Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

Az országgyűlés képviselőházának 51. • yül még- abból a szempontból is, hogy a mai járási keretekhez már hozzászokott közönség- az összetartozás szellemét a jövőben még- erőseb­ben ki tudná fejleszteni. A területi egységet feltétlenül kívánatosnak tartanám. Kívánatosnak tartanám annak a visszás állapotnak a rendezését a vármegyéknél, amely ma az autonómia első tisztviselői az alispán és a főispán között van. Ez még a háborúból visszamaradt rendkívüli intézkedésekkel, rend­kívüli háborús törvényekkel kapcsolatban és aztán később a totális elmélet jegyében oda fejlődött ki, hogy az alispánnak tulajdonkép­pen nincs meg az a jogköre és működési terü­lete, amely a törvény szerint őt megilletné. Ellenben a főispán, aki azelőtt csak felügyeleti hatóság, a kormány exponense volt, ma admi­nisztrációs ügyeket intéz és végez az alispán helyett. Altalánosságban kívánatosnak tartanám azt, — gyakorlati szempontból merem ezt állí­tani — hogy a közigazgatási eljárás, különö­sen lefelé, minél egyszerűbbé és minél világo­sabbá tétessék. Méltóztassanak ugyanis elhinni azt, hogy sokkal többet érnek a gyors intéz­kedések, mint az akármilyen szépen meg­konstruált és hosszú ívoldalakra leírt véghatá­rozat vagy ítélet. Gyors intézkedés: ez a fon­tos. Ma pedig ennek éppen az ellenkezőjét lá­tom. Akárhova megyek el egy hivatalba, a tisztviselők — mondjuk — felelősségérzet és felelősségvállalás hiányában igyekeznek sibe­rezni az aktákat egyik oldalról a másikra; a végén már valósággal kutatják, hogy melyik hivatalban nem volt még ez az akta. — szemé­lyes tapasztalatokról is beszélnetek — hova küldhetnek még el ezt az aktát is. Merem ál­lítani, hogy^ ha az aktáknak tüdejük és lábuk volna és saját lábukon kellene elmászkálniok mindazokhoz a hatóságokhoz, ahová irányít­ják őket, minden aktának tüdőbaja volna. Konkrét ipanaszként említem meg azt, hogy még most a választások után is, -— tárgyila­gosan állapítom ezt meg — még mindig van­nak a választásokkal kapcsolatban itt-ott ül­dözések, vannak olyan területek, ahol ezek még ma sem szűntek meg. Engedje meg a be 1­ügyminiszter úr. hogy felihívjam a szíves figyelmét arra, hogy például Bihar vármegyé­ben a legjobb gazdákat még most is, a válasz­tások után is állandóan kihágási ügyekben idézik be és súlyos elzárásokkal és pénzbün­tetésekkel sújtják, abban az atmoszférában, amelyben ma élünk, célozva különösen a kül­politikai helyzetre. Ma, amikor nagyon sok gazda bevonul, amikor szekereiket s lovaikat beviszik, fiaikat pedig katonai szolgálatra be­küldik, azt hiszem, zaklatás jellegével bír az. hogy vannak területek, ahol az idei képviselő­választások után más mindig zaklatják és hüntetik ezeket a szerencsétlen emberekot po­litikai pártállásuk miatt. Ne méltóztassanak tendenciózusnak és rosszindulatúnak venni, ha azt mondom, hogy tényleg vannak okok ellenzéki oldalról pana­szokra olyan irányban, hogy a vidéken még ma is érvényesülnek bizonyos pártszempontok és tevékenységek. Akkor, amikor a belügymi­niszternek a háborús időkkel kapcsolatban ki­adott, intézkedését a legbecsületesebben, a leg­tisztességesebben igyekszünk betartani, azt ol­vasom a Szolnokon megjelent »Magyar Jövő s című lapnak körülbelül egy hónappal ezelőtt megjelent egyik számában, amelyben a Mép. pártértekezletének lefolyásáról volt egy nagy, ilése 1939 november 15-én, szerdán. 43 cgészoldalas közlemény, — hogy tényleg a fő­ispán szájából ered-e ez a kijelentés, vagy csak az újságíró írta-e, azt nem tudom, de így volt leközölve — hogy a főispán felhívta a vár­megye lakosságát arra, hogy jelentkezzenek a Mép.-be és kérjék ki pártigazolványaikat; a pártigazolványok számmal lesznek ellátva és akinek van valami ügyes-bajos dolga, kérvénye stb., hozza be a pártba, mert a párt útján kell azokat felterjeszteni a hatóságokhoz. (Mozgás.) Egészségtelen dolog ez és Kívánatos volna, hogy ugyanazzal a felfogással mellőzzék más pártok is ezeket a külső tevékenységeket, mint amellyel mellőzzük mi is. r Az idő előrehaladottságára való tekintettel még csak azt kérem, hogy a belügyminiszter úr tényleg minél hamarább hozza a Ház elé eze­ket a már említett javaslatokat, mert tessék elhinni, hogy egy nagy és egységes birodalom elbír akármilyen rossz vagy gyönge kormány­zatot, de egy ilyen kis ország, amely nemzeti­ségekkel is rendelkezik, könnyen belepusztul­hat egy rossz közigazgatásba. A költségvetés egyes tételeire, anyagi ré­szeire nem mutatok rá azért, mert Vásáry István barátom, aki a pártnak első felszólalója volt, ezt már megtette. Ellenzéki pártállásom­nál fogva a költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Pápai István! Elnök: Pápai István képviselő urat illeti a szó! i Pápai István: T, Ház! A belügyminiszter úr által az 1939/40. esztendőre beterjesztett költségvetést összes címeivel és rovataival, valamint végső sommázatában is elfogadom. Elfogadom pedig azért, mert nem tudom, hogy az államháztartás a mostani súlyos terhek és a közeljövőben esetleg várható súlyos terhek folytán nincsen abban a helyzetben, hogy e, belügyi vonatkozású kiadások fedezésére a költségvetésbe felvett összegknél nagyobb ösz­szegeket lehessen előirányozni. A hfonvédelmi <'s a földmívelésügyi tárca halasztást nem tűrő sürgős problémái elsőrendűek, hogy úgy mond­jam, létérdeket jelentenek egy jövőjéért küzdő agrárállamban. Megelégedéssel és örömmel látom, ebben a költségvetésben első alkalommal a Kárpátaljá­val és a Felvidékkel visszatért testvéreink köz­igazgatási szükségleteiről való gondoskodást. Szeretettel köszöntöm a kárpátaljai és fel­vidéki testvéreket és azt kívánom, hogy 20 évi szenvedésük legyen e sokat szenvedett nemzet számára biztosítéka és záloga annak, hogy többi testvéreink, akik még idegen járom alatt Vannak, szintén hamarosan visszatérnek hoz­zánk. (Helyeslés.) Áttérve a költségvetésre, engedje meg ne­kem az igen t. belügyminiszter úr, hogy mint rési gyakorlati közigazgatási ember, az; eddig elhangzott beszédek hangnemétől némileg el­térően, a közigazgatási életnek egy egészen más oldalát világítsam meg és háztartási ügyeket hozzak a Ház elé. Elsősorban a községek segélyezési alapjá­nak javadalmazásához kívánok hozzászólni, amely a 3. cím 2. rovatában van előirányozva. Erre az alapra az 1939. félesztendőre 4 millió pengő, az 1940. egész évre pedig 10,160.000 pengő van előirányozva. Erre a tételre szükség is van. Az állam tudniillik azért, hogy a községek háztartásának, hogy úgy mondjam, statusquo­ját biztosítsa és a pótadókban való elmerülést

Next

/
Thumbnails
Contents