Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

42 Az országgyűlés képviselőházának 51. A vármegye nyugati részében viszont, ahova szintén elmentem, az ottani főszolgabíróról egyetlen jó szót nem hallottam senkitől. A keleti részen három vagy négy főszolgabíró volt, kikről majdnem mindenütt dícsérőleg nyilatkoztak. Magam tapasztaltam, hogy a népnek igaza van. A nyugati részen az egyik járásban este egy községből ki akartam menni. Az egyik utcán megállít egy éjjeliőr, aki lámpással integetett, leállította az autót. Mi a bajf — kérdeztem. — Kérem, nem szabad erre kimenni. — Miért? Hiszen tegnap is erre mentem ki. — Kérem, tegnap korábban tetszett kimenni, de most a főszolgabíró úr már lefeküdt, alszik, az ablakok nyitva vannak és nem bírja az autó dudálását, tessék körülmenni. En természetesen mégis csak arra mentem, de meglepett ez az eset, amikor ennyire terjed ennek a főszolgabírónak figyelme a lakossággal és az utasokkal szemben. Azonban ebből a körülményből is megállapítottam azt, hogy a nép judiciuma a legtöbb esetben igazságos, — tisztességes és hűséggel ragaszkodik azokhoz a tisztviselőkhöz, akikben megérzi ő is a jóindulatot. Ne feledjük el, hogy a közigazgatás clZ íl pálya, ahol leginkább szükség van a meleg szívre és nagy türelemre, hogy az egyszerű emberek sokszor nagyon cikornyás kifejezéseiből ki tudja hámozni a tisztviselő azt a lényeget, amellyel tulajdonképpen odajött az a szegény ember. A közigazgatási szakban jelenleg azt látom, hogy a centralizációval kapcsolatban ig*en sok baj van. Ezeket valószínűleg még jobban látja a belügyminiszter űr, aki éppen azért nem barátja a centralizációnak, mert érzi hivatalilag ) is azt, hogy sokszor olyan jelentéktelen ügyekkel van nagymértékben igénybe véve, amelyeknek nem is volna szabad egy magas minisztériumig, vagy pláne a miniszter személyéig feljutniuk. Véleményem szerint a közigazgatási szakban az volna a kormány feladata és az tartoznék a kormányzat hatáskörébe, ami a nemzetben az egység eszméjének realitásához tartozik, ami az államot a maga egészében illeti, viszont decentralizálni kellene azokat az apróbb ügyeket, amelyek egyes vidékeket, vagy csak helyi polgárközületeket érintenek. Ebben a« esetben, véleményem szerint, a részeknek a szabadsága sem volna a kormány hatalma által elnyomva, amint ezt ma sok esetben érezni lehet. Méltóztassék megengedni,^ hogy röviden áttérjek néhány olyan kérdésre, amelyeknek figyelembevételét óhajtanám majd a közigazgatás revíziójával kapcsolatban. Megállapítható elsősorban a tisztviselői kérdés szempontjából az, hogy a centralizációs törekvésekkel kapcsolatban az elmúlt esztendőkben hoztak olyan törvényeket, amelyek a tisztviselők egyéni akaratát, egyéni bátorságát, felelősségérzetét és felelősségvállalását majdnem teljesón kiölték. Az úgynevezett » akasztói apa ragratusra« célzok ezzel a megjegyzésemmel. Kívánatos volna ennek mihamarabbi eltörlése és az autonómiák megerősítésével kapcsolatban a tisztviselői kar biztonságának megszervezése is. A jegyzőkre vonatkozólag dr. Koncz János pompás munkájában, amely egy-két évvel ezelőtt jelent meg, egy érdekes összeállítást látok, amelyben 11 kéthasábos oldalon állítja öszsze azokat a közfeladatokat, amelyek a jegyzőt terhelik. Megállapítja azt is, hogy a jegyző 37 ülése 1939 november 15-én, szerdán. hatósággal van állandó érintkezésben. Én a magam részéről itt a képviselőház előtt nyilvánítom ki a legnagyobb elismerésemet a jegyzői kar tevékenysége iránt és csodálom, hogy különösen nagyobb helyeken eleget tudnak tenni annak a sok kötelezettségnek, amelyek nemcsak hivatali ténykedésben nyilvánulnak meg, hanem társadalmi, szociális és egyéb feladatokat is rónak rájuk. Ha itt-ott vannak is hibák vagy tévedések, ezt semmi esetre sem lehet általánosítani, hanem a jegyzői karról csak elismeréssel lehet beszélni. A jegyzői állással kapcsolatban az a kérésem és kívánságom volna, hogy adjuk vissza a jegyzőt a falunak, legyen a jegyző a falunak az atyja, amint volt valamikor, a régi időben. Ezért minél nagyobb mértékben mentesíttessenek a jegyzők azok alól a kellemetlen feladatok alól, amelyek állandóan szembeállítják őket a falu lakosságával. Gondolok itt különösen a végrehajtási dolgokra és ezekhez hozzátehetem még a politikai kérdéseket is. Bízom abban, hogy ha ez megoldódik, a jegyzők tényleg a falu lakosságának nevelői lesznek, mint ahogyan a belügyminiszter úrnak egész bizonyosan szüksége is lesz arra, hogy a szociális, gazdasági-és egyéb kérdésekben a falu jegyzőjét intenzívebben is igénybe vegye. Kívánatos volna, hogy a községben és általában a vármegyei életben szakemberek bevonásával — ideértem a gazdasági szakembereket is — a közigazgatásnak nem annyira a jogszolgáltatását, mint inkább, mondjuk, a szociális adminisztrációját emelnénk ki, hiszen a jogszolgáltatás kisebbtermészetű és kisebbterjedelmű is, ellenben a közigazgatásnak átminősítése, szociális szervezése és más körülmények, azt hiszem, nagyobb jelentőséggel és jobb hatással bírnak a falu életében. Méltóztassanak megengedni, hogy csak röviden rámutassak a községeknél egy állandóan fájó sebre, a községi bíróválasztásra. Itt a főszolgabírónak olyan diszkrecionális joga van, amely nehezen egyeztethető össze a fejlődés jövőbeli fokozataival. Itt kellene valamit csinálni, hfogy a főszolgabíró ezzel a diszkrecionális joggal ne éljen úgy, hogy a falu választóközönségét és népét és a bírót már a választás pillanatától kezdve ellenségként állítsa egymással szembe. A járásokban kívánatos volna a régi jól bevált járási számvevőségi intézmény visszaállítása. Most a járási számvevőségek szünetelnek, pedig én a gyakorlatból tudom azt, hogy mennyi előnyt jelentett az, hogy a járási számvevő a járásban volt, tehát könnyen tudott naponkint érintkezni a jegyzőkkel, a főszolgabírónak közvetlenül referált és azonkívül tanácsokkal tudott szolgálni, mégpedig rövid idő alatt és személyes érintkezés folytán,, a költségvetések, zárszámadások elkészítése alkalmával. Azt hiszem, nem is kerülne többe, mint a mostani. A járásokra nézve megemlítem még azt, hogy a községi ügyeket most a törvényhatóság kisgyűlése intézi és ezzel kaposolatban én is hallottam sérelmeket. Hallottam, hogy például előfordul olyan eset, hogy egész járások nincsenek képviselve a kisgyűlésben. Helyesebbnek tartanám azt, hogy a járásokban létesíttessék olyan járási képviselet, amely közvetlenül intézze a járásnak a törvényhatóság elé tartozó ügyeit, mert nagyobb az érdeklődés a járás községeinek egymásközti ügyei iránt. Azt hiszem, ez szolgálatot tenne ezenkí-