Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-61

Az országgyűlés képviselöliúzának 61. pénzügyi politikára, összehasonlítva azt saját pénzügyi politikájukkal és azért mondották, hogy mennyivel szerencsésebb a magyar pénzügyi politika, amely 88 százalékig vesz igénybe külföldi kölcsönt és esak 12 százalékig belföldi kölcsönt, mint a cseh pénzügyi politika, anie^y éppen ellenkezőleg, csak 12 százalékig vett igénybe külföldi kölcsönt és 88 százalékig belföldi kölcsönt, (Ortutay Jenő: Soha sem akarták azt megfizetni!) mert tisztában voltak azzal, hogy ők a külföldi kölesönt sohasem fogják megfizetni, a belföldi kölcsönt azonban, mivel saját polgáraik jegyezték, vissza kell fizetni ök. (Giller János: De nem fizették vissza!) T. Ház! Ezeket csak azért akartam elmondani, hogy a t. Ház lássa, hogy mi aera is egészen azon a szemüvegen néztük az itteni adósságcsinálást, mint ahogy azt itt az anyaországban nézték. (Kassay Károly: Ki voltunk rabolva, valamiből fel kellett építeni az országot!^ Ha már ezeknél a gazdasági kérdéseknél tartok, megemlítem azt, hogy minden tekintetben meg vagyok elégedve gazdasági minisztt> veink politikájával, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne akarjak többet annál a gazdasági politikánál, amely jelenleg a mi területünkön érvényesül. K. Vozáry képviselőtársam megemlékezett már például arról, hogy a mi területeinken még mindig nincs rendezve a hitelélet, még mindig nincsenek bankjaink, amelyek elszórt esonjainkat össze tudnák szedni. Az oda küldött bankok legfeljebb arra alkalmasak, hogy betétjeinket magukba szívják és elhozzák idt Budapestre. Ez semmiesetre sem az a testvéri eljárás, amit mi akarunk és várunk. Mi a magunk részéről mindent elkövetünk, hogy saját erőinket összeszedjük, elszórt csontjainkba igyekezzünk lelket lehelni, hogy új gazdasági életünket képessé tegyük azoknak a hatalmas feladatoknak megoldására, amelyek előttünk állnak. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a cseh elnyomás bankgazdasági téren olyan hatalmas volt, hogy most mindnyájan, válogatás nélkül, akik becsületes magyar életet éltünk, vagy beismerjük vagy nem ismerjük be, de a földön fetrengünk, mert hiszen voltak konjunktúrások, akik megtalálták elhelyezkedésüket és gazdasági érvényesülésüket^ is, azonban nagyon sokan, a legtöbben, a hűséges magyarok mindnyájan, kivétel nélkül — hogy úgy mondjam — a földön fetrengünk. Tehát igenis, összetört csontjainkba, szétszórt csontjainkba lehelt lélek szükséges ahhoz, hogy ezeket az elesett egyéniségeket talpraállítsuk. Ezek talpraállításához nem elégségesek azok a szovetkezetecskék, amelyeket mi ott teremtettünk, mert a csehek rendkívül ügyesen gondoskodtak róla, egy tollvonással elintézték a mi össze? bankjainkat, nem sóhajtoztak rajta, rákény« merítettek bennünket, hogy szövetkezeti életünkkel elégítsük ki hiteléletünket. (Brödy András: Fel kell éleszteni a hiteléletet!) Aki ismeri ezeket a dolgokat, nagyon jól tudja, hogy csak a szövetkezeti munka, a szövetkezeti élet nem elégséges arra, hogy a gazdasági fejlődés megfelelő tempóban mehessen és hogy az elesett egyedeket talpraállíthassuk. A magam részéről feltétlenül örömmel üdvözlöm az Országos Központi Hitelszövetkezetnek a szövetkezetek létesítésére vonatkozó nagyszabású munkáját, azonban azt kérem, hogy az általunk létesített szövetkezeteket hagyja meg a mi kezünkben, hogy ezek a izövetkezetek, amelyek a húsz esztendő alatt hozKÉP VISELŐHÁZI NAPLÓ ni. ülése 1939 december 1-én, pénteken. 585 zánk nőttek, a mi lelkünkből fakadtak, maradjanak a mieink, maradjanak mi közöttünk és pedig olyaténkép, hogy azokat lehetőleg átszervezzük nagyobbakká, hatalmasabbakká tegyük, hogy azután így bankéletünket saját erőnkből igyekezzünk alátámasztani. Nagy elismeréssel vagyok az iránt a hatalmas munka iránt, amelyet a Hangya, mint a keresztény tőkéknek talán majdnem egyetlen és kimagasló képviselője, a mi területünkön végez, azonban innen, erről a helyről is kérem a Hangya szövetkezetet, hogy próbálja * megkeresni velünk az összeköttetést, akik a 20 esztendő alatt ennek a területnek nemcsak a politikai, de a gazdasági életét is irányítottuk. Próbálja megkeresni az összeköttetést nemcsak azért, hogy a mi szövetkezeteinket, hogy ágy mondjom, igyekezzék felszívni, hanem azért, (hogy

1 a mi tanácsaink meghallgatásával ne vonjon be üzletkörébe olyan embereket, akiket mi nem ismertünk a magyar életünkben, akiket mi ott ellenségeink táborában láttunk. Mert, sajnos, tiltakozásunk ellenére, bár vétót emeltünk ellene, azokkal fogódzott össze a Hangya-kiküldött» akik a mi táborunkban soha nem voltak, hanem akiket a cseh agrárpártban vagy másutt találtunk annak idején. (Bródy Andfás: A szövetkezeti központokat hagyják meg nekünk!) Rendkívül fontosnak tartom, hogy az a bizonyos nemzeti és keresztény vállalkozás ne csupán a Hangya révén induljon meg, inert az eddigi tapasztalatokból úgy vettem észre, hogy a Hangya nem is tudja egymagában megoldani ezeket a feladatokat. Én ama félesztendő alatt, amíg főispánkodtam, nagyon sok nehézséggel küzdöttem a munkanélküliség terén, Amint említettem az előbb, igyekeztem nemzeti tartalmat belevinni a mi életünkbe gyárak alapításával, (Kassay Károly: A gyűlölség helyett!) de, sajnos, nem volt mód rá, mert nem állott ren; delkezésre nemzeti és keresztény tőke, a mi zsidó tőkéinket pedig nem volt mód arizálni, nem volt meg a módunk arra, hogy ezeket ariz áljuk. A magam részéről esak annyit vagyok kénytelen megállapítani, hogy amikor a níult év során például Ungváron 3000 munkanélküli család vergődésével kellett megküzdenem és szaladgáltam többek között a Hangyához is és a minisztériumokba, biztatást kaptam arra, hogy selyemfonó-szövő ipart és nem tudom micsodát fognak beállítani, ezenkívül kosárfonást a Hangya révén. Nagy örömmel mentem haza és az. én munkanélkülijeim vártak. Vártak mindaddig, amíg kiderült, hogy az a bizonyos 750 család, amely rajtam keresztül a kormányzattól biztatást kapott, hogy a selyemszövő-fonóból gazdaságilag meg fognak élni, összezsugorodott 5 családra, vagyis Összesen 5 selyemfonóorsót állítottak be végül is hivatalosan. Jött azután a kosárfonás. A mi területűnkön nagyon tekintélyes mennyiségű fűz terem, ingyen adja az Isten és ezt már Egán is felhasználta annak idején. Próbáltam, hogy ezt a hatalmas, igyen kapott fűzmennyiséget vala" mikép beállítsuk a munkanélküliség leküzdésére. Lekérettem a Hangya szakértőjét és a Hangya szakértőbe azt mondotta nekem: ezt a füzet nae-yon fontos volna kivágatni és exportálni. Erre azt mondottam: én az exportba nem megyek bele és pedig azért, mert én abíból a fűzből kenyeret akarok adni annak a munkanélküli tábornak. Végre is a Külkeres"9