Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-59

462 Az országgyűlés képviselőházának 59. ülése 1939 november 29-én, szerdán. ebben a költségvetésben tárcánkint részletesen megjelölt kiadásokra fordíthassa. Ez a javaslat rendszerében címek és rovatok szerint teljesen megegyezik az immár elfogadott költségvetéssel. Ez az appropriates javaslat az 1. ^-ában a magyar állani öszszes kiadásait 2.093,156.000 pengőben jelöli meg, beleértve az átmeneti és beruházási kiadásokat is. 2. iában a magyar állam összes bevételeit 2.563,194.000 pengőben állapítja meg, amelyben 13,851.470 pengő rendkívüli bevétel is foglaltatik. A 3. §., miután megállapítja, hogy a kiadásokat az előírt bevételek nem fedezik, a pénzügyminiszter úr számára felhatalmazást kér arra, hogy az így jelentkező 129,962.000 pengő hiányt hitelműveletek útján fedezhesse. A 4. § a tulajdonképpeni megajánlási szakasz, amely részletesen felsorolja a magyar állam várható jövedelmeit és egyúttal azt a rendelkezést iktatja be, hogy a jövedelmek folyóvá tétele tekintetében a fennálló törvények az esetleges időközben bekövetkező módosításokkal együtt betartassanak. Az 5. |. (1) bekezdése kimondja, hogy a bevételek csupán a költségvetésben előírt ^ kiadásokra fordíthatók és egyúttal a hitelátruházás tilalmát iktatja be. A (2) bekezdésben felsorakoztatja a kivételeket, amelyeknél hitelátruházásnak az érdekelt címek és rovatokkal kapcsolatban helve van, egyúttal kimondja, hogy a hitelátruházásra egyedül a minisztertanács a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával jogosult. A 6. § a költségvetési időszakon túl való felhasználás tilalmát mondja ki. ' T. Ház! Minthogy a parlamentáris alkotmányok rendszerében követett^ gyakorlat szerint, de újabban megalkotott házszabályok szerint is — immár nem a költségvetés, hanem az appropriációs javaslat elfogadása vagy elutasítása a politikai bizalom kérdése is (Úgy van! a jobboldalon.) ezért, ha a felhatalmazás megadására vonatkozó elhatározásnak az alapját az államháztartás vitelével kapcsolatos viták képezik, ennek a vitának alapja viszont nem lehet más, mint az, hogy vájjon a magyar királyi kormány kellő előrelátással és gondossággal állapította-e meg a magyar gazdasági élet teljesítőképességét, kellő gondossággal ítélte-e meg, hogy a fennálló törvények értelmében köteles adóztatás milyen mértékű bevételeket fog az államkincstár javára jelenteni, továbbá, hogy gondos előrelátással mérlegelte-e a magyar államra ezidőszerint nehezedő feladatoknak szükségszerűségét és elsőbbségi sorrendjét, és végül vájjon a pénzügyminiszter úr helyesen tette-e, hogy deficitmentes költségvetés készítésének mellőzésével hitelműveletek útján törekszik a hiányok fedezésére? Mielőtt e feltett kérdésekre való felelethez szükséges adatokat próbálnám igénytelen referádámban előterjeszteni, legyen szabad valamire felhívnom a figyelmet és ez az, hogy a költségvetések általánosan 80—85%-ban olyan állandó jellegű kiadásokat tartalmaznak, amelyek külön törvényeken alapulnak és e külön törvények megváltoztatása nélkül eme kiadási tételek egyáltalán nem, vagy csak egészen kis mértékben változtathatók meg. Marad tehát egy kisebb rész, mintegy 15%-nyi terjedelemben, amely a t. Ház elhatározása szerint ad hoc bővíthető, módosítható vasry megváltoztatható. Ezért van az, hogy a külön beruházási törvényeknek rendkívüli jelentőségük van az államháztartás mai vitele szempontjából is. . Közfelfogás szerint a költségvetés általában a politikai élet és a kormányzat vitelének nagy vonásokban való keresztmetszete és a költségvetésekben felsorakoztatott anyagi torrások határozzák és jelölik meg egyúttal azokat a morális és etikai erőket, amelyek ezen anyagi forrásokon keresztül mozgásba jönnek. Nyilvánvaló, hogy itt a fontossági sorrendet, a nemzetre és az államra ezidőszerint nehezedő feladatok súlyát elsősorban a kormányzat ítélheti meg, amely az egész társadalmi és gazdasági életet és egyúttal a nemzetnek és az államnak — nemzetközi vonatkozásokban is — a mára nehezedő feladatait politikai vonatkozásban is belátni képes. Nyilvánvaló, hogy vannak vágyaink, vannak kívánságaink bőven, amelyek egy nagymultú kultúrnemzet becsvágyát jogosan lelkesítik, de amelyek esetleg a sürgős szükséglet hatása szerint a nemzetre háruló nagyjelentőségű feladatok hordozása folytán pillanatnyilag várakozásra kell hogy utaltassanak. Ilyen nagyjelentőségű feladat a honvédelem kérdése és azt hiszem, t. Ház, minden magyar úgy gondolkodik, hogy mindenről lemondunk, inkább koplalunk, de ennek meg kell lennie. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A magyarság nemzeti törekvéseinek, magasabbrendű vonalon való hordozásánál éppen olyan fontos más két főszempont, amit a pénzügyminiszter úr a t. Ház által annyi melegséggel fogadott expozéjában egyik oldalról a visszatért felvidéki területeknek kulturális, gazdasági s népegészségügyi szempontból felemelése, más oldalról a mára nehezedő nagyobb jelentőségű szociálpolitikai feladatok megoldásában jelölt meg. Mind a három főiránya a most konstruált költségvetésnek olyan, amely a ma kívánalmai szerint okvetlenül megoldást követel. A pénzügyminiszter úr tehát helyesen járt el akkor, amikor a deficitmentes költségvetésnek a népszeiűség keresésére bizonyára inkább alkalmas formája helyett hitelműveletek után nyúlt. Helyes ez főként azért, mert a hitelműveletek által fedezendő körülbelül 130 milliónyi Összeg egészen kevés kivétellel mind beruházásokra jut és pedig olyan beruházásokra, amelyek a magyar társadalmi és főként a gazdasági életbe való átmenetükkel a gazdasági prosperitás további fokozása irányában hatnak és az adózási készség növekedését segítik elő,, tehát a jövő teljesítőképességének megterhelése minden szempontból indokolt. Ami már most a költségvetés realitását illeti, vagyis azt a szempontot, hogy a költségvetésben tervezett kiaciások biztosítottsága a bevételek által elérhelő-e, ez legelíősorban is az objektív kritika alapjául szolgáló gazdasági részletes adatok Kémese. Ha a náz megeigedi, bátor leszek néhány ilyen száraz adatot bemutatni a képviselőháznak. (Halljuk! Halljuk!) Bizonyára senki sincs, aki a nagy háborút megelőző közvetlen időkben is a világgazdasági helyzetet valami rózsásnak tüntethetné fel. A világgazdaságnak ez a kedvezőtlen helyzete mindenesetre sokkal erő-sebb hatással van a kis nemzetekre, a kis államokra, mint a nagy gazdasági egységet képező, öaellátó államokra. Nyilvánvaló, hogy reánk is erősebb hatással volt és erős hatással van ma is. Az, 1937. évi hanyatlás után nálunk az 1938.