrárországban élünk s az a cél, hogy Budapest, amely az országnak legnagyobb fogyasztója s ahol az ország lakosságának 10%-a él, tényleg jóllakjék és ne legyen itt probléma, hogy 10 vagy 15 deka hús kerüljön-e az asztalra, és ne ülése 1989 december l-én, pénteken. 595 kelljen a háziasszonynak, Ha a henteshez megy, ugyanakkora zsírmennyiséggel beérni, mint amennyi a púderdobozába befér. Kégente a zsírt bödönben vették. Ez határozottan hátrányára vált — mondjuk — a budapestiek modern áram vonalának, de előnyére szolgált a mezőgazdasági termelésnek. És mivel én agrá, rius vagyok és nem annvira az áramvonalra, mint inkább a mezőgazdaság prosperitására helyezem a súlyt, igen örvendenék, ha — mint említettem — egy ilyen kereskedelmi szerződéssel lepnének meg minket, mely olcsóbbá tenné a fővárosi életet s ezzel emelné a fogyasztást Meggyőződésem, hogy ezzel az agrárpolitikai leendő törvénnyel a kormányzatnak olyan erőt adunk a kezébe, amelyet, ha jól végre is hajtanak, kapcsolatba hoznak egy megfelelő ipari törvénnyel, a hazai nyersanyagok jobb kihasználásával és ha még egy átfogó mezőgazdasági programmal is megajándékozzák ezt az agrárországot, akkor olyan áldásos munkát végeztünk, amelyért még azok a generációk is, amelyek messze utánunk jönnek, áldani fognak minket. A magam részéről —- hiszen ezt már pártállásom is kifejezi — a legteljesebb bizalommal viseltetem -a kormány működése iránt. Minden okom megvan erre, mert nemcsak kiváló szakértelmet, buzgalmat és jóakaratot, hanem olyan céltudatosságot is látok a kormányzat munkájában, amely nemcsak idehaza, hanem a külföldön is megbecsülésnek örvend. Ma a nagy világban magyarnak lenni olyan érzés, mintha legalább 50 milliós nép lennénk és ez gróf Teleki Pál átgondolt s bölcs, kormányzatának az eredménye. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! Ez az, amit néhány szóval a felhatalmazási vita keretén belül elmondani kívántam és amidőn a megajánlási törvényjavaslatot, amelyet a pénzügyminiszter úr benyújtott, elfogadom, meleg szeretette] s bizalommal köszöntöm a miniszterelnök urat és további sikereket kívánok neki. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön Jegyző: Pintér Béla! Elnök: Pintér Béla képviselő urat illeti a szó. Pintér Béla: T. Ház! Felemelő érzés nekünk felszabadult magyaroknak, hogy az ország színe előtt hozzájárulhatunk nemzetünk naggyátételéhez, mert ennek a költségvetésnek, amelyet mi itt hetekig tárgyaltunk, minden sora, minden betűje azt a célt szolgálja, hogy a magyar népet ebben az országban felemeije és a szegény, rászorultakat megsegítse. Többször elhangzott ellenünk az, a vád, hogy miért támogatjuk a kormányt, miért nem ellenzékben vagyunk, hiszen a magyar paraszt sokkal jobban tud az ellenzéki oldalon küzdeni vágyaiért, mint a kormányt támogatva. Erre csak az lehet a válaszom, hogy mi húsz évig ellenzékiek voltunk, egy idegen uralom ellenzéke voltunk, de a magyar uralom előttünk szentség, azt megőrizzük minden bomlástól és még a látszatát is el akarjuk kerülni annak, hogy azt gyengítjük, mert meg vagyunk arról győződve, hogy minden nemzet ereje attól függ, milyen erős kormánya van és^ az a kormány milyen jóakarattal viseli szívén népének sorsát. Már pedig, ha a mi kormányunkról van szó, akkor meg kell állapítani, hogy a leg80*