Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-61

586 Az országgyűlés képviselőházának 61, kedelmi Társaság- bevonásával sikerült vállalatot találnom, amely a Hangya segítségével 120 családot állított be a három városomban kosárfonásra és ezzel 120 családnak adott kenyeret. T. Ház! Tél elején vagyunk. Rendkívül fontosnak tartom, hogy azt a bizonyos háziipart, amelyet előbb említettem, azokat a bizonyos gyárvállalatokat, amelyeket semmikép nem lehet ma keresztény nemzeti tőkével megvalósítani, valahogyan hozzuk létre. Találtam ugyan keresztény tőkét is, azonban ez a keresztény tőke arizált német-zsidó tőke volt és én nem voltam hajlandó ezzel az arizált német-zsidó tőkével jönni, mert ennek a tőkének célkitűzéseivel nem voltam tisztában. Magam részéről azt tartom, hogy az a bizonyos garanciavállalás a kormányzat részéről, amelyet Imrédy ő excellenciája említett, rendkívül alkalmas arra, hogy a nálunk hiányzó nemzeti és keresztény tőkét pótolja. Kénytélen vagyok még egy dolgot felemlíteni. Az a munka, amelyet a Hangya végez a fogyasztási szövetkezetekkel, amelyet az Okh. Végez hitelszövetkezetek beállításával, nem olyan, amely a mi területünkön vészálló lehet valamikor. Mert, t. Ház, a szemem előtt omlott össze annak idején a háború után az a bizonyos alkotmány, amelyet annak idején Egan kezdeményezésére a Hangya és mások ott létesítettek, mert egyszerűen vissza kellett hozni azokat az exponenseket, akiket annak idején a Hangya oda elhelyezett és azok viszszavonásával a falvak üresen maradtak. Nekünk ma óvatosabbaknak kell lennünk. Minden községünkben a Nemzeti Önállósítási Alap segítségével a keresztény magyar őslakók, vagy magyarorosz lakókból ott helyben kell embereket önálló kereskedőknek beállítani, mert ezek az önálló kereskedők, ezek az Önállósítási Alapból táplálkozó önálló iparosok a falvakban a szórványmagyarságnak központjai lesznek és ez a szórványmagyarság lehet a legerősebb bástyája a magyar gondolatnak ezen a veszélyeztetett területen a jövőben is mindenkor. T. Ház! Ezt nem lehet tisztviselőkkel, oda kiküldött exponensekkel megoldani, ezt önálló exisztenciákkal kell megoldani, akiket oda helyezve, ott maradnak akkor is, ha azok az urak, akik mint tisztviselők lettek oda kiküldve, kénytelenek visszajönni Budapestre. Mert legyünk tisztában azzal, hogy mi, akik ott maradtunk, annyira, amennyire csak lehetséges, ott fogunk maradni, bár ma meghallgatás nélkül állunk. Húsz esztendő alatt meghallgattak bennünket, akkor elismert tehetségek voltunk. Ma, sajnos, a legritkább esetben találunk meghallgatásra. (Rassay Károly: Nagyon súlyos megállapítás! Külön minisztérium is van erre!) És itt kénytelen vagyok leszögezni, hogy abban az időben, amikor ismét veszélyben leszünk, amitől Isten mentsen meg bennünket, uraim, akkor nem azok az oda ki

r küldött Hangya és hitelszövetkezeti exponensek maradnak ott, (Ügy van! Ügy van! a balközépen,) hanem ott maradunk mi, ott maradnak azok az önállósított kereskedők és iparosok, akiket az Önállósítási Alap támogatásával esetleg most ott begyökereztethetünk. (Ügy van! Üoy van! — Helyeslés.) T. Ház! Ebben akartam Imrédy igen t. képviselőtársam hatalmas., kolosszális megnyilatkozására reflektálni. Ezeket kötelességemnek tartottam elmondani, nem azért, mintha poleülése 1989 december 1-én, pénteken. mrzálni akarnék vele, hiszen én nem lehetek az a szakértő demagóg, én mindössze húsz esztendővel ezelőtt a közgazdaságtannak voltam valamelyes mértékben előadója, de mégsem vagyok az, aki felveheti a versenyt azokkal, akik húsz esztendő alatt továbbfejlődtek, mert, sajnos, a mi fejlődésünk a húsz esztendő alatt megállott. Ezt a megállást nekünk számításon kívül hagyni nem! szabad és amikor a t. Ház előtt felszólalunk, a t. Ház is számoljon azzal, hogyha a mi felszólalásaink hézagosak, hogyha a mi felszólalásaink nívóban vagy tónusban nem ütik meg azt a mértéket, amelyet ennek az igen értékes Háznak a nívója és tónusa megkíván, tekintsenek el attól, mert mi húsz év alatt más stílushoz, más tónushoz voltunk szokva. Nekünk harcolni, küzdeni kellett az elnyomás ellen és mi azzal szemben minden esz; közt jónak tartottunk és minden eszközt igénybe is wttünk. (Földesi Gyula: Éles kifejezéseket használtunk! — Rassay Károly: Csak ! tessék! — Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Világnézeti felfogások harcát láttam itt tegnap, tegnapelőtt és azelőtt. Engedjék meg nekem, hogy ezekre visszatérjek. Én nem akarok ezekbe beleavatkozni, de szeretném, ha meghallgatnának azok, akik ma itt világnézeti harcot csinálnak felszólalásaikban, az a kiválóan elismert vitéz Marton Béla, az a tisztelt Rassay képviselőtársunk és a töhbiek. Mi egyáltalán nem akarunk itt ezekben a világnézeti harcokban döntő tényezők lenni, mi azonban, az én Egry Ferenc barátom s képviselőtársam tanácsát követve, az iránt könyörgünk, hogy ezek múljanak el, mert ma legalább olyan nehéz, időt élünk, t. Ház, mint amilyent mi éltünk a húsz esztendő alatt. (Ügy van! Ügy van!) Aki ezt nem látja és nem tudja, az nem jól nézett szét maga körül. Álljanak meg, szűnjenek meg ezek a világnézeti harcok, ezeknek a világnézeti harcoknak ana itt helye nincs. És én a magam részéről őszinte büszkeséggel gondolok arra, ami ezelőtt 19 évvel, november 30-án történt, hogy sikerült nekünk, a mi elnyomottságunkban, négy különböző pártot, különböző világnézettel összehozni egy egyesített magyar pártba és ez a világnézeti különbségekkel eddig elválasztott négy különböző, párt egy egyesített magyar pártban élte át a" maga húsz esztendejét, (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) azt a legneheze'bb időt, amikor a ( magyarság küzdelme egyedül egyre irányult, à csehek ellen, azoknak elnyomása ellen. (Ügy van! Ügy, van!) Nem akarok itt, uraim, sebeket mutogatni, a csehek rendkívül fortélyosan választották meg a maguk küzdő eszközeit, ne méltóztassék azonban a mi munkánkat, a mi küzdelmünket mégsem lekicsinyelni, mert igaz, hogy nálunk nem járt az a 25, ami jár román területen élő szerencsétlen fajtestvéreinknek, nem járt a szigorú bebörtönzés olyan veszedelmes mértékben, de járt egy rendkívül veszedelmes, alattomos eszköz: az exisztenciák kifosztása. Ha bement egy magyar ember vagy egy magyar-orosz abba a bizonyos pénzügyigazgatóságba, ott megtörülték a helyét, nem váratták és szépen beszéltek vele, de amikor kiment, érezte, hogy ki van forgatva minden zsebe, sőt. ha szabad ezt az erős kifejezést használnom, ki van szivattyúzva a csontjából minden velő. T. Ház! Én a magam részéről ezeknek- a sebeknek az emlegetésével nem akarok a mi tarsaságunknak semmiféle elismerést, ellenben kénytelen vagyok azt is megjegyezni,