Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-57

422 Az országgyűlés képviselöhcizának 57. teni, mert bizonyos halasztási lehetőség adatott nekik, de amikor hazajönnek, azonnal szo rítják őket Most értesültem arról, hogy a P. K. egy körlevelet adott ki a bankoknak, hogy a tőkét ne követeljék. Ezt megértem, de kamatot se követeljenek attól a szegény katonától, aki 3—6 hónapi szolgálat után hazajön és azt sem tudja, hol áll a feje, mihez kezdjen egész gazdasági életét hol folytassa. Méltóztassék tehát intézkedni és felhívni a bankokat, vagy kiadni egy rendelkezést, hogy a pénzintézetek a katonai szolgálat alatt esedékes kamatokat írják hozzá a tőkéhez és akkor innen történjék folytatólag a kamatok fizetése. Ennyi kímélettel talán tartozunk azok iránt, akik hadiszolgalatot teljesítenek a nemzet érdekében. Ezek után most már a magam tárgyaira térek rá. Elsősorban is koncedálom, hogy az adók tekintetében a pénzügyminiszter költségvetési beszédében elég szép képet festett elénk úgy a szociális, mint a családvédelmi szempontokat illetően. Mély tisztelettel kérném, hogy az adóreform kérdésében, amelyet bizonyos mértékig bejelentett, a következő szampontokat méltóztassék figyelembe venni..A falusi adókezelést méltóztassék államosítani. A falusi jegyző, bár alkalmas az adók behajtására abból a szempontból, hogy ő ismeri az egyes emberek viszonyait és talán körültekintőbb tud lenni, azonban a jelenlegi összekuszált állami igazgatási viszonyok között nem lehet tovább az adókezelést, az adóbeszedést a községeknél hagyni. Méltóztassék állami adóhivatalokat létesíteni, állami adóbeszedést rendszeresíteni. Ezek mellett tanácsadóként szerepelhet a jegyző, aki a helyi viszonyok ismeretében a legjobban tudja, kivel szemben lehet kíméletet gyakorolni, lehet-e enyhíteni az adót és mit lehet egyáltalán tenni, de az adószedés állami legyen, és ettől mentesüljön a közigazgatás, mert ez egyrészt visszahat a közigazgatás egyéb menetére, másrészt abban a meggyőződésben vagyok, hogy a mai helyzet az államra nézve is meglehetősen hátrányos. Az adókezeléssel kapcsolatos kérésem is, amelyet már annyiszor terjesztettem elő és annyiszor hoztam ide, hogy a foglalás alól mentes dolgokat a falun méltóztassék jobban kiterjeszteni. Jelenleg az egy hónapra szükséges élelmiszer az, ami a közadók kezelésére szóló rendelet 55. §-a szerint mentes a foglalás alól, a kisiparosnál pedig 200 pengő az a határösszeg, amely adómentes, illetőleg a 200 pengő értéknek megfelelő nyersanyag van mentesítve a foglalás alól. Az állatokra vonatkozólag egy félévi takarmány van meghagyva. Méltóztassék a falusi ember családja részére is felemelni a foglalásmentességi határt, ami az ő élelmére, ellátására stb.-re vonatkozik. Erre nagy szükség van, hiszen az adóbehajtás kíméletlensége éppen ennek a rendelkezésnek a folyománya, Igen sok jegyző, illetőleg adóbehajtó kénytelen szigorúan ragaszkodni magához a törvényrendelkezéshez, különösen akkor, ha a pénzügyigazgatóságtól nyomják az adóhivatalt,az adóhivatal nyomja őt, ez így megy lejjebb és lejjebb, és az a szegény kis tisztviselő, saját egzisztenciáját féltve, nem mer kíméletet gyakorolni, mert nincs is rá lehetősége. Mindez a falusi adózóközönség körében antipátiát szül az adószedés mai módja ellen, aminek elejét vehetnők, ha biztosítjuk, hogy nem veszik el adóba azt, ami az életfenntartáshoz elengedhetetlenül kell. ülése 1939 november 2U-én, pénteken. Az adókezeléssel kapcsolatban és az adóreformot illetően a mélyen t. képviselőház és a miniszter úr szíves figyelmébe ajánlom a következőket. Teljesen szükségtelen és felesleges — különösen falusi szemmel nézve a dolgot — hogy az állami adókat, tehát, mondjuk, az. egyenesadókat, a földadót és a házadót, azután a betegápolás! pótadót és ezek különféle járulékait külön-külön vessék ki. Ami az állam kasszájába megy, az egységes adókulcs szerint legyen kivetve; legyen külön egységes adókulcs az állami adók részére, legyen külön egységes adókulcs a községi adók részére, harmadik tétel pedig legyen külön egységes adókulcs az egyházak részére. Itt van ez a három nagy közület: az állam, a község és az egyház, vessük ki mindegyiknél egységes adókulcs szerint az adót. Végeredményében mindegy, mert a;? adó ugyanoda^ folyik be. Például, ha a betegápolási pótadónál megállapítunk 16%-ot, végeredményben ugyanoda jutunk, mintha azt mondom, hogy a földadó nem 20, hanem 25%. Az állam ugyanis felosztja azt a bizonyos adó

: tételt úgy, ahogyan az. ő szükségleteire az adu jelentkezik. Ez roppant fontos és a mellett az állani nem károsodik, mert az adószed'és, az adó befizetése sokkal egyszerűbb és áttekinthetőbb lesz, és nem okoznak annyi munkát az adóhivataloknak, a közigazgatásnak és magának a miniszternek azokkal a beadványokkal, fellebbezésekkel és panaszokkal, hogy nem értették ax adót, derüre-borúra jönnek panasszal, mert nem tudják sem kiszámítani, sem megérteni azt, hogy mit kell fizetniök. Az adóknak ez az általam említett háromféle szempontból való kivetése tehát teljesen kielégítő lenne, T. Ház! Most már áttérve az egyenesadókra, egynéhány konkrét kérdésre leszek bátor rámutatni. A házadóra vonatkozólag meg kell állapítanom, hogy a kormány igazán szociálisan és nagyarányúan, nagyon helyesen gondoskodott a falusi népről akkor, amikor az; egyszobás munkásházakat adómentessé tette. Az egyszobás munkásházaknak ezt az adómentességét családok szerint ki kell terjeszteni,. hiszen tott, ahol nyolc-tíz gyermek van, szükséges két szoba. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Meg lesz!) Méltóztassék tehát ezt a mentességet úgy kiterjeszteni, hogy ez a mentesítés a családtagok száma szerint történjék, hogy szegény munkásemberek, akárhány családtagjuk is van, ne legyenek kénytelenek egy szobában összezsúfoltan lakni. (Helyeslés.) Ehhez azt is hozzátenném, hogy ne csak a munkásokra vonatkozzék ez a mentesítés. A munkásosztály maga egy egész osztályt jelent,. de vannak más kisemberek is, ki kellene tehát mondani, hogy minden kisember, aki bizonyos jövedelmi vagy vagyoni határon alul van, legyen az kisiparos, kiskereskedő vagy legyen akárki, bizonyos adómentességet élvezzen az egyszobás lakás esetében, ha pedig nagyobb családja van, mondjuk öt vagy ennél több gyermeke, kétszobás háza után is. Ez vonatkozik a házadóra. Megjegyzem, nagyon helyeslem azokat az álláspontokat, amelyeket a pénzügyminiszter úr költségvetési expozéjában a házadóra nézve leszögezett. Nagy köszönettel fogjuk fogadni, ha ezeket a szempontokat minél előbb meg is valósítja. A földadóra vonatkozólag — hogy sorra vegyem az állami adókat — nagyon kérem, hogy a kataszteri kiigazítást megkönnyíteni