Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

Az országgyűlés képviselőházának öl. % önfeláldozással végzik és mostoha létszámviszonyaik ellenére tényleg el is végzik. Szerintem az adóügyek államosítása, de legalább is^ az adóvégrehajtásnak levétele a jegyzők válláról sokban hozzájárulna a jegyzői kar tehermentesítéséhez. Igen komoly gondoskodás tárgya a költségvetésben a falu egészségügye, és az egészségügy általánosságban. Csak egy megjegyzést szeretnék itt tenni, még pedig azt hangoztatni, hogy a vármegyei közkórházak szegényellátmánya igazán nagyon szegényes. Ez a napi ellátmány 4 pengő volna, ez az a jogos összeg, amelyet a vármegyei közkórházak elvárhatnak, a tényleges összeg azonban, amelyet megkapnak, ennél lényegesen kevesebb. Én, aki pontosan összeállíttattam például a csanádvármegyei Szt. István közkórháziján a szegényellátmány összegét, . megállapítottam azt, hogy a 4 peiig-ő helyett csak 3.14 pengőt kapnak, ami olyan nagyfokú eltérés, hogy a kórházak fizetési zavarainak állandó okává válik. Ezen tehát az én véleményem szerint sürgősen segíteni kellene, különösen a mai viszonyok között, amikor a kórházak szállítói szinte valamennyien készpénzzel tartoznak az árukat kifizetni és a kórházak pénzkiutalása rendszerint igen késedelmesen történik. Az egészségügy terén általában a belügyminiszter úrnak és munkatársainak tevékenysége tényleg korszakot alkotó. (Üy?/ van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Mindnyájuknak a legnagyobb megelégedéssel kell látniok azt az egyöntetű helyeslést, amelyet e téren kifejtett tevékenységük pártkülönbség nélkül arat. Én ehhez szeretnék egy — véleményem szerint — megszívlelendő megjegyzést fűzni. Az egészségügy fejlesztését kísérő általános, mondom, pártárnyalat nélküli megnyugvás annak az objektivitásnak és szakszerűségnek szól, amellyel ezt az egészségügyi munkát végzik. A belügyminiszter úrnak ebbe a munkásságába nem vegyül semilyen politika. Milyen nagy áldás volna a magyar békességre, a politikai nyugalomra, ha a közigazgatás többi ágaiban is ugyanez a szellem tudna érvényesülni! Vagy csak elérhetetlen vágyálom volna a politikamentes közigazgatás

1

? Mert a békesség feldúlása szerintem ott kezdődik, amikor a politikai nyomás lép a közigazgatás eszközei közé és «amikor a jegyző és a tanító kénytelen a politika eszközévé süllyedni. A pártoskodás rendszerint egy választásnál kezdődik, amikor például a legegyszerűbb bíróválasztásnál feltétlenül a főszolgabíró, illetőleg a kormány jelöltjének kell győznie, akármilyen alkalmas is egyébként a falu népének a bírói állásra jelölt embere. Ha az illető nem tartozik a kormánypárthoz, akkor nem szabad bejutnia. Én jogosnak tartom azt a kérdést, meddig fog még tartani az a kormányzati elgondolás, hogy az a főszolgabíró a legjobb, aki a legkönnyebben megválasztatja a faluval azt a bírót vagy jegyzőt, akit a falu nem akar. (Baky László: Vagy képviselőt! Tedd hozzá! *— Müller Antal: Titkos a választás!) Szükségesnek tartom tehát, hogy a városok és községek képviselőtestületéből teljesen küszöböljük ki a politikát, mert ezek nem politikai fórumok. (Tóth József: Ki tudja ezt megtenni/? — Baky László: Meg kell tenni!) A pártatlan közigazgatás meg tudja ezt tenni és ebben a hatóság járjon elől, szemben a mai gyakorlattal. llése 1939 november 15-én, szerdán. 47 A politika nem a községeknek, hanem a törvényhatóságoknak a dolga és itt térek át a vármegye életének bírálatára. Rá kell mutatnom arra a különös tünetre» hogy míg a községek életébe mesterségesen beviszik a politikát, addig a vármegyék életéből, amelyek tulajdonképpen politikai fórumok, az utóbbi időben valósággal kiirtottuk a politikát. (Mozgás a jobboldalon.) Úgyhogy a vármegyék mai politikai élete, ha alaposan megnézzük, igazán a mindenkori kormánynak szállítandó politikai bizalom megszavazására zsugorodik össze. A letűnt boldog világnak az a nemesi vármegyéje, amely irányt szabott a nemzet politikai fejlődésének, az már letűnt, a ma vármegyéje politikai szempontból csak statisztál és kullog az események után. (Müller Antal: Pest vármegye nem!) Pest megye különös kivétel, de én fogok példákat hozni a vármegyei életből, amelyekkel bizonyítom azt, amit mondtam. A nemesi világ vármegyéje, régen, pezsgett a politikai kezdeményezés erőitől, követküldési és felirati jogánál fogva aktiv részese volt a nemzet törvényhozásának. Napjaink vármegyéje azonban, mint politikai tényező, i egyszerű látszatéletet él. A magyar nemesség egykor büszkén mondotta magáénak a vármegyét és pezsgő élettel töltötte ki kereteit. Ha ma megkérdezzük, hogy kié hát a vármegye, senki sem válaszol. A gazda nem jelentkezik, mert a vármegye a polgári rendé, mindnyájunké ugyan, de ezt valahogy mégsem érezzük, ezt a vármegyét nem szeret,ük, ezért a vármegyéért nem tudunk lelkesedni. Miért? Azért, mert az 1867-es kiegyezés után az abszolutizmus kábultságából magáhoztérő nemzetnek nem volt annyi ereje, hogy a vármegyében újra jelentkező feudális szellemet illő helyére utasítsa és a vármegyei közhatalmat a polgári rendnek adja! Ennek következtében különös kettősség alakul ki a vármegyékben: sem a feudális erők nem tudtak kifejlődni az alkotmányos élet folytán, sem a dolgozó kispolgárságnak és a középosztálynak az ereje nem tudta átvenni a tényleges kezdeményezést, így alakult ki az a mai, szerintem már csökevény vármegye, amely a feudális erőkne'k, a nagybirtokrendszernek a védbástyája, viszont a polgári erők tehetetlenségének kiáltó bizonyítéka. A magyar történelemnek az a büszke sólyom-madara, amelyet a régi nemesi vármegye jelképezett, ma már megtépázva, szárnyaszegetten áll, szárnyalni már nincs ereje és igazán mondhatom: nem tudok elképzelni szomorúbb látványt, mint a rab és szárnyalni nem tudó madarat. Ki merné tagadni, hogy az autonóm vármegye már csak a történelemé és már csak csökevényekben él! Mai formájában szerintem nem is alkalmas autonóm életre. Az 1929:XXX. te. még megkísérli, hogy újabb erőt vigyen a vármegyének ki-kihagyó szívműködésébe, de a fából-vaskarika rendszer, amelyet ez a törvény hozott, a Bethlen-rendszer tipikus alkotása, — és azt hiszem, hogy ezzel eleget is mondottam Jellemzésére — a választott virilizmus rendszere csak arra volt jó, hogy a viriliseket is átengedlek a központi kormányhatalom rostáján. Ebben a rostában is leginkább csak azok maradhattak benne, akik a mindenkori kormánybizalom édes falatjain nagyon kövérre híztak. A választott törvényhatósági bizottsági tagokat pedig nagyon erő-