Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

Az országgyűlés képviselőházának 51. ülése 1939 november 15-én, szerdán. 49 _ Kassán ezelőtt több-mint nyolc hónappal indítványt adtak be aziránt, hogy a város «g-yétlen élő díszpolgárát, Benes Eduard urat töröljék a díszpolgárok sorából. INyolc hónap nem kevés idö, de ez nem volt elég arra, hogy ezt végrehajtsák, úgyhogy Benes Eduard ma is díszpolgára Kassának. Megtörténhetik tehát az, hogy ő megjelenik ott és hivatkozva díszpolgári jogaira, szót és szerepet kér. (Élénk derültség. — Zaj.) A halogatásnak és az el nem intézésnek állítólag az az oka, hogy a bürokrácia kisütötte azt, hogy Kassa nem szüntetheti meg azt, amit Kosice határozott, mert Kassa nem jogutódja Kosicének. Ha az ember erre elgondolkozik zavarba jön (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Különösen zavarba jön, ha nem ismeri a helyzetet és a jogszabályokat!), mert nem tudja megérteni, hogy visszacsatolt területtel a megszállásból hazatért magyar testvéreink nem jogutódai önmaguknak. De ez csak egy példája a bürokratikus halogatásnak. Nagyon sajnálom, ezt az információt a legkomolyabb helyről kaptam, de nem az én hibám, ha nem felelne meg a tényeknek, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Az nem tartozik a belügyminiszterre, hogy Kassa törli-e Benest díszpolgárai sorából, vagy sem. Ehhez semmi köze a belügyminiszternek, ez Kassának autonóm joga. — Palló Imre: A belügyminiszter rendelje el, hogy azonnal töröljék. -— Zaj.) A racionalizálás cselekedeteit várjuk és várjuk végül a politikai cselekedeteket, mert látom a belügyminiszter igazán nagyjelentőségű szociális munkáját, látom azt a nagy munkát, amelyet ő ezen a téren kifejt. Ha ennek a munkának az a végcélja, hogy a gazdaságilag felemelt, szociális líton gazdaságilag megerősített magyart végső eredményben a politikai jogok teljességéhez juttassa, akkor azt mondom, hogy még- az ellenfélnek is el kell ismernie, hogy ebben van államférfiúi elgondolás. Ha azonban ennek a szociális munkának az volna a célja, hogy az anyagi jóléten keresztül elfeledtesse a magyarral, hogy neki politikai jogai is vannak, akkor ez helytelen politika volna s ennek a politikának el kell buknia, mert a magyar paraszt és munkás az ő független, emberi jogait, amelyekre Kossuth Lajos tanította, sohasem fogja elfelejteni semmiféle szociális gondozás ellenében. T. Ház! Beszédemben, amelynek végére értem, szerettem volna még a gyülekezési jognak és az egyesülési jognak a szükségest messze meghaladó korlátozásáról beszélni. Szerettem volna még a 3400-as rendeletről is beszélni, de az idő rövidsége miatt — minthogy időm letelt — be kell fejeznem beszédemet. Igyekeztem megmutatni, hogy a magyar közigazgatás mit valósított meg az életben a magyar alkotmány betűiből és minthogy meggyőződésem szerint nagyon kevés az, amit a magyar alkotmányból az életbe átvitt, a belügyi költségvetést nem fogadhatom el. (Helyeslés és taps a baloldalon. — A szónokot Elnök: T. Ház! A házszabályok 148. §-ának <2) bekezdésére való utalással a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! — Taps a középen.) Amikor felállók a Ház színe előtt azért, hogy a belügyi tárca költségvetésével foglalkozzam és reflektáljak a vita KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III: során elhangzottakra, mindenekelőtt köszönetet mondok azért a tárgyilagos, legalább nagyban-egészben tárgyilagos és magas színvonalon folytatott vitáért, amely itt elhangzott. Nagyon könnyűvé tette a felszólalók hosszú sora az én helyzetemet, mert nem kényszerít arra, hogy politikai polémiákba bocsátkozzam, különösen hogy pártpolitikai témákat taglaljak, mert szerintem azoktól a kérdésektől, amelyek a költségvetéssel kapcsolatosak, mindenféle pártpolitikai szempontot távol kell tartani, (Ügy van! Úgy van! jobb/elől és a középen.) Ezért tartom nagyon sajnálatosnak, hogy a felszólalt képviselő urak egyike-másika mégsem állta meg, hogy pártpolitikai kérdéseket keverjen a vitába. Itt mindjárt élesen szembe kell szállnom azzal a váddal, amely itt-ott, de különösen Vásáry képviselő úr részéről elhangzott, aki az egész magyar közigazgatási szervezetet, mint egy pártpolitikai szervezetet kívánta beállítani. Ezt a leghatározottabban vissza kell utasítanom. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) A magyar közigazgatás szervezete álmagyar állameszme szolgálatában áll (Taps a jobboldalon és a középen.), tekintet nélkül mindenféle pártpolitikára. Természetes, a magyar közigazgatás szervei is emberek, követhetnek és követnek is el hibákat, nemcsak az úgynevezett átkos kormánypárt, hanem az olyan sokat panaszkodó ellenzék javára egyaránt. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezeket a hibákat mindig iparkodtam és fogok is iparkodni kiküszöbölni, de nem tűrhetem és vissza kell utasítanom azt, hogy ilyen egyes szórványos hibák miatt az egész közigazgatást pártpolitikai magatartással vádolják. (Helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől.) Legyen szabad, már csak az idő előrehaladottságára való tekintet is, nem a szokásos módon, részletesen taglalnom költségvetésem egyes tételeit, hanem mielőtt a fontosabb hozzászólásokra válaszolnék, inkább azokkal a programmatikus kérdésekkel foglalkoznom, amelyek a belügyi kormányzat irányítása szempontjából szemem, előtt lebegnek és amelyek nagyrésze itt is megemlíttetett, iletve taglalásban részesült a vita során. T. Képviselőház! Azt hiszem, szinte már feleslegesen sokat beszélek ezekről a kérdésekről és szinte már joggal vethető szememre az, hogy mindig csak ígérek, de sohasem cselekszem. Én 1932-ben fektettem le egy átfogó és széleskörű közigazgatási reform alapjait és annak első etappját a törvényhozás elé hoztam. A törvényhozás azt magáévá is tette és az 1933:XVL te. alakjában törvénybeiktatta. Sajnos, a viszonyok fejlődése és az események rohanása azóta nagyban-egészében megakasztotta ennek a közigazgatási reformprogrammnak a végrehajtását, de erős elhatározással most újra nekifogtam a kérdésnek és hiszem, ha a Gondviselés megengedi, hogy békében élhessünk és nem leszünk olyan bonyodalmaknak kitéve, melyek mindenféle reform- és törvényhozási munkát megakadályoznak, a jövő év elején a törvényhozás elé állhatok ezzel, a kérdéssel. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Hogy újra ismertessem azokat az elgondo-