Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-61

594 Az országgyűlés képviselőházának 61. német fémet készíteni. Ez is egy üzem, amely ugyan bizonyos fokig pénzbe kerül, de igen nagy foglalkoztatási lehetőséget biztosít s honvédelmi szempontból is fontos. Utóvégre vannak dolgok, amelyek, ha pénzbe is kerülnek, de ezt a pénzt elő kell tudni teremteni. Az ipari téma befejezéseként fel akarom még említeni, hogy a múltban igen sokat olvastunk és hallottunk a városi munkásság kitelepítéséről. Azt mondják, hogy a r szegény munkást ki kell vinni a városból, a bérkaszárnyából, hogy legyen a környéken egy kis telkes háza, és akkor majd máskép nő fel a gyermeke a családvédelem korában. Ilyen szép virágos dolgokat szoktunk a közvéleménybe bedobni. Nem sokkal egyszerűbb-e, t. Ház, nem a munkást, hanem az ipart vinni ki olyan vidékre, amelyeken tömegével vannak törpebirtokosok és ahol nincsenek olyan nagy birtokok, amelyekből a kisemberek földjét ki lehetne egészíteni. Itt ma nyomortanyák vannak. Ha azonban kimenne közéjük az ipar. azok egyszerre értékes munkástelepekké válnának. Az a kisbirtokos, akinek az ilyen vidéken esetleg négy-öt holdja van és szintén életképtelen, az ipari kitelepülés esetén már nem saját munkaerejét, hanem földjének kerti terményeit vinné piacra. Az ilyen ipari centrum ugyanis egyben nagy felvevőképességet is jelent. (Egy hang jobbfelől: Ipari decentralizáció!) Ez'az, amit beszédem elején említettem, hogy ha a törpebirtokokat kellő földmennyiség hiányában parasztgazdaságokká nem tudjuk felerősíteni, akkor munkástelephelyekké kell azokat visszafejleszteni, amely visszafejlesztés természetesen csak mezőgazdasági szempontból értendő, mert életstandard szempontjából az a munkástelephelyes, aki az iparban találja meg megélhetését, éppen úgy fel lenne emelve, mint az a kisgazda, akinek földet juttattunk.. Ez az az út, amelyen meggyőződésem szerint nekünk járnunk kell. Mert lehet szép beszédekkel, amelyekben »last not least« egy kis demagógiát is keverhetünk, sikert elérni, de a kérdést ilyesmivel nem visszük előbbre. (Ügy van! Úgy van!) mert tudvalévő, t. Ház. hogy szép-szép az a görögtűz, de azért csak nem lehet rajta szalonnát pirítani. (Derültség.) T. Ház! A még rendelkezésemre álló időt arra kívánom felhasználni, hogy néhány refle-^ xiót fűzzek a földbirtokreform vitája alkalnníval elhangzott egyes észrevételekhez. Én tudniillik szeretek minden tárgyilagos hozzászólást, de talán hivatkozhatom Imrédy Béla igen t. barátomnak tegnap elhangzott beszédére, hogy a legfontosabb a magyar életben ma az, hogy az egymásközötti ellentéteket ne élezzük ki, (Elénk helyeslés.) S ezért nem szeretem azt, ha a tárgyilagosság címén fegyvert kovácsolnak társadalmi osztályok ellen. Amikor például a földbirtoknolitikai vita alkalmával beledobták az egyke kérdését a vitába, ezt nem azért tették, hogy alátámasszák a törvényjavaslat szükségességét, hanem azért, hogy bizonyos osztályokon üssenek. Ezzel szemben az igazi statisztika — nem a célstatisztika — azt mondja, hogy a népszaporult kisbirtok jellegű vármegyékben 6-2 ezrelek, a középbirtokjellegű vármegyékben 91, nagybirtokiellegű vármegyékben pedig 7-3 ezrelék

; Ebből az látszik, hogy éppen az ellenkezője igaz annak, amit az egy^ kének igen t. szószólói à Házban fel szoktak tálalni. A másik kérdés az, hogy ki termel többet, a kisbirtok-e, vagy a nagybirtok? T. Ház! Láttam kisgazdát, aki úgy gazdálkodik, hogy ülése 1939 december 1-én, pénteken. akármelyik uradalom megirigyelheti, de láttam az ellenkezőjét is. A belterjes, a kulturált gazdálkodáshoz kettő kell: egyéniség és technikai lehetőség. Az egyéniség az emberrel veleszületett valami, amelyet nem lehet semmiféle intézkedéssel beleoltani, de a technikai részt meg lehet annak a kisgazdának adni. A technikai rész alatt értem azt, hogy a belterjes talajmíveléshez erős fogat vagy gép szükséges, valamint megfelelő nagyságú tagosított birtok. Bármennyire törekvő legyen is az a kisgazda, ha nincs meg neki a technikai lehetősége a jobb gazdálkodáshoz, akkor nem tud intenzívebben gazdálkodni. És mivel a száz holdon aluli mezőgazdasági kisbirtokok 361 százalékra életképtelen törpebirtok, természetes, hogy ezeken már technikai okoknál fogva sem lehet a termelés olyan magas színvonalon, amint azt az ország érdeke megkívánná. De éttpen ez a törvény lesz az, amellyel — amint már említettem — a birtokkiegészítés révén meg tudjuk a kisgazdaságok jórészének azt a technikai alapot adni, amelyre szükség vön, másrészt pedig az iparosítás révén olyan fogyasztóréteget és piacot teremthetünk, amely viszont érdemessé teszi azt, hogy a másik oldalon belterjesebben gazdálkodjanak. T. Ház! A mai idők parancsolólag kivárják, hogy amikor földbirtokpolitikáról beszélünk, a termelés kérdését is érintsük. A termelésnek többek között alapfeltétele a tőke és a munka. Annak a birtokosnak, akit ?okat szapulunk azért, hogy rossz a cselédháza, hogy kevés lucernát termel, hiányos az állattartása, máról-holnapra való spekulatív gazdálkodást űz és kizsarolja a földet, meg kell adni azt az érzést, hogy ő a jövő számára az utódaínak is dolgozik. Ennek előfeltétele az, hogy megadjuk a gazdáknak a biztonság érzését, ami .nemcsak abból áll, hogy agrár irányzatban kormány zunk, hanem, hogy a nélkülözhetetlenül szükséges földbirtokpolitikai intézkedéseket a legrövidebb időn belül hajtjuk végre. Ezért a szükségesnek vélt birtokelaprózások keresztülvitele után fel kell hagynunk a kötöttbirtok elleni indokolatlan ellenszenvvel is, mert ez a gazdálkodási stabilitásnak egyik pillére, mégpedig úgy a középbirtoknál, mint a kisbirtoknál. Ha el méltóztatnak menni Németországba, olyan vidékekre, ahol a törzsöröklés rendszere 800—900 esztendeje áll fenn, például a Rottahl-ba, ott méltóztatnak látni olyan parasztkúriákat, hogy az embernek valósággal örül a lelke. De ott érdemes is befektetni, mert ha a gazda elhal, gyermekei nem osztják fel a birtokot, amely így mentesül a szabad birtoköröklési rendszerrel járó vagyonpusztulás alól. Mert, t. Ház, a vetőgép, amely jó lehet húsz holdra, 10 hold esetén már csak ócskavas, az az istálló, amely 20 holdra kell, birtokfelosztás esetén már csak a tégla értékével bír. (Ügy van! jobbfelől.) S így vagyunk mindennel. A birtokfelaprózódás — minden egyéb káros kihatástól eltekintve is — egy retenetes rombolás és ha megnézzük a magyar és a nemet falvakat, a differenciát nem kizárólag kulturális okokban kell keresnünk, hanem abban is, hogy nálunk minden, amit a gazda teremt, többékevésbbé csak egy generáció számára bír értékkel. (Ügy van! a jobboldalon.) Amikor agrárpolitikával foglalkozunk s ezt az utolsó nagy r földbirtokkomplexust igénybe vesszük s azt kívánjuk, hogy az érdekeltek jó szívvel és hazafias meggyőződéssel