Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-61
588 Az országgyűlés képviselőházának 61 nem is szállott le, csak ők szálltak le, ők mentek be egyszer-egyszer az egyes kunyhóba, az istállókba és máshova, ahol ez az egyszerű, primitív nép élt és él És akkor nem ruszin nyelven állottak szóba velük, hanem kerestek lehetőleg- Amerikát járt, angolul beszélő ruszint tolmácsnak, aki azután őszintén előadta a ruszin nép vágyát és szándékát. S ez a ruszin nép könnyezve és letérdepelve imádkozott ezek előtt a kutatók előtt, hogy hozzák már a magyarokat, menjünk már vissza a magyarokhoz, mert mi oda akarunk tartozni, ahol Nyíregyháza van, Debrecen, Szeged, Mezőhegyes és a, többi város. Igen t. uraim, ez mutatja legőszintébben a magyarbrosz nénnek a magyarsághoz való ragaszkodását. Ezt kell nekünk meg-becsülni ebben a népben, mert ez megveszte p-ethetetlen, becsületes megnyilatkozás voU abban a legveszélyesebb időben, amikor ők egy-eey ilyen nyilatkozatért nagyon könnyen csendőrszuronv elé kerülhettek volna. Mert, uraim és t. Ráz, nagy volt ebben az időben a magyargyűl ölet börzéje. Magyargyűlölethői é T t ezfin a vidéken nagvon sok exiszt Q r>Ha. (Eay hana a balknzêr>fn* De wé'a menny%!\ Ruszinok, csehek, szlovákok, zsidók, mindenfelék, sőt rnéf magyarok is voHak. mert hi«wn akadt közöttük is nagyon vsok kivetnivaló, akik abból tartották exisztenciáiukat. hogy a magyarokat piszkolják. Voltak sajnos, három színben játszó exisztenciák is, akik egyszerre lengyel, cseh és magyar nézzen élték életüket, (Ügy van! a balközévenJ En a maeam részéről egyáltalában nem akarok szomorú képet festeni, de akad+ak igenek is. Iffy jött azután a felszabadulás, amelyet a masvar véráldozat hozott -meg, mert hiszen dicső honvédeink átütőereje pár nan alatt megteremtette azt, amit mi 20 esztendeig vártunk, hogy ez a terület visszakerült a szentisváti anyaországhoz. Azóta, amióta a felszabadulás megtörtént, a magyar kormány nem sajnálta az áldozatok hozását, sorozatosan, minden tárca keretében a legnagyobb szeretettel és odaadással mindent megtett ennek a területünk felépítésére. Igen t. uraim, nem tett meg többet, mint amennyit ez a nép megérdemelt, de amit megérdemelt, azt meg is tette, mert ez a nép szegény nép, ez a terület nagyon szegény. Nem lehet ám azoknak a hegyeknek és erdőknek, a gyönyörűségéből megélni, mert sem a hegy, sem az erdő nem azé a. népé, amely közötte él, ß legfeljebb csak a jó levegőt szívhatja, a szép kilátást, az erdőt a szép hegyet láthatja. Az a termékeny földi, amely ezt a népet kell hogy eltartsa, csak a folyók medrében van, amely folyómeder pedig kicsi ahhoz* hogy ezt a területet eltartsa. Én a magam részéről éppen azért, mert úgy ezt a területet, mint annak népét ismerem, nagyon veszélyesnek tartom azt az elgondolást, amelyet egyesek a, területi autonómia keretében szoktak kifejezésre juttatni. Nekem az a felfogásom, hogy a ruszin népnek, a magyarorosz népnek egyenesen az az érdeke, hogy egy ilyen elkülönülés^ ne történjék meg, mert ennek az elkülönülésnek a ruszinságra, a magyarorosz társadalomra nézve lehetnek nagyon kellemetlen következményei, mert ő például a földosztás áldásaiban ezen a területen nem részesülhet, mert ezen a területen nincsen annyi föld, amennyi az ő igényeinek kielégítéséhez szükséges^ már pedig ez a nép 80 százalékában őstermelő. Én a magam részéről ezt más szempontból is veszedelmesnek tartom a magyarorosz nép ülése 1939 december 1-én, pénteken. részére, mert ha* például az a magyarorosz nép, nagyon helyesen, lejön az Alföldre aratni, abban az esetben az Alföld munkásnépe nagyon könnyen egy igénytelen, olcsóbb, konkurrens munkást, napszámost talál benne, és esetleg, az elkülönülés esetéhen azt mondhatják nekik: menjetek vissza, oda ahol a ti hazátok, ahol a ti országotok van. De ez az elkülönülés nem ennek a felszólalásnak a keretébe tartozik. Ez az elkülönülés, a területi autonómia kiépítése, a kormány benyújtandó autonómiatervezetének benyújtása során kerülhet tárgyalásra. A magam részéről azon a nézeten vagyok, hogy ennek a területnek, ennek a népnek feltétlenül meg kell adni az autonómiát. Meg. kell adnunk ezt az autonómiát azért is, mert a kormányzó úr őfőméltósága, (Éljenzés.) a, magyar állam feje ezt az autonómiát megígérte. Azonkívül meg kell adnunk ezt az autonómiát azért is, mert 1920ban Ungváron Tahy Ábris apostoli adminisztrátorunk lakásán a magyarság" és a magyarorosz társadalom vezetői szinte egy vérszerződéit, becsületbeli szerződést kötöttek egvmással, hogy közös erővel küzdenek a cseh elnyomó uralom ellen és ha küzdelmük eredménye a felszabadulás lesz, ab^an az esetben a ruszinság az autonómiát megkapja. Ebben a mesegyezésbeTi megboldogult Csuha István fŐisrján, Tahy Abris, megboldogult Kurtyák István, dr. Kamienszky »Táno« főrendiházi tag, Grulovics Tivadar. Demkó Mihály képviselőtársam és én vettünk részt tudomásom szerint. Ezek közül alig hárman, négyen vagyunk életben, azonban az adott szó adott szó. az autonómiát feltétlenül akariuk ennek a népnek, mert minket a becsület kötelez arra. hogy ennek a, népnek az autonómiát megadjuk. Ennek az autonómiának azonban, uraim, két határa van, eredeti megállanodásunk értelmében is. Esyik határa a ruszin néniövő feilődésének exiszteneiális érdekeinek érvényesülése, a másik pedig a magyar alkotmánv. (Ügy van! Űay van! a balközénanj Érvényesülnie kell tehát a ruszin nén feilődésének, de a maoyar alkotmánynak érintetlenek k« a ll maradnia, (Ügy van! ŰCM van! a balkö?é>nf>n.) vagyis olyan autonomikus szervezetet kell kannia és adni a ruszinjáénak. ameJv a ru^iuságot a ma«?var alkotmány keretébe beilleszti. (Gürtler Dénes: Nem széna rál, hanem összetart!) Azt, amit én mondottam, his-^m és vallom. É-p meg vagyok győződve arról hoq-v ez moo*oTdá«t íq nyer. mert a maeyar kormánv>>Rn felszp'hqd.ulá «unk óta akkora megértést láttam e> tprület nénének érdekei iránt, hogy ez nekem teljp« era ranci a arra nézve, hos-v PZ, me o 'l« a z. Mé*r eo*v kérdést kell a terüle+i antinómiával kanéin!atnsan elmondanom. E^nek a területi autonómiának semmi körühné^vpk k/rantt SPTTI fï^qn^d hooy lío'v m^^dTam, k ,r;1 öu ot'fág jello^énok lennie. (A klotűrlámva k^ainiUarf.) Szabad egy félóra meghosszabbítást kérnem. Elnök: T. képviselő úr, .meghosszabbítás nincs, csak a vezérszóuokok számára. Korláth Endre: Akkor kénytelen vagyok egy nár gondolatot... Elnök: Nem lehet, kérem, be kell fejezni a képviselő úrnak beszédét. Korláth Endre: Akkor tekintettel arra, hogy az idő elmúlt, csak annyit jegyzek meg, hosy a területi autonómiával kapcsolatban a sajtóba egy szó csúszott he: Ruszinföld. Ez a szó elkülönülést jelenthet. Ezt a szót a sajtóbój,
